A múltból a jelenbe Nagyváradon
Nem könnyű, mégis gyönyörű időszaka volt középiskolás diákéveimnek Nagyváradon, Romániában, az ötvenes években. Kitárult előttem a világ bűvöletekkel teli felfedezések nyomán.
Számomra, egy kis faluból városba kerülő leánykának minden újnak, csodálatosnak,…
Válaszok egy fiatal édesanya szakdolgozatának tükrében
Egy érdekes kérdőívvel kezdődött ősszel a megkeresésem, melynek témája összecseng blogunk lényegével. Ugyanis aki rendszeres olvasója a „Régiségeknek”, rengeteg cikket olvashatott már arról, hogyan tölthetjük értelmesen, tartalmasan,…
Közlekedés az 50-es, 60-as években
Egy gangos házban nőttem fel az ötvenes években - 14. rész
Gyerekkoromban a lábunk volt a szokásos közlekedési eszközünk. Bár városunkban volt villamos, csak akkor szálltunk fel rá, ha bőröndökkel felpakolva az állomásra mentünk, vagy onnan jöttünk, azaz…
Ahogy más rejtvényt fejt, én úgy tanulok nyelveket
A nyelvek iránti érdeklődésem, rajongásom gyökerei a családból erednek.
Öt éves lehettem, amikor anyukám elkezdett németül tanítani. Miközben vasárnaponként a szobában együtt törölgettük a port a bútorokról, német szavakat gyakoroltatott velem.…
Nagymamáink textiliái új szerepben
Úgy száz évvel ezelőtt az otthonok tele voltak a lányok, asszonyok által készített kézimunkákkal. Nemcsak az asztalokat és egyéb vízszintes bútorfelületeket lepték el a csipkés, vagy szőtt terítők, de használati tárgyként is szolgáltak az otthonokban a szőtt,…
Kásahegy a nappaliban
Nem is tudom, hány családi fényképet őrzök időtlen idők óta. Valahányszor keresek valamit, össze-vissza rámolok és most már egyre nagyobb lesz a káosz, ezért úgy döntöttem, itt az ideje a családi fényképek albumba rendezésének és katalógus készítésének. Digitalizálás nem…
Elvárták, hogy szófogadók, őszinték, engedelmesek legyünk
Előre bocsátom, az ’50-es években szegények voltunk, a mai viszonyokhoz képest nagyon szegények. A családban más volt a rangsor: a nagyszüleim szava volt a döntő. Ez nem jelenti azt, hogy a felnőtt családtagok véleményét ne kérték volna ki…
Főzés közben gyakran gondolok unokámra, édesanyámra, régi süteményekre…Sikereim színhelye a konyha, mivel megromlott látásom nem javítható, az olvasás számomra csupán vágyálom marad.
Gondolataim villámgyorsan pásztáznak a múlt és a jelen feladatai között, azaz: gondolkodom, tehát vagyok.
A…
A lakóhelyi egyesületben leltünk barátokra
Ifjú házasokként, két pici gyerekkel kerültünk a vidéki nagyváros újonnan épült lakótelepi lakásába. A fészekrakók lelkesedésével kezdtünk neki a tágas, vadi új lakás berendezéséhez. A szomszédok közt sok gyeses kismama volt, így pillanatok alatt…
Első és utolsó munkahelyem
21 évesen kezdtem dolgozni, közvetlenül a külkereskedelmi levelező szakképesítés megszerzése után. Szerettem az orosz meg az angol kereskedelmi leveleket, a szófordulatok variálását, de a külkereskedelmi vállalat levelezési csoportjánál végzendőnél érdekesebb,…
Az Auditorium Maximum igézete
Tavaszi késő délután volt. Az előadás az Auditóriumban, a nagy, lépcsős előadóteremben, már régen véget ért, de vissza kellett mennem, mert a padon felejtettem a tollamat. Ahogy beléptem az üres terembe, már lentről feltűnt, hogy milyen különös színük és alakjuk…
Fegyelem és szigorúság, magas színvonalú oktatás
Kedves olvasók, van kedvetek nagyjából 60 évet visszaugrani velem a múltba? Éspedig a 60-as évek elejére, konkrétan az 1961-65 közötti időszakra, amikor gimnazista voltam?
Képzeljetek magatok elé egy akkoriban igen unalmas, szürke kisközséget,…
Vidám, jó szüleim voltakA háború utáni nemzedékhez tartozom. Szűkös anyagi helyzetben élő szüleim nagy örömére, végre megszülettem 10 év házasság után, mikor már nem is remélték hogy lesz valaha is gyerekük. Az első ünnep, amit megtarthattak volna, az én keresztelőm lett volna. Minden különösebb…
A dzsungel könyve, A bagdadi tolvaj és A kis Muck
Egy gangos házban nőttem fel az ötvenes években - 10. rész
Matinére járni, azaz vasárnap délelőtti mozielőadást látni, az egyik legjobb dolog volt gyerekkoromban. A városnak 3 mozija volt. A jegyet nem kellett előre megvenni, az ember gyereke…
Itt éltem le az életemet
Az 1879. évi nagy tiszai árvíz romba döntötte szeretett városunkat, Szegedet. 5458 ház összeomlott, csak 265 maradt épen. 60.000 ember vált hajléktalanná, 151 ember meghalt. Ferenc József osztrák császár és magyar király Szegedre jött és ígéretet tett: „Szeged szebb…