Hetvenkedős kihívások
A nagy ház és kert sok munkával jár, de ragaszkodom hozzá
Milyen érzés 70 évesnek lenni? A nekem feltett kérdésre, tágra nyílt szemmel, szóra nem nyíló szájjal, megdöbbenve meredtem a kérdezőre. Pillanatnyi csend után én kérdeztem magamtól megdöbbenve: hogyan lehetséges, hogy ilyen gyorsan telt el, múlt el, járt el az idő felettem?
Az idő múlásával a lelkem és az eszem állapotát 40-50 éves korúnak érzem. Ámde a fizikum tekintetében minden porcikám jelzi a maga módján, kissé, vagy nagyon megkopott, elnyűtt, nehézkes létét. A 40-50 éves gondolataim lendületével otthon, boltban (alsó polcokhoz) leguggolok egy szemvillanás alatt. Már alulról felfelé pislogva tudom, meggondolatlanul cselekedtem, mert fel is kell(ene) hamarosan állni. A felállás gyorsasága már kérdéses, mert először is valami olyan kapaszkodót kell keresnem a bal kezemnek (az az erősebb), amivel oly erőt tudok kifejteni, hogy a hátsó felemet megemelni, felhúzni tudjam…
A feltápászkodás a körülöttem állóknak vicces, nekem nem annyira. Segíteni szándékozó mindig akad, csakhogy, ha a karomat húzzák, az nem lendít a talpra állás műveletén, ezért inkább udvariasan elutasítom. Ez az egyik leggyakoribb kihívás öreg életem hétköznapjain, mindaddig, míg agyam utol nem éri testem valós korát, és felfogva azt, rögzíti: „Nem guggolunk le sehol sem, főleg nem a külvilág nyílt terepein!”
A reggeli felkelés sem kismiska. Hol van az már, hogy kinyitom a szemem, kipattanok az ágyból, és összekapva magam, kiszaladok a piacra, hogy mire felébred a családom többi tagja, friss reggelit tálaljak fel? Ez ma már biztosan nem következik be. Mire felfogom, hogy reggel van és kelni kellene, pillanat töredéke alatt döntök a „még csak öt percet” lustálkodás mellett. 
Nem, nem vagyok fáradt, időben elaludtam, sőt jól alvó is vagyok, mégis nehéz döntés a jó meleg takaró alól kibújni. Mire felülök, felemelem magam, az a guggolós esethez hasonló vicces történések sorozata. Még az ágy széléig el kell kászálódni valahogy, alfélen csúsztatva, lábaimmal nem összehangoltan kalimpálva, hogy az ágyszélére jutva papucsomba belebújjak.
Sok hasonló kis apróságot(?), és persze az élet adta ügyes-bajos dolgok megoldását, elvégzését is kihívásnak minősítem. A hivatalos ügyintézés mára leginkább a legfárasztóbb, leginkább „nem akarom csinálni” kihívásaim közé tartozik. Pedig muszáj csinálni. 
Vízcsap csöpög, mosogató eldugul, gázbojler kilyukad, az eresz deszkája lóg, stb… Szakembert keresni, találni nagy feladat. Persze, amikor valami elintéződik, nagyon elégedett vagyok magammal: ”Jól van, akkor még azért hetvenkedve is ellátom nemcsak magamat és fiamat, hanem környezetünk dolgait is.„
Sok mindent megcsinálok, elintézek, de azért gyakran dörmögök is magamban. A kor, amiben élünk hozta magával a trendet, hogy ennyi, meg még amannyi idősen is legyünk „fittek”, éljünk ”fiatalosan”! Ilyenkor jut eszembe néhány olyan gondolat, amitől egy kocsis is elszégyellené magát, bár az én döntésem ez az életmód. A nagy ház, a nagy kert rengeteg a munkával jár, de ragaszkodom hozzá, ha belegörnyedek is! Nem megyek el innen, álmaim otthona ez a ház, ez a kert. Minden nap nagyon elfáradok, de kocsis szóhasználatú gondolataim reggelre elhussanak, és kezdem újra, hetvenkedős temperamentummal.
Kávékészítés közben, még félálom-kórban, a konyhaablakon át gyönyörködöm a kertem, az adott évszak gyönyörűségeiben, ami oly erőt ad, mint semmi más. Ha nem csinálnám, kiszolgáltatott(abbá) válnék, amit máris nagyon nehezen viselek, nehezen viselném nap, mint nap. Amíg két kezem-lábam mozog, ha nehézkesen is, teszem, amit csak bírok.
Képek forrása: Microsoft Copilot
Izzy
Szerzői jogvédelem
Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!
