Itatóvályúban fürödtünk nagymama portáján
Csodálatos gyerekkorunk volt
Drága nagymamánk mindig olyan remek játékokat talált ki nekünk, unokáknak, amit aztán nem akartunk abbahagyni.
Nagyszüleimnél mindent szabad volt. Akkora szabadságot későbbi életem folyamán sem élveztem. A velem egykorú unokatestvéremmel, Ilonkával, örültünk, ha szüleinktől engedélyt kaptunk meglátogatni nagymamánkat és olyankor ottragadtunk nála, amíg haza nem kellett mennünk. Csodálatos gyermekkorunk volt.
A régi, falusi földművelők otthona meg kellett feleljen az életmód adta elvárásoknak. Hely kellett a begyűjtött takarmánynak, széna- és szalmakazalnak, „góré” a megtisztított kukoricacsöveknek, hely a munkavégzéshez szükséges tárgyaknak: szekérnek, ekének, boronának, istálló a lovaknak, teheneknek, ól a malackáknak, ketrec a szárnyasoknak. Fontos „kellék” volt az istálló háta mögötti trágyadomb, jól elkerítve, ami tavasszal bele lett szántva a földbe. Egyszóval mindennek helye kellett legyen a portán.
A virágoskert részén, a szárnyasoktól és a többi állatoktól elkerítve állt a házhoz épített nyári konyha, ahol a család és az állatok ellátását biztosító munkálatok bonyolódtak le a nyár folyamán.
Nem szóltam még az itató vályúról, ami elég nagy mennyiségű vizet volt képes magába foglalni, úgy volt méretezve, hogy az állatok magasságának megfeleljen, ám több funkciót is betöltsön.
Alkalmas kellett, hogy legyen a mosásnál a ruhák öblögetésére, tárgyak tisztántartására, növények öntözésére, sőt a nyári fürdőzésre is. Tisztán tartása, fertőtlenítése szódával való súrolással, lemosással, majd a víz leengedésekor a nagy fadugó eltávolításával történt. A víz kis árkon át az utcai nagy árokban talált menedéket, ahol a talaj rövid időn belül beitta, senki nem talált kifogást e folyamat ellen.
Egy forró nyári napon szüleink egy egész napra elengedtek bennünket nagymamáékhoz kis csomag túrós sütivel. Nagymamám megköszönte a csomagolt sütit és elrakta a stelázsi tányéros részére. Megmagyarázta cselekedetét: azt akarom, hogy ebédig megéhezzetek, utána fogyaszthatjátok a sütit is. Igy is lett. Ő mindent megfontolt és jobban tudott.
A nap egyre melegebben sütött, még az árnyékos helyen is víz közelébe kívánkozott ember, állat. Ekkor nagymama elénk állt és rámutatott a kapu melletti itatóvályúra, melyben csillogott a tiszta kútvíz, langyosra melegedve a napsütéstől. -Látjátok drágáim, fürdőt készítettem számotokra, mert a nyári fürdőzéseknek most van az ideje. Nekünk helyben ez adatott, ezt élvezni fogjátok.
Kitörő örömmel vettük tudomásul. Ruháinkat az árnyékot adó, közeli fára aggattuk, majd egyszerre csobbantunk a simára csiszolt, cementes itató vályúban, ami ez alkalommal csak a miénk volt. Az állatok estig távol voltak, mi pedig addig kedvünkre lubickolhatunk az itatójukban. Mikor szomjasan hazaérkeztek, tiszta, friss vizet kaptak.
Fürdőzésünk élvezetéről hosszan írhatnék. Talán a mai gyermekek a Balaton vizében fürödve sem éreznek nagyobb boldogságot, több örömöt, mint mi. Hangos kacagások, fröcskölések, egymásra locsolgatások, ugrálások tették még színesebbé fürdésünket.
Bodri kutya csak nézett ránk. Nem értette miért viselkedünk ennyire szokatlanul, őt figyelembe se véve, hiányolta a törődésünket. Ezért rá is locsoltunk tenyerünkből egy kis langyos vizet, amit ő sértésnek vett, elandalgott árnyékos helyre.
Mi pedig addig ugráltunk, locsolkodtunk, míg a fürdővizünk lényegesen megcsappant. Láttuk, hogy nagymamánk egy nagy lavór vizet készített a kirakott hokedlire. -Mára, elég volt a jóból, itt az ideje a hajmosásnak, mosdásnak ártézi vízzel, szappannal, majd hajszárításnak és öltözködésnek.
Nem szívesen hagytuk ott kedves fürdőmedencénket, de szót kellett fogadnunk a felszólításnak, mert nagymama mindent jobban tudott nálunk. A legnagyobb gondot a kibomlott hajunk összekuszálódott szálai jelentették, amit a nagyi nagyfokú fésűvel mégis kibontogatott vizesen, és be is font. A szárítást már a napra bízta. A nyárikonyhában terített asztal várt bennünket. Akkor éreztük, hogy csakugyan megéheztünk. - Tudom, hogy jól fog esni ennyi fürdés után a friss zöldbab leves tejfölösen, utána szilvás gombócot készítettem. A hozott túrós süti is rátok vár. Jó étvágyat drágáim!
Nem kellett biztatni bennünket, volt is étvágyunk, a levesből még ráadást is kértünk. Annak az ízét ma is a szájamban érzem, annál finomabb zöldbablevest azóta sem ettem!
Régi emlékeim közé ez a fürdőzés is örökre beírta magát.
A képek forrása: Fortepan
Zsazsa
Szerzői jogvédelem
Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!
