14 év, 14 ezer követő
Köszönet a blog követőinek, kedvelőinek!
Boldogsággal tölt el, hogy blogunk, a Régiségeknek, idősnek lenni jó megérte ezt a szép kort, (egy blognak legalábbis elég szép kor a 14 év) és követőinknek a száma meghaladta a bűvös 14 ezret. 14 éve minden reggelünk a bloggal kezdődik és este ezzel búcsúzunk a blog Facebook csoportjában. Egy kedves szó, egy mosoly, egy köszönés ismerős és ismeretlen kedvelőinktől, nélkülözhetetlen része lett életünknek.
Internetes közösségünk nyitott, bárki bekapcsolódhat. Olyanok vagyunk, mint egy régi, állandóan nyitva tartó kávéház. Mindenki odaülhet az asztalunkhoz, ha van mondanivalója nyitott fülekre talál, de lehet csak csendben nézelődni, hallgatni is.
Nagy örömünkre szolgál, hogy sok ismerős arcot „látunk”, akik hosszú évek óta követnek bennünket. Az ő barátságuk különösen értékes számunkra, de jó dolog mindig újakat látni, és fiatalabbakat is szívesen fogadunk.
Különösen a covidos időszakban volt blogunk életmentő elfoglaltság, jó társaság. Mi akkor is „nyitva” voltunk, támogattuk, bátorítottuk, meghallgattuk egymást, amikor a valós élet intézményei bezártak és még az utcára sem volt tanácsos kilépni.
A blogolás egy fajta agytorna is, hisz az írás, a kommentelés odafigyelést, kíváncsiságot, a világban zajló események követését kívánja meg. Az önkifejezés eszköze is, ahol elmondhatjuk véleményünket a világról, az idős korról, örömeinkről és bánatainkról.
Blogunk lenyomata öregedésünk folyamatának. Bloggereink derékhada 14 évvel ezelőtt még aktív dolgozó volt, vagy éppen friss nyugdíjas. Mára idős nyugdíjasokká váltunk, gondjaink, betegségeink is megszaporodtak. Ennek ellenére igyekszünk pozitív életszemléletünket megtartani, megtalálni az idős kor történései közül azokat, amelyeknek örülni lehet, amikből profitálhatunk és szebbé tehetjük napjainkat.
Örömmel tapasztaljuk, hogy ezen törekvéseinkben nagyon sok társat találtunk, olyan követőket, kedvelőket, akik hozzánk hasonlóan élik meg az öregséget, vagy akik korban fiatalabbak, de jól érzik magukat közöttünk.
Köszönjük, hogy itt vagytok velünk, köszönjük, hogy érdeklődtök írásaink, kommentjeink iránt, köszönjük a barátságotokat!
Cecilia
Hálával gondolunk követőinkre!
A 14-es a kedvenc számom, már 64 éve! Tudom, ez magánügy, mégis olyan jó, ha valahol látom vagy kimondom: 14. A kollégiumban, ahol a gimnázium négy éve alatt laktam, mindenkinek egy-egy számot kellett a ruháiba, cipőjébe, holmijába beleírni vagy belehímezni. Ez segített abban, nehogy összecseréljük a sokszor egyforma táskánkat, törölközőnket, takarónkat, bármit. A 14-es szám = én voltam.
14 éve tartozom a Régiségeknek című blog rendszeres szerzői közé. Már 14 éve? Induláskor tetszett az ötlet: mi, idősebbek, mondjuk el, írjuk le, amit saját élettapasztalatainkon keresztül fontosnak, meghatározónak, érdemesnek tartunk. Tudjuk: a fiatalabbak mindent a saját elképzeléseik alapján akarnak megvalósítani – mégis…, hátha elgondolkodnak azon, amit mi, idősebbek, a figyelmükbe ajánlunk. Hátha megértik, hogy a mai kényelem, a sokféle praktikus eszköz és gép jobb lehetőséget ad az értelmes életre, meg kell(ene) becsülni, okosabban kell(ene) élni vele.
Mára 14 ezer követőnk van. Örömmel és hálával gondolok rájuk! Miközben próbálom tömören megfogalmazni a mondandómat, elképzelem az olvasóinkat. Lassítanám az oldalunkat sebesen továbbpörgető kezeket: „Ne, még ne! Ne siessetek annyira! Szánjatok időt az olvasásra, a gondolat megértésére, a mélyebb összefüggések meglátására! Egy kis nyugodt elmélkedésre.”
A ma leírt, közvetített gondolatok az előttünk járt generációk üzenete is. Tőlük örököltük gazdag szókincsünket, a tiszta beszédet, hagyományainkat, emberi értékeinket. Igazi közös gazdagságunkat.
Fodor Anna
Levél a követőkhöz, olvasóhoz
Blogunk, a Régiségeknek, idősnek lenni jó 14 éves lett, és kedves Olvasóink, több, mint tizennégyezren ébredtek, kávéztok velünk nap, mint nap, és esti programjaitok közben is időt szakítotok írásainkra, vagy retro-, divat- posztjainkra, rejtvényeinkre. A Ti érdeklődéseteknek köszönhető, hogy létszámunk ilyen hatalmasra duzzadt.
A 14-es számnál kicsit megállok, mert többféle jelentőséggel bír nemcsak blogunk életében, hanem számomra is. 2014-ben csatlakoztam Hozzátok szerzőként. Tehát 10 éve én is tagja lehetek a bloggerek és az olvasók illusztris társaságának, napi szintű beszélgetéseinknek. Örömömre szolgál, hogy 10 éve megoszthatom Veletek múltbeli emlékeimen kívül jelen gondolataimat, érzéseimet, és kedves kommentjeiteken keresztül egyfajta párbeszéd, csevegés jön létre köztünk nap, mint nap, néha humorral, máskor együttérzéssel, vagy akár helyeslőleg. Hiszen rokon lelkek lehetünk a korunkból adódóan, és jól értjük egymást, mivel múltunkban rengeteg azonosságot éltünk meg. Szinte egyszerre ültünk be izgatott kíváncsisággal az iskolapadba, szívtuk magunkba ugyanazt a tudásanyagot, majd cseperedtünk kamaszokká, felnőtt fiatalokká, estünk szerelembe, léptünk ki az életbe, legtöbben anyákká, apákká váltunk, most pedig unokáinknak, esetleg dédunokáinknak örülhetünk.
Nem feledkezhetünk meg fiatalabb olvasóinkról sem: nagy megtiszteltetés, hogy sok feladatuk közepette időt szánnak arra, hogy meghallgassanak bennünket, esetleg merítsenek a tapasztalatainkból. Ők valószínűleg bravúrosan kezelik az internetet, hiszen beleszülettek a netes világba. Bevallom, hogy én épp a blogolás miatt kezdtem tanulni csínját-bínját autodidakta módon. Ezért számomra ez az új ismeret is fontos hozadéka a blogolásnak.
Kedves Kortársaink és fiatalabb Olvasóink! Kívánom, hogy továbbra is ilyen lelkesedéssel kapcsolódjatok be blogéletünkbe, és továbbra is várjuk építő, vagy humoros kommentjeiteket!
Annaróza
A fényképek az éves blogtalálkozókon készültek rólunk
Szerzői jogvédelem
Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!
