Szerettünk lakótelepen lakni
A lakóhelyi egyesületben leltünk barátokra
Ifjú házasokként, két pici gyerekkel kerültünk a vidéki nagyváros újonnan épült lakótelepi lakásába. A fészekrakók lelkesedésével kezdtünk neki a tágas, vadi új lakás berendezéséhez. A szomszédok közt sok gyeses kismama volt, így pillanatok alatt barátságok alakultak ki, hasonlóak voltak örömeink és gondjaink. A lakótelep jól tervezett volt, szép játszóterekkel, jól ellátott boltokkal és a városközpont is járásnyira volt. Napközben együtt mentünk a szomszédokkal a játszótérre, este, ha lefektettük a gyerekeket, valamelyikünk lakásában gyűltünk össze és társasoztunk, dumáltunk. Csodás pár év volt.
Aztán úgy hozta a sors, hogy a fővárosba költöztünk, akkor is egy lakótelepre. Ez egy korábban épült lakótelep volt, lakásunk egy tízlépcsőházas házban volt és egy nagyon forgalmas útra nézett. A lakók, idősebb, elfoglalt emberek voltak, nem lehetett könnyen barátkozni velük. Igaz az óvoda, iskola, orvosi rendelő, a bolt közel volt, de minden zsúfolt és kevésbé barátságos, mint vidéken. Nem voltam túl lelkes. Ezen a lakótelepen jól érzékelhető volt, hogyan keveredtek össze, mint óriás olvasztótégelyben a peremkerületekből, faluról, vidéki kis-és nagyvárosokból, a főváros által beszippantott emberek. Nagyon különbözőek voltunk, de egyformán boldogok, hogy albérletből, szülőkkel való együttélésből, vagy egy kisebb lakásból idekerülve új otthonunk lett.
Lányom a lakótelepi óvodában - saját felvétel
Az óvoda, iskola a ház mögött volt, de a munkahelyre őrült távolságokat kellett közlekedni. Az első osztály végén a kisebbik gyerek tanítónénije elárulta, hogy az osztály felét nem lehetett megtanítani írni-olvasni. Elgondolkodtunk, és a következő tanévet már egy belvárosi, jobb iskolában kezdték gyerekeink. A hétvégeken kirándulni jártunk, vagy vidékre, vissza nagyszülőkhöz. A lakótelepre jobbára csak aludni mentünk haza.
Forrás: Fortepan, Horváth Péter
Ez így maradt volna, ha egy szép napon nem találunk egy cédulát a postaládában, hogy lakóhelyi egyesület alakul, lehet csatlakozni. Csatlakoztunk. Az egyesület, fiatal értelmiségiek gyülekezete, nemcsak jó programokat kínált, hanem beleszólást is a kerület ügyeibe. Igaz, ezt akkoriban nem jól tolerálták, de mikor legyen az ember merész, ha nem fiatalon. Még egy helyi újságot is létrehoztunk. Az egyesület által szép lassan megtelt az idegen lakótelep barátokkal, szabadidőnket is szívesen töltöttük szűkebb pátriánkban, magunk szervezve a színvonalas programokat.
Lakóhelyi egyesületünk egy kiránduláson- Forrás: saját felvétel
A gyerekeink még kötődtek a lakótelepi barátokhoz, voltak nyári bandázások, de egyre inkább a középiskolás és főiskolai barátságaik váltak meghatározóvá.
Mikor aztán annak rendje és módja szerint gyerekeink - szinte egyszerre - kirepültek a családi fészekből, elköltöztek más kerületbe, mi is otthagytuk a lakótelepet, azaz elköltöztünk. Az egyesületbe azért még évtizedekig visszajártunk, ott voltak a barátaink. Szép időszak volt. Nosztalgiával emlékszem vissza ezekre az évekre.
Első kép forrása: Fortepan, Horváth Péter
Cecilia
Szerzői jogvédelem
Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!
