Kilátástalan helyzetekben is van megoldás

  Energiaválságos mindennapjainkban talán hajlamosak vagyunk felnagyítani jelen helyzetünket és velejáróit.  Az ember minden körülmények között a múltban is megtalálta, és a jelenben is megtalálja a túlélésre alkalmas megoldásokat.

Emlékeim az 1986-1987-es évek telére mennek vissza, a helyszín akkori lakóhelyem, az Arany Jánosról híres Nagyszalonta (Salonta), Románia. Az akkori, megszorításokkal teli évek egyikének telén nem csak az élelmiszerből volt hiány, de a dermesztő hideg tél is hozzájárult a már-már elviselhetetlen mindennapokhoz.

A nehézségek közepette, annak tetőzéseként eljött 1986. tele, és decembertől kezdődően, mint derült égből a villámcsapás, megszűnt a panellakásokban a fűtés, központilag kikapcsolva, meghatározatlan időre. A lakók polgármesterükkel egyetemben fellebbezéssel fordultak a felettes szervekhez, ahonnan meg is jött a válasz, hogy megértik, sajnálják, de egyebet nem tehetnek.  Az ok a fűtéssel összefüggő tartozásról szólt.

Azon a télen a hőmérséklet  szokatlanul alacsony,  mínusz húsz fok alatt volt, ami azonnali tettekre sarkallta a panellakásokban élőket. Elkezdtek villanyrezsóval fűteni, ami azonban még egyetlen szoba bemelegítésére sem volt elegendő. A gáztűzhelyek gázpalackokkal működtek, de ezekhez nagyon nehezen lehetett hozzájutni. Gyors és radikális intézkedésre volt szükség. Az egyetlen megoldás a fa- és széntüzelésű kályhák beállítása volt.

De ki kellett találni, hogy mindezt miként, hogyan? Kémény sehol nem volt a házakon, csupán a fürdőszobának volt egy szellőzője, melynek használata a fenti és lenti lakások kifüstölését jelentette volna. Maradt az a megoldás, hogy a fürdőszoba külső falán kellett nyílást vésni ablak vagy lyuk formájában, ahol egy kályhacső a fürdőszobán át kivezetheti az égésterméket.

Miután a fatelepen nem volt kapható tűzifa, az erdőről kellett azt beszerezni. A rettenetes hidegnek, valamint a járhatatlan, veszélyes utaknak köszönhetően a tűzifa árak egyre feljebb mentek. A fát aztán még fel kellett fűrészelni, majd hasábokra vágva felhordani az erkélyre, ahol ideiglenesen tárolni lehetett. Ha mindez megoldódott, már csak be kellett gyújtani, ami csak petróleum, vagy motorina (talán gázolaj magyarul?) segítségével volt megoldható.

A kéményt helyettesítő csövön kiáramló füst érdekes alakzatokat rajzolt a panelházak falaira, nemkülönben a lakás benti falaira is. Képzeljük el az újszülöttet gondozó szülők helyzetét, vagy a tehetetlen, magára maradt, idős emberek életét ilyen körülmények között! Volt, aki belehalt, nem élte túl. Talán a gondviselés jónak látta megszabadítani őket az élet eme elviselhetetlen állapotától.

Így élték át a telet egy kisváros panel házainak lakói a dermesztő fagyok birodalmában központi fűtés nélkül, egymást segítve, mert az ember társas lény, képes az együtt gondolkodásra, és közös ténykedéssel megoldást tud találni a túléléshez.

Visszagondolva életemnek arra a szakaszára, ma is úgy él emlékezetemben minden mozzanat, mintha tegnap történt volna. Mai szemmel nézve az a tanulság, hogy nem szabad pánikba esni a nem várt nehézségek láttán, mert az ember gondolkodó lény, megtalálja a lehetséges megoldást még a kilátástalannak tűnő  helyzetekben is.

   Képek forrása: Fortepan

  Zsazsa

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!