A lány nem mehetett férjhez üres kézzel

 Kellene venni pár új konyharuhát, de nem találok olyat, ami tetszene. Megszoktam lánykoromban a jó nedvszívó, nagy, fehér, erős vászon konyharuhákat, piros csíkokkal a szélükön. Jól lehetett velük dolgozni, és olyan tartósak voltak, hogy még megfoltozni is érdemes volt őket.

A monogramos damaszt-szalvétákra és törülközőkre, ágyneműre, a vászon konyharuhákra anyukám néha megjegyezte, amolyan idézőjelre utaló félmosollyal: „ez még a kelengyéből van”. Összeraktam aztán magamban később, hogy anyukám szülei a háború és a hadiesküvő ellenére igyekeztek megtartani azt az akkor még dívó szokást, hogy a menyasszony szülei háztartási textíliákból álló kollekciót, kelengyét állítanak össze a házasulandó párnak. Sőt gyerekkoromban, az 50-es években még megvolt a szomszéd utca sarkán az a kézimunka-műstoppoló-hímző műhely, ahol a monogramot hímezték anyukám kelengyéjére.

Mint annyi mást, ezt a szokást is elsöpörte az általános szegénység a háború után. A finom damasztokra, vásznakra az utolsó csapást az olcsó, „praktikus”, egészségtelen műszálas holmi mérte. 

Lujza

Mi is az a kelengye vagy stafírung?

A stafírung a hagyományos népnyelvben a menyasszony számára gyűjtött kelengyét, vagyis az esküvőre és az új közös életre szánt holmikat, felszerelést jelentette. 

A stafírung (vagy kelengye) gyűjtése szigorúan szabályozott, évekig tartó folyamat volt, amely gyakran már a kislányok születésekor megkezdődött. A gyűjtés a család anyagi helyzetétől függött, de a cél mindenhol ugyanaz volt: a lány ne üres kézzel menjen férjhez.

Kép forrása: Wikipédia

Mit tartalmazott a stafírung?

Ruházat: Ünnepi és hétköznapi viseletek, alsószoknyák, kötények, fejkendők.

Lakástextilek: Ágyneműk, lepedők, díszpárnák, terítők és hímzett törölközők.

Háztartási eszközök: Edények, konyhai felszerelések és kisebb bútorok (például ládák, székek). 

Az anyák már a lányuk születésétől fogva elkezdték félretenni a textíliákat, szőni a vásznakat, és gyűjteni a drágább kelméket. A lányok 7-8 éves koruktól bekapcsolódtak a folyamatba. Megtanultak fonni, szőni, hímezni, és maguk készítették el a textíliák nagy részét. A párnák és dunyhák megtöltéséhez szükséges libatollat a téli tollfosztókon készítették elő, ami fontos közösségi esemény is volt.

A kész darabokat egy díszes, festett faládában – a tulipános ládában – őrizték, amit a lány apja rendelt meg a helyi asztalostól, amikor a lány eladósorba került.

A kelengye nagysága mutatta a család társadalmi rangját. Ha egy lánynak nem volt megfelelő stafírungja, nehezebben talált jó férjet, mert a közösség szemében ez a szegénység vagy a dologtalanság jele volt.

A stafírung gyűjtése egyáltalán nem csak a falusi családok szokása volt, sőt, a városi, polgári és arisztokrata családokban talán még szigorúbb elvárások övezték, mint faluhelyen. A különbség a tartalmában, a beszerzés módjában és a külsőségekben rejlett.

A polgári lányok feladata az volt, hogy a megvásárolt, finom gyolcsból vagy lenből készült ágyneműkbe, törölközőkbe és zsebkendőkbe belevarrják vagy hímezzék a saját monogramjukat. A lányok gyakran zárdákban vagy felsőbb leányiskolákban tanulták meg a finom hímzést és a kézimunkát.

A falusi, festett faládák helyett a városi polgárlányok kelengyéjét nemes fából (például diófából vagy mahagóniból) készült, tükrös kelengyés szekrényekben (ún. chifonier-ben) vagy komódokban tárolták.

A tárgyi kelengye mellett a polgári lányoknak kötelező volt egy saját kézzel írt receptkönyvet is produkálniuk az esküvőre. Ebben az édesanyjuktól, nagymamájuktól vagy a főzőiskolákban tanult polgári ételek (sültek, torták, befőttek, sós sütemények) pontos elkészítési módját rögzítették..

Mindezen feladatok elvégzése bizonyította a külvilág és a leendő férj számára, hogy a lány szorgalmas, precíz és alkalmas egy polgári háztartás vezetésére.

Kutatásaim szerint a hagyományos kelengyegyűjtés és a stafírung intézménye Magyarországon a 20. század közepén, a második világháborút követő évtizedekben szűnt meg mint kötelező társadalmi elvárás, de bizonyos elemei módosult formában egészen a szocializmus végéig fennmaradtak.

Párnából lett vitrázs függöny

Néhány hímzett textília (lásd  a fotókat itt az írásomban)  melyek felmenőim stafírungjának részét képezhették, túlélte a történelmi viharokat. Ezeket nagy becsben tartva részben a fiókban őrzöm, részben kissé átalakítva, vagy eredeti funkciójuknak megfelelően használom manapság is.  

Cecilia

A kiemelt kép forrása: Wikimedia Commons, a többi kép saját felvétel

Szerzői jogvédelem

Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!