Fűtés régen és most
Emlékek a szülői házból
Visszaemlékezve a régi, kemény telekre, amikor jégvirágok nyíltak az ablakokon, figyeltük a tüzelőkészletet, a fát, a szenet és a brikettet, vajon kitart-e tavaszig. Szüleim házában egy szép, barna, hordozható cserépkályha ontotta a meleget. Apukám…
Okos libáim hagytak olvasni
Az olvasás szeretete nálam egészen kiskoromban kezdődött. Előbb a mese- és képeskönyvek, majd az iskolai olvasókönyv olvasmányai vonzottak. Az olvasási láz egyre nagyobb méreteket öltött az elemi iskola második és harmadik évében, amikor nyaranta besegítettem a…
Csodálatos ébresztő a madárének
A nyár nem csak az emberek életében jelent szabadságot, természetjárást, könnyed életmódot, hanem a madarakéban is. Éléstár számukra minden bokor, fű, fa, virág.
Nyár lévén én is felkerekedtem, meglátogattam rég látott rokonaimat kis fatornyos templomú…
Szomszédasszonyok a kispadon
Nyári estéken, túl a napi teendőkön szokás volt falvakon, hogy a ház előtti kis padokat birtokba vegyék a szomszédasszonyok. Meghányták-vetették a faluban történteket, majd az országban és a nagyvilágban történtekre is sor került a rádió és televízió híreinek…
Gólyát látok, szeplőt hányok, szerencsét találok!
A tavasz jötte egykori kis falumba csábított, azokhoz a drága lelkekhez, kik békés, örök álmukban hívogatnak egy-egy sírkőbe vésett névvel, nem hiába.
Érkezésemkor szokásomhoz híven körbejárom a kis és nagy utcákat, keresem az előnyös, vagy éppen…
A gyermekkori emlékek örökéletűek
Minden ember életében van egy hely, amely meghatározó, megváltoztathatatlan és felejthetetlen. Ez az a hely, ahol egyszer megszülettünk.
Itt érezhettük először a szülők szeméből áradó szeretet sugárzását, ami egész életünkön át kísér bennünket. A gyermekkori…
Meghatározó a lakókörnyezetben élők segítsége
Valamikori fürge lábak csigatempóra váltva korántsem engedik mindazon teendők elvégzését, mint ami szükséges lenne. Hetvenkedős léptekkel erőnk teljének csökkenésével egyre inkább, akár kisebb dolgokban is, segítségre szorulunk. Az esetek egy részében…
Minden tál ételhez külön rigmus dukált
Gondolataim visszakanyarognak az egykori téli, falusi disznótorok ünnepi vacsoráihoz Erdélyben, ahol a jól végzett munka után a meghívott vendégeket megkínálták a levágott malackából készült finomságokkal.
A gazdaasszony több mint egy éven át etetett,…
Hihetetlen a változás a közérzetemben
Nincs hangzatos neve, korhoz sem kötött, bármely korosztály részese lehet. Egyszerűen csak így, hívják: torna. „Tornára megyek”- köszönök el a fiamtól. Utcán lépdelve „-Tornára mégy?”- hallom a jövő-menő ismerősök kérdéseit. „Igen”- válaszolok…
A falun élő magányosoknak könnyebb
Lélekbúváraink egyike a magányt „tettetett egoizmusnak” titulálja.
Bizonyos szempontból igaza lehet, mert ezeket az embereket a bölcsőtől a koporsóig úgy követi ez az állapot, mintha árnyékuk volna.
Természetesen a magára maradt emberek, kik életükben…
A triciklis fagylaltos csak vasárnap jött a faluba
A mi falunkban az ’50-es években nem volt cukrászda, ma sincs. Nyaranta, néha egy-egy vasárnap egy jólelkű (és jó üzleti érzékű) cukrász, egy triciklis fagylaltos kocsival átkerekezett a szomszéd városból. 2 vagy 3 ízű fagylaltot árult: csokit,…
A változások átírták a falu életét
Figyelemre méltó az a törekvés, hogy a természetvédő állampolgárok napirendre tűzik fák ültetését, évente pedig megemlékezünk a „madarak és fák” napjáról. Régmúlt időkből tudjuk, hogy növény, állat és ember élete között milyen szoros összefüggés…
Előny, hogy a boltosok ismerik a vevőiket
Nagyvárosi ismerőseim által „világvégi porfészeknek” titulált kicsiny falum élelmiszer ellátása megfelel a szükségleteknek, ha nem is olyan nagy választékkal, mint egyik-másik áruházláncban.
A sütés-főzés-befőzés alapvető „kellékei”, sőt, azért azon…
Életképek egy 100 évvel ezelőtti, falusi család mindennapjaiból
Julcsikám! Hangzik az üvöltésszerű kiáltás egy édesanya ajkáról, aki abban a pillanatban hozza világra gyermekét, amikor egy másikat elveszít.
Visszapillantva több mint száz évet, egy népes, falusi családról szólok, melynek minden…
Szeretnék elétek tárni mozzanatokat zsenge gyermekkorom táplálkozási szokásaiból. Ehhez kis falumra, főként nagyszüleim életmódjára gondolok vissza, előhívva emlékeimet.
Nagyszüleimet mindig népes család vette körül. Előbb a sok gyerek, majd az utánuk következő generáció, kik közé magam is…