Egy dragomán, aki Teleki grófot és Márait is szolgálta Luxorban
Ahmed kalandjai a könyvespolcomon
A barátnőm ajánlotta Márai Sándor: Istenek nyomában c. könyvét, amelyben a szerző az 1926-os közel-keleti utazásakor készült hírlap-tudósításait, elbeszéléseit gyűjtötte egybe.
Élvezettel olvastam a könyvet, és elmeséltem a férjemnek, hogy Luxorban, Ramadán utolsó napján, egy kellemes áprilisi estén egy fehér kaftános, fehér turbános arab „… zengzetes, tiszta, erdélyi kiejtéssel…” ráköszönt az íróra magyarul.
„– Ki maga?
– Ahmed Rumi vagyok.
– Honnan tud magyarul?
– Magyarországon éltem, uram. Dragomán voltam Teleki Samu grófnál. Öt esztendeig szolgáltam a grófnál, háború előtt.”………
Márai fiatal korában feleségével, Lolával és egy barátjukkal 20-as évekbeli utazásaik egyikén
Forrás: Cecilia felvétele a kassai Márai Sándor Emlékkiállításon
(A férjemnek persze rögtön eszébe jutott a saját története: 1968-ban páran, magyar egyetemisták fölszálltak a trolira az azerbajdzsáni Bakuban. Ő pimaszul azt mondta a barátjának: – nézd azt a csajt! Ám a barátja helyett a lány fordult meg és azt mondta neki magyarul: – nem vagyok csaj!)
Mielőtt teljesen eltérnék a témámtól, elmondom: nem tudtam, mit jelent a dragomán szó. Megkerestem: idegenvezető, tolmács volt az Oszmán Birodalomban, ami formálisan még Márai ottlétekor is magában foglalta Egyiptomot.
Az író párnapos luxori tartózkodása idejére fölfogadta Ahmedet, aki „hűségesen szolgált”. (Talán éppen olyan volt, mint a kiemelt kép. Forrás: Pexels) Abban a történetben is szerepelt, amelyikben Márai elbeszélte, hogyan nem adott neki interjút Howard Carter, Tutanhamon érintetlen sírjának és múmiájának megtalálója: miután mindenki letagadta Luxorban, „végül Ahmed Rumi, a hű dragomán elhozta Carter címét.” (A két elbeszélés a Prágai Magyar Hírlap 1926. júniusi számaiban jelent meg először. A lap Darvas Ivánnal kapcsolatban lehet emlékezetes: 1925-1938 között az ő édesapja, Darvas János volt a lap belpolitikai, majd kulturális rovatvezetője.)
Éppen akkor, amikor „kivégeztem” az Istenek nyomában könyvet, kért meg a fiam, hogy hozzak el neki néhány megrendelt könyvet az antikváriumból. Elhoztam, úgy látszott, nagyon érdekesek, és azt gondoltam, három hét múlva találkozom újra a fiammal, addig talán el tudom olvasni valamelyiket. Odescalchi Eugénie: Egy hercegnő emlékezik c. könyvét választottam, és belemerültem a XX. század eleji magyar arisztokrácia világába. Ebben a mára nyomtalanul eltűnt közegben telt az 1898-ban született hölgy gyerekkora, benne 8-10 éves korában a felejthetetlen erdélyi vakációk a nagy Afrika-utazónál, Teleki Samu grófnál.
Bivalytámadás. L. von Höhnel: A Rudolf és Stefánia tavakhoz Teleki Sámuel Gróf felfedező útja Kelet-Afrika egyenlítői vidékein 1887-1888-ban c. könyv angol kiadásának 44. oldala. Teleki Sámuel a képen jobbra. Forrás: Wikimedia Commons
Széki gróf Teleki Sámuel Afrika-utazó, felfedező, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja 1845. november 1-jén született Sáromberkén (ma: Dumbravioara, Románia). 1881-től országgyűlési képviselő volt, barátjának tudhatta Rudolf trónörököst, akivel többször vadásztak együtt. 1885-ben Afrikába indult vadászni, és Rudolf – aki szerette volna, ha a Monarchiának sikerül afrikai gyarmatot alapítania – rábeszélte: vigyen magával térképészt, és derítse fel Kelet-Afrika akkor még ismeretlen vidékeit. Így lett az expedíció tagja a trónörökös jachtján szolgáló pozsonyi Ludwig von Höhnel – írja a Múltkor-hu történelmi magazin. 1888-ban Teleki és von Höhnel fedezte fel azokat a sós vizű tavakat, amelyeket Rudolf trónörökösről, valamint a feleségéről, Stefániáról neveztek el (ma Kenyában a Turkana-, illetve Etiópiában a Csev-Bahir-tó). Az előbbi a világ legnagyobb állandó sivatagi tava. A partjához közel fekvő, 630 m magas, működő vulkánnak Höhnel a Teleki-vulkán nevet adta (ma is így hívják). Teleki a Kilimandzsárón is magasabbra jutott minden korábbi próbálkozónál.
„Samu bácsi” sáromberki kastélya a kis Maros-parti falunak ma is fő látnivalója. Eugénie érzékletesen mutatta be az épületet, benne az ebédlőt, falain az afrikai trófeákkal.
A sáromberki kastély ebédlője a XX. század elején. Forrás: www.teleki-benedek.ro
A könyv 49. oldalán meg arra tért rá, hogy „Samu bácsi Afrikából hazahozta az egyik hűséges fekete szolgáját… Ahmed – erre a névre hallgatott -… gyönyörű fehér selyemkaftánt viselt.” Ahmedet később honvágy gyötörte, ”Samu bácsi gazdagon ellátta – és hazaküldte Afrikába.”
Teleki Samu afrikai szolgájával. Vasárnapi Újság 1889. szeptember 1. Forrás: Arcanum Újságok
Így pillanthattam bele Ahmednek előbb a luxori életébe, azután a korábbi, erdélyi életébe. Mégis: mekkora a valószínűsége annak, hogy két, véletlenül egymás után olvasott könyvben feltűnik ugyanaz az alak? Ez velem még nem fordult elő – talán mással sem túl gyakran.
Lujza
Szerzői jogvédelem
Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!
