Egyhetes utazás a meseszerű skandináv országban

  Még nem jártam Észak-Európában, de az egyik utazási iroda ígéretes címmel keltette fel érdeklődésünket: „Norvég fjordok, gleccserek, vízesések”. Öten barátnők lelkesen jelentkeztünk egy csoportos útra. A reptéren találkoztunk fiatal férfi idegenvezetőnkkel, aki kezdettől az egy hét végéig olajozottan, nagy tudással és tapasztalattal vezette lépteinket.

Oslóban már várt bennünket busz-különjáratunk, és mint kiderült, profi sofőrünk, Sejkl, valamint az itthoni hőségből a frissítő 20-21 fokos hőmérséklet.

             Az útvonalakat bejelöltem a Wikipédia térképen

Az egy hét alatt megtett közel 2000 km a legváltozatosabb élményekkel gazdagított bennünket, kezdve az 1994-es téli olimpia helyszínével Lillehammerben, folytatva a Maihaugen skanzennel, a területén látható, fűvel borított tetejű ébenfekete faházakkal. Továbbá a néprajzi múzeumban kiállított 12-13. századi használati tárgyakkal, valamint a 12. században épült, majd 1879-ben lebontott és 1920-21-ben újra felállított Garmo templom gyönyörű fafaragásaival. A tűzvészek során az 1030 fatemplomból 28 maradt épségben Norvégiában.

1. Garmo cölöptemplom 2. Faragott festett szószék 3. A skanzen egyik faháza 4. Berendezési tárgyak a Skanzen múzeumban

A skanzen után ellátogattunk a ma 88 éves norvég királyné gyerekkori otthonába, ahol Sonja fiatal lányként 9 évig titokban találkozott V. Harold norvég herceggel. Ő beleszeretett Sonjába, egy textilkereskedő lányába, és ezt az elit nem fogadta el. 9 év után mégis összeházasodtak. 1991 óta ma is ő Norvégia királya. Érdekesség, hogy apja, V. Olaf az 1928-as nyári olimpiai játékokon a győztes vitorlás legénység tagja volt. 1991-ig, haláláig uralkodott.

Az 1.kép a tipikus fűtetejű ház 2-4.. Szonja hercegnő gyermekkori otthona 3. Szonja gyerekként

E történelmi csemege után újra a természetben gyönyörködhettünk, buszunk Norvégia legnagyobb és egyik legmélyebb tava, a Mjösa mellett suhant. Felszíne 365 km2, legmélyebb pontja 468 m.

Norvégia területe négyszerese hazánkénak, lakossága viszont alig több, mint a fele, 5,5 millió. Ezért nem is csodálkoztunk, hogy alig láttunk emberlakta településeket a szinte érintetlen természetben. Néhol láttunk egy-egy elszigetelt, de jól felszerelt gazdaságot, az elmaradhatatlan traktorral és robot-fűnyíróval, amely szorgalmasan végezte a dolgát. Ezek a gazdaságok leginkább állattartásra vannak berendezkedve, mindenfelé legelésző kecskéket, birkákat, teheneket láttunk. Néha a jávorszarvasok is megleptek bennünket, ahogy kényelmesen sétálgattak az út mentén, néha pedig a buszunk előtt. Olykor azonban pirosló almaültetvények is színesítették a zöld növényzetet.

Megdöbbentett, hogy szinte végig vizek kísérték utunkat, hol patakok, tavak, vagy folyók, és fjordok az égbeszökő hegyoldalak közt, hol a tenger smaragdja, és ez nagyon üde látvány volt. Nem csoda, hogy a környezet mindenütt élénkzöld, a norvégokat nem fenyegeti az elsivatagosodás veszélye. Ezt az országot a nyugalom és béke szigetének nevezném, és nemcsak a gyéren lakott hegyvidék látványa miatt. A nagyobb városokban sincs embertömeg, kedélyesen sétálgatnak, beszélgetnek.

1.-2. Strømbu kilátó az uzsonnázó párral 3. Szemben a Rondale hegység 4. Átkelés a függőhídon bátrabbaknak

Ezt először az első fővárosukban, Trondheimben tapasztaltuk meg, ahova a Rondane Nemzeti Parkban tett látogatásunk után érkeztünk. A Nemzeti park Strømbu kilátójáról gyönyörködhettünk a szemben lévő Rondane hegység látványában. Lencsevégre kaptam egy fiatal párt, akik kíváncsi tekintetünkkel mit sem törődve békésen uzsonnáztak, és főzték kávéjukat hevenyészett turista-főzőjükön.

1. Patak útközben 2. Ringebu templom 3. Røros bányászváros főutcája 4. Vendégváró troll

A természeti látványosság után egy bájos bányászvároskába, a 300 éves rézbányászati örökséggel rendelkező Rørosba érkeztünk. 18-19. századi faházai, a főutcán a régiségbolt retro árui, valamint a Norvégiára oly jellemző, meseszerű trollok közt sétálva, kedélyes sereghajtóként követtük mi, „régiségek”, a többnyire fiatalokból, esetleg középkorúakból álló csoportunkat. Troll-szobrok máshol is fogadtak bennünket nagy orrukkal és vicsorgó mosolyukkal.

Itt említeném meg művészetkedvelő idegenvezetőnket, aki a buszban sok-sok norvég zenei felvétellel festette alá érdekes mondanivalóját. Legismertebb ezek közül Ibsen Peer Gynt c. drámájára, Grieg által írt gyönyörű opera, melynek a „Manók tánca” c. tétele épp ezeknek a trolloknak állít emléket. Ők a darabban nem egyszerű mesealakok, hanem Peer Gynt belső világának sötét oldalát szimbolizálják. A tánc egyre fokozódó ritmusával egyszerre játékos és ijesztő. Kortársaim biztos emlékeznek Moha bácsi, a törpe mesesorozatra, melynek bevezető zenéje épp a „Manók tánca”, és amelyet gyerekeinkkel oly sokszor hallgattunk a rádióban.

Az opera más tételei, mint pl. Solvejg dala, vagy Aase anyó halála inkább a varázslatos, békés norvég táj hangulatához illik.

1-2-4. Trondheim: cölöpházak a Nidelva folyón /saját fotók/ 3. Az óvárosi híd a "Boldogság kapuval"/Wikipedia/

Rörosból Trondheim felé folytattuk utunkat. Mint már említettem ez volt Norvégia első fővárosa, jelenleg 3. legnagyobb városa. 997-ben alapította Olaf Tryggvason király, Kaupangen néven, ami piachelyet, kereskedelmi helyet jelent. Később kapta a Nidaros/Nid torkolat/ nevet. 1217-ig volt Norvégia fővárosa.

Sajnos sok tűzvész pusztította a város faházait, és az 1681-es szinte az egész város átépítését követelte. A Drontheim nevet a németek adták a városnak, akik 1940 és 45 között, a háború végéig megszállás alatt tartották.

Trondheim főtere és a Nidarosi katedrális

Sétánk során megcsodálhattuk a gótikus nidarosi katedrálist, mely a norvég királyok koronázó temploma, 1991-ben a már említett V. Harold királyt és Sonja királynét is itt szentelték fel.

A Kristiansten erőd falairól madártávlatból gyönyörködhettünk a városban, majd a Bakklandet negyedben a Nidelva folyó felett épült óvárosi hídról a folyó két partját színesítő cölöpházakban. A híd két gyönyörű, faragott kapuja a Lykkens portál, magyarul „A boldogság kapuja”.

Kiemelt kép: Rondane Nemzeti Park

A fotók saját felvételek

Vége az 1. résznek

Annaróza

Sz