2023. feb 19.

GYÖKEREK

írta: Régiségek blog
GYÖKEREK

A gyermekkori emlékek örökéletűek
lakasom_bejarata.jpg

 Minden ember életében van egy hely, amely meghatározó, megváltoztathatatlan és felejthetetlen. Ez az a hely, ahol egyszer megszülettünk.

Itt érezhettük először a szülők szeméből áradó szeretet sugárzását, ami egész életünkön át kísér bennünket. A gyermekkori emlékek is örökéletűek. A szülői ház deszkakerítéssel körülvéve, virágágyásaival, baromfival benépesített udvarával, kis disznóóljával, a hidegvízű, láncos kútjával, no meg a Bodri kutyussal, mind felejthetetlenek.

Elém tolul a távolra tekintő, egyetlen templomtorony szélkakasával, búgó harangjaival, melyek délben megkondultak, hogy jelezzék a mezőn dolgozóknak az idő állását és azt is, hogy a kedves feleség friss ebéddel már úton van. A harangok azt is hírül adták, ha valahol tűz ütött ki, vagy a vasárnapi istentiszteletre hívogattak, vagy éppen utolsó útjára kisértek valakit. A templom melletti ártézi kút tiszta vizével ellátta a falu lakosait mélyről fakadó, meleg vizével és a munkába induló, vagy hazatérő állatok számára készített ivó-medencét is tiszta vízzel.

A kis falu utcái a Nagy utcától a kisebb utcákig (Pokróc utca, Vasút utca és a többiek) ahol nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, barátok, tanítók, kedves ismerősök laktak, gondolataimban most is ugyanúgy tolakodnak elém, ahogy egykor voltak. Mindenkihez emlékek fűződnek: Sós-Hajdú, Harangozó Lajos, Csicséri Zsuzsi néni, - a  ragadványnevek az azonos vezetékneveket voltak hívatottak megkülönböztetni egymástól. Nagy részük már megtalálták örökös helyüket a békében nyugvók között, a sírköveken olvasva nevüket látomásszerűén megjelennek előttem.
3_21.jpg

A falu temetőjében

Íme, ezek összessége és még sok minden más jelentik nekem a gyökereimet.  A sors útjai kifürkészhetetlenek, ám bárhova sodornak is, a gyökerek vonzása nem csökken, sőt erősödik.

Ma sem szűnt meg a gyökereim utáni vonzódás, így amint alkalmam van reá, hazautazom. Mélyen beszívom azt a levegőt, ami ugyanaz és mégis más, végig járom a kedves helyeket, emberekkel találkozom, tudomásul veszem a jó, vagy rossz változásokat, feltöltődöm az egykori otthon újabb jelenségeivel.

Igen. Még ma is „haza” megyek, még akkor is, ha az új hazám itt van, ahol befogadtak, szeretetükkel megajándékoztak, ahol már jól érzem magam, barátok vesznek körül.

viragok.JPG

Virágaimmal itthon, tavasszal

Azt, hogy milyen rohamosan telik az idő, leginkább unokáimon veszem észre, kik úgy felcseperedtek, hogy nem csak magasságban, de mindenben túlnőttek rajtam.

 Egy Schiller idézettel zárom írásom:

" Minden elmúlik, mint az álom, elröpül, mint a vándor madár.

 Csak az emlék marad meg a szívben halványan, mint a Holdsugár"

               A fotók saját felvételek

  Zsazsa

 

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!

 

 

Szólj hozzá

család emlék falu temető unoka gyökerek Zsazsa