A történelmi helyszínek, így a többezer éves egyiptomi kultúra is, elérhető földrajzi távolságra került a ma embere számára. Mi, idősebbek, 50 évvel ezelőtt csak elképzelni tudtuk iskolai tanulmányaink hatalmas uralkodóit, gigászi szobraikat, piramisaikat, templomaikat. Két évvel ezelőtt a valóságban is eljuthattam a fáraók földjére, ahol megelevenedtek megsárgult történelemkönyvem szereplői.

Tutanhamon szfinxei a Karnaki templom bejáratánál - saját fotó

Az élmény érzékeltetésére egy XIX. századi angol írónő szavait idézem: „Olyan hely ez,… ahol a méretarányok túlságosan hatalmasak, a hatás túl elsöprő, az ember saját döbbenetének, kicsiségének és tehetetlenségének érzése túlságosan teljes és lehengerlő.”

Az elmúlt hetekben szembe-találkoztam két olyan nagysággal (tévében és könyvben), akik emlékezésre késztettek. Egyikük Howard Carter angol régész, aki a királysírok feltárásának szentelte életét. Legutolsó felfedezése a Királyok völgyében, 1922-ben megismertette a világgal a 18 évesen elhunyt Tutanhamon fáraó sírkamráját és annak kincseit.

Tutanhamon szarkofágja - Forrás: Pixabay

A róla forgatott film megnézése után került kezembe Márai Sándor: Istenek nyomában című könyve, amely részben 1925-ös egyiptomi utazásáról és Carterrel való találkozásáról szól.

Mindezek az egymással véletlenszerűen összefüggő kultúrélmények vágyat ébresztettek bennem, hogy megszólítsam a jeles férfiakat, és természetesen a megszállott kutató és a lelkes utazó szenvedélyének főszereplőjét, a 18 éves Tutanhamont is, 3000  illetve 100 év távlatából.

                             Tutanhamon halotti maszkja - Forrás: Pixabay

- Tisztelt Tutanhamon fáraó! Mit érzett, amikor több, mint 3000 éves nyugalmát Carter úr csákányai, ásói, gépei megzavarták?

- T: Leginkább örömet éreztem, hogy végre napvilágra kerülnek rövid életem fontos tárgyai, kincsei, körülményei. Fény derül a szüleim titkára is a tudomány fejlettségének köszönhetően. Ugyanis a DNS vizsgálatok is kimutatták, hogy apám, Ehnaton fáraó és anyám, Nefertiti testvérek voltak.

Sajnos szokásjognak számított az uralkodói család „belterjes” házasodása. A vérfertőző kapcsolatokból erednek a tragédiáink, melyekkel 3-5000 évvel ezelőtt nem számoltunk. Pl. az én gyenge egészségem is ebből adódhatott, bár halálomat a sírom feltárása után végzett röntgenfelvételek szerint egy lábtörésből következő üszkösödés okozhatta. Emlékszem is a balesetre, amikor leestem a harci szekeremről.

         Tutanhamon trónja - Forrás: Pixabay

- Ön szerint iker gyermekei halva születését mi okozta?

- T: Minden bizonnyal az, hogy édesanyjuk a testvérem volt.

- Mit szól ahhoz, hogy 1922-ben felfedezett sírkamráját és a kairói múzeumban kiállított kincseit azóta milliók csodálhatják?

- T: 3000 évig magányosan, elrejtve „éltem”, és most büszkeséggel tölt el, hogy rövid uralkodásom nyomai napvilágra kerültek. Elkövetett hibáink ugyanakkor tanulságul szolgálhatnak az utókornak.

- A megalománia is szerepel ezek között?

- Sajnos igen. Sok ember, sőt gyerekek halálát is követelték monumentális építkezéseink.

Carter és a szarkofág   Forrás: openculture.com

- Körünkben üdvözöljük Howard Carter angol régészt és kortársát, Márai Sándor írót, akiknek különös találkozásuk volt a sírfeltárás kapcsán.

- Carter úr, hogyan kezdődött ez az egész életére kiterjedő kutatási szenvedélye?

- C: Apám festő volt, és dolgozhatott egy lord otthonában, aki a korabeli Anglia egyik legnagyobb egyiptomi régiség-gyűjteményével rendelkezett. A házigazda jóvoltából megismerhettem legértékesebb műkincseit. Történelem iránti rajongásom célpontja ezután Egyiptom lett. Apám korábban tanított engem rajzolni, festeni, és kiderült, hogy nem vagyok tehetségtelen.

Karnaki templom bejáratának szfinxsora -saját fotó

Amikor a British Múzeum egyiptológusa a műgyűjtő Lordnál keresett valakit, aki lemásolná a sírköveken lévő rajzokat, a Lord engem ajánlott. 1891 októberében, 17 évesen már útban is voltam Alexandria felé. Az Egyiptomi Régészeti Hivatal vezetője 1899-ben kinevezett a felső-egyiptomi műemlékek, majd 1903-ban Alsó Egyiptom régészeti főfelügyelőjévé. 1907-ben a sors összehozott a dúsgazdag régiséggyűjtő Lord Carnavonnal, aki felkért ásatásai vezetésére. Az akkori, Théba melletti nekropolisz feltárása után hiányérzetem maradt. Tutanhamon sírhelye volt a hiányzó láncszem. 8 hosszú éven át kerestem a hiányzó sírt. A régészeti hatóság és Carnavon, a befektető is engedélyezett még egy utolsó szezont kutatásaimra. Hála a Lord által adott utolsó esélynek, 1922. november 4-én a Királyok völgyében előkerült az első nyom, egy 16 fokból álló lépcső, amely az ókori munkáskunyhók maradványai alatt egy bevakolt ajtóhoz vezetett. Épp a sírkamra felett épített munkáskunyhók mentették meg Tutanhamont a sírrablóktól.

A sírkamra falfestménye - Forrás: Pixabay

- Mi történt ezután?

- C: Nagy izgalommal kezdtünk az ajtó kibontásához, majd elénk tárult a fáraó színarany, üveg- és féldrágakövekkel kirakott halotti maszkja, valamint aranyozott ládák, az arannyal bevont csodálatos trónus, a harci szekér, és rengeteg állatfigura, ékszer, életnagyságú szobor, végül pedig a szarkofág a múmiájával. Úgy éreztem, hogy az életem beteljesedett.

- Mi lett a múmia további sorsa?

- C: A túl sok balzsamozószerrel kezelt múmia elég súlyos károsodást szenvedett, amelyet a sírkamrával szemközt épített házamban próbáltam 4 éven keresztül javítgatni. Természetesen elzártam őt a kíváncsiskodók elől, oda senki nem tehette be a lábát. Ennek a szigorúságomnak esett áldozatul a híres magyar író is, Márai Sándor. Szerintem erről ő tudna beszámolni.

- Meg is kérdezem Márai urat: Hogyan jött létre ez az ominózus találkozás Önök között?

                                Márai Sándor - Forrás: Wikipédia

- M: 1925-ben Párizsból Egyiptomba utaztam a közel-keleti kultúra és gondolkodásmód tanulmányozására. Kairói hotelemben kaptam a hírt, hogy ha látni akarom a titokzatos sírt, utazzam Luxorba, mert néhány nap múlva visszavonják a látogatási engedélyt. Haladéktalanul vonatra ültem, és Carter címét egy helyi dragomántól (tolmács, idegenvezető) meg is tudtam. Kiváló magyar nyelvtudása onnan származott, hogy a háború előtt 5 évig élt Magyarországon az afrikanista Teleki Samu grófnál, mint dragomán.

Mint már Carter úr beismerte, féltve őrzött múmiájának a közelébe sem férkőzhettem. „A kirándulás mégis megérte a fáradságot. Mert nem is az öreg múmiát akartam látni, amihez nem értek – az öreg Cartert akartam látni, akihez értek.” (idézet a könyvből).

Megköszöntem a három jeles férfiúnak az interjút, felkavaró volt a velük történt időutazás. Bár a nagy szellemek találkozásának nincsenek időkorlátai, mégsem akartam tovább rabolni az idejüket.

               A Memnom kolosszusoknál, Luxor közelében, lányommal

A képzeletbeli találkozás megszervezője: Annaróza