MAGÁNY
A falun élő magányosoknak könnyebb
Lélekbúváraink egyike a magányt „tettetett egoizmusnak” titulálja.
Bizonyos szempontból igaza lehet, mert ezeket az embereket a bölcsőtől a koporsóig úgy követi ez az állapot, mintha árnyékuk volna.
Természetesen a magára maradt emberek, kik életükben teljesítették kötelességüket családdal, embertársaikkal szemben, ők másképp magányosak. Idős korukra megmaradtak emlékeik, melyek fénysugárként elűzik magányukat. Megpróbálnak egyedül is emberként élni tovább.
Ismerőseimnél járva falun az alábbi beszélgetésnek lettem szem- és fültanúja. A párbeszéd meggyőzött arról, hogy a falvakban élő emberek mennyivel közvetlenebb kapcsolatot tartanak egymással, de főleg a magányosokkal, a városiakkal ellentétben.
Kép forrása: saját alkotás
-
Adj Isten Pista-bá! – Egyedül, egyedül?
-
Nem vagyok egyedül, mellettem ül Morzsi is.
-
Látom, kellemes a lugas alatti hűsölés. Ebédelt már?
-
Igen, túl vagyok az ebéden. Most éppen az ebéd utáni pohár borocskámat iszogatom.
-
Csak módjával azzal a borocskával, még ha a sajátja is!
-
Már rég óta nem iszom, de a zsíros étel megkíván egy kis kísérőt, ami jól is esik. Ezzel még az orvosom is egyetért. Azt mondta, hogy kevés a borocskából orvosság, sok belőle betegség. Igaza van, ezt már tapasztalom. Ezért aztán betartom.
-
Hallja-e, jöjjön már közelebb egy kis edénykével, vagy tányérral. Egy kis kóstolót adok a finom barackomból és szilvámból. Látja, úgy megpakoltam a „vas-szamaram” (kerékpár), hogy csak tolni tudom, megállítani sem sikerül. Mindig van mit haza szállítani a szőlőskertből. Most a gyümölcsön kívül pár fészek krumplit is felszedtem, no meg a száraz csuhájú babot is, amit délután kibontunk a kis unokámmal.
-
Csakugyan szépek a barackjaid, látszik rajtuk, hogy az ízük is finom kell legyen, mint a szilváké. Köszönöm Jóska! Nem lépsz be egy pohárkára?
-
Most igyekeznem kell, mert vár a család. Nekünk ezután jön az ebéd, amit mindig együtt fogyasztunk, még ha el is kongatták a déli harangszót. Mondja Pista-bá, nem unja ezt az egyedüllétet?
-
Ugyan Jóska, ha akkor elszalasztottam az alkalmat, amikor ideje lett volna, most már késő. Magányos farkasként fogom itthagyni ezt a siralomvölgyét. Számot vetettem életemmel. Megszoktam. Ellátom magam, csak az ebédet kapom a szomszéd Jolánkától, aki igen jól főz. Én megfizetem, így aztán kvittek vagyunk.
-
Megértem Pista-bá.
-
Én viszont el sem tudnám képzelni életemet a szelíd szavú kislányom családja nélkül. Ha látná a kis csacsogó Piroska unokámat és a komoly bátyját, milyen drágák amint körülöttem sündörögnek, boldogítanak.
-
Hát nekem ez az igazi élet itt a földön. Kívánom neked, hogy soha ne légy magányos!
Fotók forrása: Fortepan
Zsazsa
