A selejtezés időigényes, fájdalmas munka
Kedves dolgok kerülnek elő, amiket nehéz kidobni

Mindenkinek vannak „nemszeretem” munkái, amiket aztán mégis el kell végezni. Valakinek. Az esetek többségében mi magunk vagyunk azok, akik rászánjuk magunkat, megcsináljuk, elvégezzük, elintézzük, bár tudjuk: örömtelen lesz a munka.
Én így vagyok a selejtezéssel. Gyermekkoromban nagyon egyszerű volt a háztartásunk, a takarékosság, a beosztás, a „tegyük el, mert még jó lehet valamikor, valamire” elv irányította a tárgyakkal kapcsolatos életünket. 4 fős családunk valamennyi ruhája, kabátja, fehérneműje, valamint az ágy- és asztalnemű elfért egy ’klasszikus’, háromajtós szekrényben.
Ha ma körülnézünk, akár a legegyszerűbb otthonban is, a berendezési tárgyak a lakásban élők tárgyaihoz igazodnak: sok szekrény, polc, dobozrendszer őrzi mindazt, amit megvettünk, de ritkán viselünk, évente csak egyszer-kétszer veszünk elő, stb. Van olyan otthon is, ahol tágas különszobában gardróbot és rakodófelületeket rendeznek be, hogy átlátható rendben álljanak az ott lakók tárgyai, holmija.
Az évek során kialakulnak rétegek, stószok sorakoznak, elfeledett dobozok is, titkos tartalmukkal, amiket szinte sohasem veszünk kézbe, nem használjuk. De még szükség lehet rá! Azután elérkezik egy pont, amikor megelégeljük, hogy alig lehet kihúzni egy fiókot, nem találjuk a karácsonyi abroszt, szükség lenne egy iratra, kötvényre, bármire, és csak sejtjük, hol keressük. Egy szobafestés, vagy egy ésszerűbb, praktikusabb átalakítás kapcsán eljön az ideje a selejtezésnek, rendszerezésnek, rendrakásnak.
Igen ám, de bármekkora elszánással és nagy levegővel állunk neki, lendületünket lefékezik az emlékek. A sok kedves levél, gyöngybetűkkel írt képeslap, amelyek feladója már csak a csillagokból tekint ránk, a gyerekek-unokák girbegurba rajzai, apró, kedves tárgyak felszínre kerülnek ilyenkor és… nem tudjuk nem elolvasni, kézbe venni őket. És főleg nagyon nehezen szánjuk rá magunkat arra, hogy kidobjuk. Hiszen erős emlékek kötnek hozzájuk, az életünk fontos pillanatainak tanúi. Mégis meg kell tenni.
Nézzük csak sorban. A számítógépen elmentett (és valaha fontosnak tartott) fájlokkal kezdem. Mennyi munka, kreatív gondolat, szakmai elvárás és az adott diákcsoportra figyelő szándék volt ezekben a feladatsorokban, összeállított anyagokban. Beleolvasok, ma is érvényesnek tartanám, de … már senkinek sincs rá szüksége. Törlöm. Vannak ma is fontos, jól megírt gondolatok, beszámolók, előadásaim szövege… maradjanak. Így is észrevehetően több lett a tárhely.
Lássuk az iratokat. A gondosan, dátummal ellátott befizetési csekkszelvények, elszámolások, számlakivonatok, rég lejárt biztosítási kötvények, a háztartási gépek szavatossági papírjai könnyen kidobhatók. Illetve kidobhatók lennének, de a rajtuk lévő fontos adatok miatt egyenként kivágom a lapokból a nevet, címet, számlaszámot, stb. Ezeket végül külön apróra vágom, összegyűjtve elégetem. A papírlapok, a használati utasítás, stb. vaskos kötegei a differenciált papírhulladék-gyűjtőbe kerülnek.
Az egyik fiókot sok éve zárva tartom. Szándékosan. Férjem iratai, fontos dolgai vannak benne. Köztük a ’Zárójelentés összes’, példás rendben, dátum szerint sorba rakva. Beleolvasok és belesajdul a szívem. Sokévnyi özvegység alatt már megszokhattam volna, hogy a férjem csak a gondolataimban van velem, mégis… nagyon fájdalmas a betegségének szakaszait követni. Kivágom az adatokat tartalmazó részt és … mehet.
Előkerülnek 100 ével ezelőtti régi iratok, férjem nagyapjának gyönyörű kézírással írt kérvényei, amelyek egy kor lenyomatai is egyben. Tovább őrzöm őket.
Fényképalbumok, Apukám fontosnak és értékesnek hitt bélyeggyűjteménye… mennyi emlék. Bár sok helyet foglalnak, ezeket is megőrzöm. A fotók hátoldalára ráírom a családtagok nevét, az évszámot. A kedves személyekre jóformán már csak én emlékszem.
Az egyik kisszekrényben videokazetták sorakoznak, egy füzetben katalógus is készült róluk. A televízióból rögzítettünk színházi közvetítéseket, fontos filmeket, egy emlékezetes zongorakoncert felvételét. Ma már nem működik a video-lejátszó sem. A fontos filmeket a neten is megnézhetem. Tehát selejtezem a videokazettákat is.
Lássuk a cipőket. Bármennyire is szép még, a magas sarkú alkalmi cipőmet nem tudom hordani többé. Becsomagolom, megy a hulladékudvar cipőgyűjtő konténerébe. A kerti munkára még jó edzőcipő maradhat, a félretaposott sarkú kényelmes cipő is jó lehetne, de nem tartogatom tovább. A cipészműhely rég bezárt. A kiszakadt fülű táskát sincs, aki megjavítsa, pedig még milyen szép és jó beosztású. Hogy szerettem!
A ruhák végignézésére világos, napsütéses napokat szánok. Mindent kipakolok a szekrényekből, válogatok, szortírozok. Majd hívom a lányomat, unokákat, nézzék meg ők is, milyen darabok vannak a ruhatáramban. Divat a retró – hátha megtetszik nekik valami. A használatra már nem alkalmas darabok (szűk, túl nagy mintás, kifakult, kicsit kopott) mennek a hulladékudvar gyűjtőjébe.
Még a nagy, nyári meleg beállta előtt sort kell kerítenem a padlás átnézésére is. Külön helyre gyűjtöm majd a használaton kívüli, szükségtelen darabokat. Ha majd időszerű lesz a lomtalanítási akció, csak felküldöm az unokáimat, lehozzák, és egykettőre megoldódik az a gond is.
A selejtezést nehezen tudtam elkezdeni, sejtettem, hogy időigényes és fájdalmas lesz. Folytatom. Túl kell(ene) lenni rajta, mint a fogorvosi kezelésen. Nem szeretem, de muszáj. Pozitív hozadéka pedig az, hogy pontosabban tudom, mit és hol keressek. Megkönnyebbülve gondolok arra is, hogy rendben, átlátható rendszerben lesznek a dolgaim.
Képek forrása: saját fotók és Pexels
Fodor Anna
Szerzői jogvédelem
Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!
Látogass el közénk, blogunk
facebook csoportjába,
ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket.
Iratkozz fel blogunk
