Búbos kemence és cserépkályha
Fűtés régen és most
Emlékek a szülői házból
Visszaemlékezve a régi, kemény telekre, amikor jégvirágok nyíltak az ablakokon, figyeltük a tüzelőkészletet, a fát, a szenet és a brikettet, vajon kitart-e tavaszig. Szüleim házában egy szép, barna, hordozható cserépkályha ontotta a meleget. Apukám feladata volt a gyújtós, a fa és a szén bekészítése, az előző napi salak, hamu kihordása. Persze napközben már pótolni kellett a szenet, amit a fekete szeneskannával vittük be. Nem fűtöttünk minden helyiséget, de a lakószobánkban mindig meleg volt.
Négy cica is tartozott a házhoz, ők kint aludtak meleg helyen, de reggel már toporogtak az udvari bejárati ajtónál, igyekeztek a kályha mellé. Az a kép van élesen előttem, amikor vonultak be a szobába, hogy elfoglalják helyüket a kályha körül. Mindegyiküknek megvolt a szokott helye, a legszerencsésebben választott helyet Kormi, a nagy fekete kandúr. Őkelme kezdettől fogva a füstcső alá feküdt, a falra föltapadva élvezte a csőből áradó meleget. Mindig féltünk hogy megég a szőre, de nem történt baj...
A kályha tette a dolgát, mikor mindhárman otthon voltunk, az idilli jelenet volt. Apukám olvasott, anyukám kézimunkázott, tévéztünk is, a cicák boldogan nyújtózkodtak, nyalakodtak a jó melegben. Jó visszagondolni ezekre a boldog időkre... Most távfűtött lakásban, jó melegben élek, de ez más, mint a kályha melege, a pattogó tűz, az égő fa illata volt. Nagyon szerettem.
Gyerekkoromban Anyukám bátyjáéknál volt búboskemence. A falvakban és a tanyavilágban ez akkor korszerű fűtésnek számított. Nem a szobában kellett kihamuzni, begyújtani, tüzelni, hanem vagy a falon kívül az udvarról, vagy a konyhából nyílt a kemence "szája". Ez a kemencemegoldás tisztán hagyta a szobát, nem szállt a hamu vagy korom sem.
Kettős, sőt hármas haszna volt. Melegítette azt a szobát, ahol a család élt, aludt. Megsütötték benne a kenyeret, kalácsot, húsfélét és mindig volt a gyerekek között, aki szívesen aludt a kemencesutban, ahol isteni meleg és szeparáltság volt. Úgy mondták, hogy bekuckóztak a sutba... A kemence a szobán belül csak egy nagy, kerek ”cipó” volt, szépen rendben tartva, fehérre meszelve, köré kemencepadkát építettek, ahol szívesen üldögéltek, hátukat a jó meleg kemencének vetve. A kukoricaszárral, kiszáradt venyigével fűtött kemence igen jó szolgálatot tett.
Brigitta
Élvezem a kályha adta meleget, spórolok a gázzal
A nagy alapterületű családi házunk a majd négyméteres belmagasságával feladja a leckét a felfűtésére. Ezt segíti a két cserépkályha, a konyhában lévő sparhelt és a gázzal melegítő konvektorok. A hagyományos fűtés iránti kezdeti lelkesedésem mára tudatos, gázfogyasztást kímélő tevékenységgé alakult. Azaz már nem kedvem szerint gyújtok be, hol ide, hol oda, hanem, ahol csak lehet, a kályhákat, sparheltet használom.
Csak a nagyon szükséges helyeken fűtök gázzal, időszakosan, naponta 1-2-3 órára (fürdőszoba). A kályhákban, sparheltben fával tüzelek (akác), amelynek bár az ára sem lett olcsóbb, de még mindig gazdaságosabb, mintha a gázkeretet túllépve piaci áron fűtenék gázzal.
A hagyományos fűtés időigényes is, fárasztó is. Nyáron szerzem be a kellő mennyiségű fát, amit hasogatva szoktam megvenni, de még ezt is felhasogattatom kályhakészre. Nyár végére a tüzelőfa a fáskamrában katonás rendben sorakozva vár sorsára. Ilyenkor, tüzelőidőben, már „csak” kosárkába kell rakni és behozni rendeltetési helyekre. Ez a fiam reszortja. Kerti kiskocsijába felpakolva húzza át az udvaron a napi mennyiséget a lakás bejáratáig, ahol kosárba szortírozza és hordja szét a szükséges helyekre. Rám a hamuzás, bekészítés és begyújtás marad, no meg a folyamatos tüzelés.
Fiam tördeli az ágakat gyújtósnak
Ha nyakig kormos is leszek tőle, a mai napig szívet melengető, hihetetlen jóérzéssel tölt el, mikor mindenhol vidáman pattog a tűz. A konyhában sparhelten főzök, a készétel íze összehasonlíthatatlan a gázon főzöttel, nagyon szeretem. A napjaim többnyire a fűtés-főzéssel telnek el. Egyéb tevékenység szűken belefér ugyan a napba, de így a hetedik X-en túl azért ezen tevékenységek lefárasztanak délutánra, amikor már „csak” vasalok a szobában a TV-t nézve.
Addig, míg két kezem-lábam mozog, csinálom és élvezem a kályha adta meleget, a sparhelten főzött ízeket. Még mindig nem cserélném vissza falusi házunkat a városi, kényelmes társasházunkra.
Első kép: Wikimedia Commons (Siófok, Piroska Csárda) a többi Izzy saját felvétele
Izzy
Szerzői jogvédelem
Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!
