Milyen újságokat olvastunk gyerekkoromban?

 Abban a TV és internet nélküli korban, az 50-es években, amikor gyerek voltam, családunk számára a hírek fő forrásai az újságok voltak. Szüleim járatták a Népszabadságot, emellé a nagymama minden délután megvette az Esti Hírlapot. Mire megjött az újsággal, a reggeli lapot a nagypapa már kiolvasta. A fotelból hallgatta, ahogy a nagymama fölolvassa az Esti Hírlapból a cikkek címeit, és amelyik cím tetszett neki, intett, akkor a nagymama fölolvasta az egész cikket is. Apukám majd délután, munka után jutott a Népszabadsághoz, anyukám jóval utána, késő este. Szenvedélyes újságolvasók voltak, anyukám a hirdetéseket, közleményeket, gyászjelentéseket is átfutotta, a keresztrejtvényt villámgyorsan megfejtette. Minden héten megvette a Nők Lapját, a Film-Színház-Muzsikát és a Ludas Matyit.

A nagypapa nyugdíjasként részmunkaidős segéderő volt a Széchényi Könyvtár kötelespéldány-osztályán, ahonnan a fölöspéldánynak sem jó, rontott, zúzdába kerülő papírtermékek közül galoppjegyzék-szerűségeket hordott haza. Sosem jártunk lóversenyen, és soha nem hallottam, hogy bárkit érdekeltek volna a családból a lovak – így hát máig abban éltem, titok marad, hogy a nagypapa miért éppen ezeket a kis alakú, A5 formátumú lapokat helyezte el otthon a WC-ben. A futamokon induló lovak listáit ott olvastuk, a titokzatos lóneveket silabizálva tanultam meg olvasni. (Nem, nem ezeket használtuk WC-papírnak. A WC-papír egy fali vászontarisznyában volt, a tarisznyára ezt hímezte valaha valaki: „Nem írás, nem olvasás, czélja egészen más”).

Még nem tudtam olvasni, amikor anyukám megvette, fölolvasta nekem a szép kiállítású Kisdobost, amiben olyan szerzők publikáltak akkoriban, mint Weöres Sándor vagy Déry Tibor, a szerkesztő pedig Zelk Zoltán volt. Sokáig megvolt a három bekötött Kisdobos évfolyam. Felső tagozatosként gyakran megkaptam a Pajtás újságot.

                         Ez a címlap került az első bekötött évfolyam borítójára.

15 éves voltam, amikor elindult a Magyarország hetilap, ettől fogva azt is olvastuk, sokáig. Ekkor már én is vásároltam, néha megvettem az Ez a divatot, a Lakáskultúrát. Nagyon vártam az Ifjúsági Magazint, egy-két évig folyamatosan olvastam. Anyukám időnként megvette a Fürge ujjak kézimunka-újságot is. Emlékszem egy türkizkék horgolt pulóver-próbálkozásomra, ami egyre több fonalat emésztett föl, végül olyan nehéz lett, hogy alig tudtam hordani. Évekig vásároltam, beköttettem a Nagyvilágot.

A pulóver maradék fonalából horgolt hajráf valahogy megmaradt.

Hogy mi lett a rengeteg papírral? A műanyag szemetes és –zsák előtti világban a napilapok a konyha sarkában végezték: a szemétládát, később a szemétvödröt béleltük ki velük jó vastagon. A Film-Színház-Muzsikából kivágtam színészképeket és albumba ragasztottam. És csak most, a cikk írása közben, 70 év után jöttem rá, hogy a kiolvasott galoppjegyzékek szolgáltatták a legjobb gyújtóst a kályhához. A kályhapucolás, tűzrakás és begyújtás a nagypapa reszortja volt. Nem engedte át senkinek, télen a hamuzás csörömpölésére ébredtünk minden reggel, csak a tüzelőt volt szabad fölhordani a pincéből a papámnak, majd az öcsémnek.

Újságpapírral tisztítottunk ablakot, újságlapokat terítettünk a szekrény tetejére, és az előszobában a sáros cipők alá. Nem őriztünk meg újságot, sok év múlva meg is lepődtem, amikor a nagyszülők szekrénye aljában 1945-ös Ludas Matyikat találtam.

Gyakran hallgattuk a rádiót, fura módon ebéd közben a déli híreket mindig, de az újságoknak sokkal több figyelmet szenteltek a felnőttek, mint a rádiónak. Viszont miután 1960-ban TV került a családba, az újságkollekció a Rádió- és TV újsággal bővült. Az öcsém és én is bújtuk a Rádióújságot, kijelöltük a meghallgatandó, megnézendő műsorokat. A „felnőtt”, vagyis régi könyvek között voltak otthon a háború előtti Magyar Lányok, Új Idők lapok bekötött évfolyamai, folytatásos regényeket találtam bennük. Ezek adhatták az ötletet talán hatodikban: minden nap kimásoltam 1-2 oldalt kedvenc ifjúsági regényemből, Fehér Klára: A földrengések szigetéből, és másnap föltűztem az osztályban a faliújságra.

Most, hogy visszagondoltam ezekre a régi időkre, megkérdeztem a férjemet, milyen újságokat olvastak otthon a szüleivel. Ők a Népszabadság és a Ludas Matyi mellett az Élet és Tudományt is előfizették, a Fülest vásárolták. Ezek mellett ő még a Magyar Ifjúságot is olvasta, emlékezett, mekkorákat röhögtek az osztályban dr. Veres Pál szexuális felvilágosító tanácsain.

A kiemelt képen J. E. G. Prestel: A Széchenyi István javaslatára megvalósított első pesti lófuttatás 1827-ben c. litográfia, forrása a Wikimedia Commons. A Kisdobos címlap forrása az Arcanum Újságok, a hajráf saját felvétel, A földrengések szigete címlapkép felhasználását az antikvarium.hu engedélyezte.

LUJZA

Szerzői jogvédelem

Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!