A kispadon beszélték meg a falu híreit
Amikor még ráértek az emberek – és sokkal türelmesebbek is voltak – a pihenés óráiban jókat beszélgettek. Akár a ház előtti „kispadra” ültek ki, akár valamelyik szomszédnál gyűltek össze (a férfiak időnként a borospincében), az egész napos munka után…
Mindenki a saját tempója szerint és a maga módján öregszik
Gyermekkoromban együtt éltünk a nagyszülőkkel, számomra természetes volt az idősek jelenléte a családban. Élettapasztalatuk, bölcs tanácsaik segítettek a gondok megoldásában. Sokszor „segítettem” a nagymamámnak, ahol ő dolgozott, ott…
Tárgyak helyett érzelmi értékeket!
Közeledve a 80-hoz egyre többet gondolok az élet végességére, és arra, hogy vajon milyen nyomot hagyok, hagyjak szeretteim lelkében. Schopenhauer nagyon képszerűen, allegórikusan fogalmazta meg az elkerülhetetlen elmúlásra vonatkozó gondolatait:
„Minden…
Így indult családjaink élete
Az önálló életem 30 évesen kezdődött, amit édesanyám egy kedves nagynénjének sajnálatos távozása tett lehetővé. Ő egyedül élt egy komfort nélküli egyszobás tanácsi lakásban. Mivel mi ápoltuk, megigényeltem a lakást, és jogszerűen kiutalták számomra. Az ingatlankezelő…
Kisvonattal a Gloriett tisztásig
Családi elhatározás folytán egy „last minute” kirándulásra szántuk el magunkat. Egy napsütéses pénteki délután jött az ötlet, hogy egy várhatóan napsütéses szombati napon menjünk Szilvásváradra.
Az Alföld tengersík vidékéről kora reggeli órákban indulva délelőtt…
Sellő cigi volt az első, kilenc évesen
Amit most elmesélek, az mind-mind a valóság része. Hogyan kezdtem dohányozni, és hogyan fejeztem be egyik pillanatról a másikra, immár több mint 44 éve.
Debreceni születésű vagyok, és az általános, majd a középiskolát is ott jártam. Általános iskolám a…
Álom-tündér és egy idős pár
Minél kisebb egy gyermek, annál több alvásra van szüksége. Mennél idősebb egy ember, annál kisebb az alvásigénye, kivéve a mormota típusú egyéneket.
Hogy ez a visszásság miért van, az számomra érthetetlen, hiszen idős korunkban már idő-milliomosokká válunk, csak éppen…
Boldog gyermekkori szüretek emléke
Szülőházam udvarán hatalmas, délceg eperfa állt, szüleim nagyon szerették, ragaszkodtak hozzá, ki nem vágatták volna. Többféle funkciója volt, pl. a ruhaszárító kötél egyik vége a derekára volt kötve, gyerekeim hintája pedig az egyik vastag ágán lógott. De…
A múltból a jelenbe Nagyváradon
Nem könnyű, mégis gyönyörű időszaka volt középiskolás diákéveimnek Nagyváradon, Romániában, az ötvenes években. Kitárult előttem a világ bűvöletekkel teli felfedezések nyomán.
Számomra, egy kis faluból városba kerülő leánykának minden újnak, csodálatosnak,…
Válaszok egy fiatal édesanya szakdolgozatának tükrében
Egy érdekes kérdőívvel kezdődött ősszel a megkeresésem, melynek témája összecseng blogunk lényegével. Ugyanis aki rendszeres olvasója a „Régiségeknek”, rengeteg cikket olvashatott már arról, hogyan tölthetjük értelmesen, tartalmasan,…
Közlekedés az 50-es, 60-as években
Egy gangos házban nőttem fel az ötvenes években - 14. rész
Gyerekkoromban a lábunk volt a szokásos közlekedési eszközünk. Bár városunkban volt villamos, csak akkor szálltunk fel rá, ha bőröndökkel felpakolva az állomásra mentünk, vagy onnan jöttünk, azaz…
Ahogy más rejtvényt fejt, én úgy tanulok nyelveket
A nyelvek iránti érdeklődésem, rajongásom gyökerei a családból erednek.
Öt éves lehettem, amikor anyukám elkezdett németül tanítani. Miközben vasárnaponként a szobában együtt törölgettük a port a bútorokról, német szavakat gyakoroltatott velem.…
Nagymamáink textiliái új szerepben
Úgy száz évvel ezelőtt az otthonok tele voltak a lányok, asszonyok által készített kézimunkákkal. Nemcsak az asztalokat és egyéb vízszintes bútorfelületeket lepték el a csipkés, vagy szőtt terítők, de használati tárgyként is szolgáltak az otthonokban a szőtt,…
Kásahegy a nappaliban
Nem is tudom, hány családi fényképet őrzök időtlen idők óta. Valahányszor keresek valamit, össze-vissza rámolok és most már egyre nagyobb lesz a káosz, ezért úgy döntöttem, itt az ideje a családi fényképek albumba rendezésének és katalógus készítésének. Digitalizálás nem…
Elvárták, hogy szófogadók, őszinték, engedelmesek legyünk
Előre bocsátom, az ’50-es években szegények voltunk, a mai viszonyokhoz képest nagyon szegények. A családban más volt a rangsor: a nagyszüleim szava volt a döntő. Ez nem jelenti azt, hogy a felnőtt családtagok véleményét ne kérték volna ki…