A tárgyaknak is van lelkük

 A Rengő egy közel 200 éves bútordarab, ami nagyszüleim nyárikonyhájának része még ma is, mikor, milyen rendeltetéssel.

Azt nem sikerült kiderítenem, hogy a neve honnan ered, ám minden családtag, ismerős így ismerte. „Ő” egy örök darab, mely több nemzedéket túlélt már, pontos életkora nem kiszámítható. Az alkotó mester kezét, tudását dicséri a kiválasztott fa minősége és az alkatrészek megmunkálása, nem beszélve a díszítő elemekről, melyek a tárgy felső részén láthatóak.

A bútordarab célja a sokféle felhasználhatóság. A fedőlapot három oldalról körülvevő támlák védelmi feladatot látnak el. A tároló részt fel lehet nyitni, ki- és bepakolva a szükséges dolgokat. Lefedve ülésre is alkalmas, a magassága is kényelmes. A zárt tér láb része kemény tölgyfából készült, és miután elég magas, maga alá engedi rakni a kisebb tárgyakat, melyek gyakrabban kerülnek felhasználásra.

Nem méltatom tovább, csupán még egy tárgyat szükséges megneveznem, amely jelenleg (megújítva)  az unokák használatában is ugyanott foglal helyet, mint régen. Ez pedig egy nagyobb méretű, kukoricacsuhéból készült kenyértartó kosár, benne vászon kendőbe göngyölt kenyérrel.

A Rengő, ez a rendkívül hasznos tárgy mindig a család nyárikonyhájában foglalt helyet, soha nem vitték be a lakás konyhájába sem, nemhogy a szobában biztosítottak volna minősített helyet neki. Nem, az ő igazi, örök helye a nyári konyha maradt mindvégig! Mellette elfért egy egyszerű asztal két hokedlivel, egy nyári fekhely szalmazsákkal, takaróval, egy lavórral ellátott mosdó, egy kis stelázsi kevés edénnyel, valamint egy téglából rakott tűzhely (sparhert). A kemence száj-része, szintén itt volt beépítve, mert a kenyérsütéshez innen fűtötték a kinti részben álló kemencét.

Most éppen a Rengő melletti asztalnál ebédelünk a kis dédunokával, aki a húsdarabkák köretének, a fodros makaróninak a villára való felszúrásával mérkőzik, mert az nem akar megragadni a villa hegyén. Ránk néz, majd előveszi a kanalat és egyszerű mozdulatokkal egykettőre megoldja a gondokat, nem törődve a nagyok evőeszköz használatára vonatkozó tanításaival.

Nem beszélünk, csupán egy megértő mosoly suhan át az arcunkon,  megértve a kis feltalálót. Szolidaritásból én is kanalat ragadok és így fejezzük be a második fogást. A szemünk beszél helyettünk, és az boldogságot, elégedettséget sugároz.

Távozás előtt még egyszer végigjárom tekintetemmel a régi családi fészek minden zegzugát, legvégén a Rengőtől búcsúzom. Gondolatom ezt sugallja: - Maradj a család ereklyéje azután is, hogy én eltávozom. Az én időm rövidebbre szabatott, mint a tied, élj soká, szolgáld a későbbi utódokat is mindennapjaikban! Életed, szolgálatod legyen példa az emberek előtt!

Úgy gondolom, hogy a tárgyaknak is van lelkük, sőt gondolatokat is közvetítenek felénk.

 Képek forrása: ChatGPT mesterséges intelligencia 

  Zsazsa

Szerzői jogvédelem

Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!