2025. jan 08.

Disznóvágás az 50-es években

írta: Régiségek blog
Disznóvágás az 50-es években

Ez biztosította a húst egész évre
uj_neinz_bachmann.jpg

 Kislánykorom nagy eseménye volt télen a disznóvágás, ami az egyhangú téli napokba érdekességet, vendégeket, vidámságot hozott.  

Nagy előkészület előzte meg, hogy minden a legteljesebb rendben menjen, mert a család hús és zsír szükségletét biztosítottuk ezzel, majdhogynem egész évre. A hentesnél ekkoriban hús nélkül üresek voltak a kampók, tehát a házi készítésű ételek adták a biztonságot, no meg a jó ízeket a családnak. Szinte mindig saját nevelésű disznóink voltak, két szép állat röfögött az ólban. Az egyiket eladtuk, a másik maradt nekünk vágásra.ujkotnyek_antal.jpg

Kép forrása: Fortepan, Kotnyek Antal

Már az előző napokban indult a sürgés-forgás, az előkészületi munkák. Előszedtük a nagy, csak ilyenkor használt edényeket, forró vízzel jól átmostuk őket, apukám a köszörűstől hazahozta a borotvaélességű késeinket (ez az egyik legfontosabb eszköz volt!), a húsdaráló kését is átéleztette. -Na, ezzel is megvónánk, kezdődhet a munka holnap hajnalban,- mondta. Anyukám és én a hagymákat és fokhagymákat készítettük elő, daráltuk, aprítottuk, mit hogy kívántak a szokások. A szikkadt zsemléket kis kockákra vágtuk, sok kell majd a véres hurkába. A rizst átválogattuk (akkor még sok volt benne a nem odavaló, manapság szép tiszta a rizs). uj_urban_tamas.jpgKép forrása: Urbán Tamás

Másnap kora hajnalban, még sötétben a szomszédok segítségével leszúrták a disznót, aminek a vérét utolsó cseppig egy tálban felfogták. Ezt én nem láttam, fejemre szorított párnával vártam hogy vége legyen a visításnak... sajnáltam szegény állatot. Anyukám a vérből kivett egy adagot, ami a reggeli hagymás vérhez kellett, a többihez sót kavart, hogy ne alvadjon meg mire a hurkatöltésre kerül a sor.

uj_bencskey_matyas_1.jpg

Kép forrása: Fortepan, Bencskey Mátyás

Kezdődhetett a pörzsölés, az egyik legérdekesebb dolog számomra. A csontszáraz, egyenletesre aprított akácfa hasábokat már korábban erre a célra előkészítették, a pörkölőgépet jól megtömték ezzel a fával, begyújtották és az, mint egy lángszóró, lepörzsölte a szőrt az állatról. Ezt nagyon alaposan kellett végezni, mert csak akkor tudták szépen lekapargatni és lemosni a disznót, hogy szép világos, tiszta legyen a bőre, és lehessen fölbontani. Apukám ezt mindig nagy élvezettel és gonddal csinálta, domború, nagy kerek sonkákat szedett, aztán a lapockákat, a fejet, legvégül teljes hosszában fölhasította. Kiszedte a beleket, belsőségeket (szívet, májat, veséket, lépet, tüdőt) és az asszonyok nekikezdhettek a bél szétszedésének és utána a bélmosásnak. Ez a munka igen kellemetlen volt (nagyon utáltam, irtóztam tőle), de ha jóízű hurkát, kolbászt akartunk enni, elengedhetetlen volt. Hála apukám szakszerű, ügyes munkájának, egykettőre darabokban volt a nemrég még szaladgáló disznó. Szétszortírozták anyukámmal, hogy melyik sonka legyen a húsvéti, melyik az egész nyárra kitartó nagyobbik, mi megy a kolbászhúsba, mi a hurkákba... ezt is nagyon szerettem nézni. uj_sattler_katalin.jpg

Kép forrása: Fortepan, Sattler Katalin

És megkezdődött a tulajdonképpeni "finomságok" gyártása:  a nagy üstben abálólébe kerültek a hurkába, disznósajtba való belsőségek, húsdarabkák, fejhús, fülek. Miután készre abálódtak, kiszedtük a léből és ledaráltuk, hogy hurka készülhessen belőlük. A disznósajtba való főtt húsokat csak csíkokra vágtuk, nem daráltuk. A kolbászkészítés férfimunka volt, egy másik, tiszta száraz darálóval a kolbászhúst darálták le, utána fűszerezték, "dögönyözték", töltésre készítették elő. A nap egyik fénypontja volt, amikor a friss, fűszeres kolbászhúsból próbát sütöttünk, megízlelve, hogy elég-e benne minden fűszer, lehet-e tölteni a bélbe. Imádtam kóstolni! Közben persze volt egy "kapkodós" gyors reggeli, hagymás vér és apró húsok, darabka májak voltak kisütve, savanyúsággal és friss kenyérrel, utána citromos forró tea, mert hát ugye mindez kopogó hidegben zajlott az udvaron és a nyári konyhában. uj_belhazi_miklos.jpg

Kép forrása:Fortepan, Belházi Miklós

A szorgos munkának köszönhetően estére minden elkészült: a kolbászok két széktámla között rúdon szellőztek ki, füstölésre várva, abálás után a hurkák a vesszőből font hatalmas párszárítón hűltek, a disznósajt megszurkálva, lepréselve várta, hogy ugyancsak a füstre kerüljön. Nálunk a májashurkát is füstölték, nagyon szerettük. A szép vastag zsírszalonna kisült, sok finom zsír és töpörtő készült belőle. A füstölni való oldalszalonnák mentek a sózókádba a sonkák mellé. A sütni való húsokat besózták és másnap, harmadnap lesütötték, nagy bödönökbe lerakták és folyékony zsírral leöntötték, hogy teljesen befedje a zsír a húsdarabokat. Ugyanígy jártak el a töpörtővel, ezeket befőttesüvegekben rakták le és öntötték le zsírral. Semmi, egy kicsit is hasznosítható anyag veszendőbe nem ment. Sőt, az olyan zsírokat, esetleg avas tavalyi zsíradékfélét is összegyűjtötték és szappant főzettek belőle, igazi jó háziszappan készült így.

fortepan_bauer_sandor_3.jpg

Kép forrása: Fortepan, Bauer Sándor

Anyukám közben a friss húsos csontokból levest, különféle vegyes húsokból pörköltet (mi paprikásnak mondtuk) főzött, és még arra is volt ideje, hogy a hájból lekváros-diós hájaskiflit süssön az esti vacsorához. Mikor  minden a helyére került, anyukám az esti vacsora mellé 1-1-rizses és véreshurkát és szép szál kolbászt sütött egy tepsiben a lerniben. Ezt a vacsorát lehetne akár disznótornak is nevezni, de nálunk csak sima vacsora volt azoknak, akik egész nap keményen dolgoztak a siker érdekében. Természetesen egy kis bor is került mellé, "szétcsapatni a sok zsírosságot". Mindig ez volt a legfinomabb, friss volt minden alapanyag, csak a vacsorázók voltak fáradtak.

fortepan-1_1.jpg

Kép forrása: Fortepan

Másnap aztán anyukám vezényletével szétraktuk azokat a kóstolókat, amiket a rokonságnak, szomszédoknak szántunk.  Hurka, kolbász, kis paprikás, pár szem töpörtő... így volt ez szokás falun. Akik  segítettek egymásnak, a jó falatokból is részesültek. 

Brigitta

Szerzői jogvédelem

Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!

 

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!

 

Szólj hozzá

emlék falu disznó hús disznóvágás kolbász szalonna gyerekkor ötvenes évek Brigitta