Emberségből vált segítővé halkszavú anyám
Önként vállalt cselekedetek másokért
Egyik jelenkori filozófusunk az ember értékét taglalva így nyilatkozott: ”Nem elsősorban a gazdagság, ami múlandó, nem a tudás, ami változó, határozza meg az ember értékét, hanem az embertársainkért önként vállalt cselekedet, ami felejthetetlen marad”.
Az alábbi történések egy piciny emberi település életébe próbálnak betekinteni, ahol egy óhazától elcsatolt falu magyar lakosai kényszerű változások közepette élték életüket a változó sorscsapások közepette.
Szüleim, nővérem, bátyám és én 1939-ben
A leírt események főszereplői általam igen jól ismert személyek, a szüleim voltak. Apa 1900-ban, Anya 1903-ban született, igy saját maguk is túlélői lettek az első és második világháborúnak, valamint az előtte és utána következő megpróbáltatásoknak.
Édesapám csizmadiaként kalapálta össze a család fenntartásához szükségeseket, édesanyám gyakran a semmiből csodás étkekkel látta el családját. A sors megtanította őket életükért küzdeni, a háborús években életben maradni.
Mit tehettek? Alkalmazkodtak. Az 500-600 családot számláló kis falu lakói közelről ismerték egymást, megpróbáltak segíteni egymáson ott, ahol tudtak, ki-ki képességeihez mérten.
Az én halkszavú édesanyám járt elől szervezőként a szeretet jelszavával, felszólítva a tettrekész lakosokat, hogy segítsenek megoldani a falu három szerencsétlen helyzetű embertársainak életét.
Kép forrása: Fortepan, Gara Ernő
Az idős „Újságos Erzsi néni” romba dőlt házának fél eresznyi, maradék helyén várta a könyörületes halált, semmi nélkül. Abban az időben nem ismerték a nyugdíjnak még a fogalmát sem falun. Akinek nem volt családja, csak könyörületre számíthatott. Neki csak halottjai voltak. A másik tragikus sorsú teremtmény a fél lábára és kezére megnyomorodott Róza volt, szintén hozzátartozók nélkül. Harmadikként a félnótás Sándor, ki fizikai munkavégzésre még itt-ott képes volt a 66 évével, de irányítás nélkül képtelen volt bármire. Őket kellett megsegíteni.
Itt lépett be a képbe édesanyám, aki egy faluvégi épület még álló helyiségében talált számukra elfogadható védelmet. Szövetkezve néhány falubelivel, felújították, kimeszelték az egy szobából álló épületet, lakhatóvá tették, szegényes, összetákolt bútorokkal (ácsolt fekhelyekkel, asztallal, székekkel) berendezték, majd egy fűtésre alkalmas dobkályhával ellátták. Jöhetett és jött is a tél, de a szegény árvák már védve voltak a fagytól. Ellátásukat szintén adakozásból a beosztott falubeliek végezték.
Kép forrása: Fortepan, Kovács Márton Ernő
Ez már 1945 után történt. Távolabbi helyekre is eljutott híre az édesanyám emberekkel törődő tetteinek. Megjelentek a női aktivisták, kik beválasztották őt a Nőbízottság elnökségébe, amit nem volt lehetősége visszautasítani.
Akkorra már a gépi erő váltotta fel az állatok munkáját. A szemlélődő édesanyám könnybe lábadt szemmel állt a felszántott ugar szélén, amikort látta, hogy a traktor milyen könnyedén hasítja a földet. Egykor édesapja még ökrökkel szántott.
Látva a fiatal traktoristák munkáját, akik hajnaltól sötétedésig dolgoztak a földeken, új szükségletet fedezett fel az anyám. Felmérte, hogy azoknak a munkás fiataloknak, kik távolról jöttek, szükségük lenne mindennapi étkezésre, ezért megszervezte a napi egyszeri meleg vacsorájukat. Ez sem ment bonyodalmak nélkül, de már voltak megértő segítői, és együtt megoldották ezt is.
Kép forrása: Fortepan, Győző József
Még egy ténykedésüket megemlítek, ami szintén fontosnak bizonyult. Ez az ifjú anyák gyermekeinek tejjel való ellátása volt. Ugyanis a falu összes szarvasmarháját a háború alatt a katonák ellátására elvitték. Amelyik anya képtelen volt táplálni saját maga a gyermekét, annak a babája bizony nagyon gyengén fejlődött. A jótevő segítő megtudta, hogy a városokban a kisgyerekes anyák tejhez, vagy tejporhoz jutnak, ami a falvakban ismeretlen volt, holott őket is ugyanúgy megillette volna hasonló javadalmazás. Anyám utánajárt és végül sikerült megoldania az ifjú anyák örömére.
Kép forrása: Fortepan, Lissák Tivadar
Ehhez egy humoros történet is fűződik. Ugyanis a kiszállított tej és tejpor átadása hetente ugyanazon a napon történt a kocsma helyiségében. Történt egy ilyen napon, hogy amikor Kovács Pista részegen, a falakat támasztva lépett ki a tejkimérő (kocsma) ajtaján, a cserfes Juliska kérdésétől nem menekülhetett, aki kacagva megkérdezte tőle: Mondd csak Pista, a tejtől is így be lehet rúgni?
Nos, nem sorjázom a történéseket, bár téma volna még bőven a sokakért munkálkodó egyénekről, kik csupán szeretetből, emberségből váltak segítőkké, tudván azt, hogy jótettért honorárium nem jár, csupán egy köszönömöt kísérő mosoly, ami az emlékekben örökre megmarad. És ez nekik tökéletesen elegendő volt.
Kiemelt kép forrása: Kurucz Márton, Fortepan
Zsazsa
Szerzői jogvédelem
Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!
