A  kispadon beszélték meg a falu híreit

 Amikor még ráértek az emberek – és sokkal türelmesebbek is voltak – a pihenés óráiban jókat beszélgettek. Akár a ház előtti „kispadra” ültek ki, akár valamelyik szomszédnál gyűltek össze (a férfiak időnként a borospincében), az egész napos munka után mindenkinek jólesett meghallgatni a másikat, megbeszélni a falu híreit. Pesti bérház gangján is láttam asszonyokat, akik a napos oldalra, vagy épp az árnyékba húzódva, a pihenésre szánt időben, összeültek egy kis traccspartira. Németországban tapasztaltam, hogy az egy utcában, a szomszédságban lakó asszonyok délutánonként együtt kávéztak és beszélgettek. Főleg a közös dolgokról, kevésbé egymás magánügyeiről.

A falusi kispadon vagy a gangon szó került mindenre: a legfrissebb értesülések gyorsan terjedtek, a falu/a ház eseményei nem maradtak szó nélkül. Pletykálkodtak is, persze (tévedés ne essék: a férfiak is!), de mindig akadt a társaságban valaki, aki a rosszindulatú megjegyzéseket cáfolta, vagy legalább tompította.

Faluhelyen mindenki tudott „szinte mindent”, mindenkiről. Ez néha zavaró volt, furcsa, mégis volt értelme, mert a „falu véleménye” mindenkinek fontos volt. Sokszor visszatartotta az embereket a megalapozatlan ítéletalkotástól, az elhamarkodott, indulatos cselekvéstől, az írott és íratlan erkölcsi szabályok átlépésétől.

A ’60-as évek második felében és a ’70-es években nagy divat volt a miniszoknya. Mint minden újdonság, ez is a beszélgetések célkeresztjébe került. Voltak, akik kategorikusan és hangosan ellenezték, mások mérlegelték, vajon kinek, milyen típusú lánynak áll jól és kinek előnytelen. Végül voltak a bátran kezdeményező, az újdonságokat nyitottan fogadó asszonyok, akik a fiatal lányok pártját fogták.

A lányok miniszoknyát szerettek volna varratni, de tartottak a család ellenkezésétől. Ezen a ponton az Édesanyám, aki női szabó volt, bölcs döntést hozott. Megbeszélte velük, hogy a ruhapróbára az édesanyjukkal együtt jöjjenek el. A hagyományos hosszúságot figyelembe véve, kiszabta a szoknyát, és összeállította a ruhát/kosztümöt az első próbára.

A lány édesanyjának megmutatta a legfrissebb divatlapokban a rövid szoknyás modelleket, elmagyarázva, hogy általában az az ideális szoknyahossz minden fiatal nő számára, ami ugyanolyan hosszú, mint a felsőrész hossza a váll vonalától a derék vonaláig. Így lesz arányos, az alakot kb. három azonos hosszúságú szakaszra osztja. Az összeállított ruhát/szoknyát a lány felpróbálta, a varrónő pedig bemutatta a hagyományos szoknyahosszal, majd gombostűkkel feltűzte a rövidebb változatot is. Ha az anya látta, hogy a lánya csinos benne, örül és boldog, beleegyezett a miniszoknyás változatba. Volt, amikor kompromisszumot kellett kötni: pl. a kosztüm elkészült térdig érő szoknyával és minivel is. (Ez plusz 50-60 cm ruhaanyag megvásárlását is jelentette, de a családi békesség így kívánta.)

A varrónő tiszte volt az is, hogy a második próba alkalmával megtanítsa a lányokat a miniszoknya helyes viselésére, a járásra, és főleg az illendő leülésre-felállásra, mert egy miniszoknyás lány sohasem lehetett kihívó tartású. Ha azután a „kispadok”/ „a gang” véleménye is az volt, hogy „Milyen csinos ez a Katica, Csilla, Tünde ebben a miniben!” – már (a korábban zsörtölődő) nagymamák is egyetértően mosolyogtak.

 Képek forrása: Chat GPT  mesterséges intelligencia

Fodor Anna

Szerzői jogvédelem

Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!