A szavak is drágulnak, nemcsak a kenyér?
Szomszédasszonyok a kispadon
Nyári estéken, túl a napi teendőkön szokás volt falvakon, hogy a ház előtti kis padokat birtokba vegyék a szomszédasszonyok. Meghányták-vetették a faluban történteket, majd az országban és a nagyvilágban történtekre is sor került a rádió és televízió híreinek hála.
Igaz, néha egy kis pletyka is napvilágot látott, hisz „nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja”. Csodával határos, hogy a „szócséplés” mindig szolgáltatott témát, így csak a késő este vetett véget a beszélgetéseknek, amit ma „napi kommunikációnak” neveznénk. Gyakran azért kellett befejezniük a mondandókat, hogy az éjszaka hátralevő részét „az áldott, szent pihenés” céljaira fordítsák, felkészülve az újabb nap feladataira. Ez volt az elmúlt század idején a napi program befejező akkordja.
Forrás: Fortepan, Pálfi Balázs
És ma?
Julcsa és Borcsa házuk előtt, ajtójukban állva beszélgetni kezdenek. Hiába a kis pad mellettük, nem ülnek reá. Szegény kis pad egymagában árválkodik, nem tisztelik meg azzal, hogy szolgálhassa megszokott, ráérő ismerőseit. Mit tehet? Vár csendben, elhagyatottan, az út porától beszennyezve. Ezt is megérte!
Julcsa seprűvel a kezében a járdai részt már lesöpörte, így vált lehetővé ez a kis beszélgetés is szomszédasszonyával, aki nem zárkózik el egy kis csevegéstől, bár mostanában igen keveset beszélgetnek. Talán az átélt Covid járvány is hozzájárult, hogy megfogyatkozzanak a napi beszélgetések. Ma már rövidebbek a kérdések és a válaszok is.
Forrás: Fortepan, Piarista levéltár Holl Béla
Julcsa kérdez elsőnek:
Volt a fiad?
Nem volt - válaszolja Borcsa.
És a lányod?
Dolgozik.
Az unokádat láttam. Mit újságolt?
Semmit.
Csak mondott valamit?
Mobilozott.
Azt sem mondta miért jött?
Nem. Várták otthon.
Te Borcsa, ez már több a soknál!
Csak meg kell szokni - feleli Borcsa.
Forrás: Fortepan Morvay Lajos
Folytatódott még a párbeszéd egy darabig, amíg Julcsa is megsokallta a rövid válaszokat, holott ők, mint régi szomszédok eddig fél szavakból is megértették egymást. Hiába, minden változik. Fél fordulattal lakása felé Julcsa még egy utolsó kérdést megreckéroz.
Mondd, te Borcsa, szerinted, ma már a szavakat is pénzért kínálják?
Rátapintottál szomszédasszony!
No, jóccakát!
Mindketten befordulnak saját házukba, ahol az árammal ellátott „doboz” egyre csak sugározza a nagyvilág híreit a háborúról, katasztrófákról, árvízről, tűzvészről, földrengésről és egyéb eseményekről.
A napi munkától elfáradt Julcsa egy gombnyomással kirekeszti a nagyvilágot szobájából, elhelyezkedik kényelmes ágyában, a villanyt is eloltja, megpróbál az álomtündér segítségével odatalálni, ahol nem felejtettek el beszélni az emberek, és csak szép dolgokra emlékeznek.
Első kép forrása: Pexels-Pixabay
Zsazsa
Szerzői jogvédelem
Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!
