Libalakoma
Életem első, Márton-napi libasültje
Hol volt, hol nem volt…, leginkább nem volt libagágogás annak a falucskának az udvaraiban, ahol felcseperedtem. Így hát Márton napi libalakomáról sem esett szó környezetemben. Már családos, kisgyerekes fiatalasszonyka voltam, amikor innen-onnan hallottam, ha Márton nap, akkor libát eszünk. Együnk libát! - hangzott már az őszi reklámokból is az éttermek invitálása újságokban, az éttermek hirdetőtábláin. A liba árát nem éppen pályakezdő, otthonteremtő fiatalok pénztárcájához mérték (sokunk mai pénztárcájához sem), még akkor sem, ha boltból vásároltuk volna otthoni elkészítéssel. A libasült nemcsak, hogy nem volt hétköznapi eledel, de valahogy Márton napkor is elmaradt. Nem okozott lelki traumát, mert a reklámok egyik fülünkön be, másikon ki, és falatoztuk a szokásos hétköznapi eledelünket.
Kép forrása: Pixabay
Így telt-múlt az idő felettem, míg az elmúlt években mostani lakó-környezetemben innen is, onnan is gágogó hangokra figyeltem fel. No, nem jellemző, és nem is sok helyről, de már voltak, és most is vannak libák baromfiudvarokban, méghozzá fiatalabb korosztály általi tenyésztésben.
Egy nagyon kedves, fiaimnál is jóval fiatalabb, nagyvárosból falunkba letelepedett fiatalasszony lelkesen gazdálkodik háztáji udvarában. Kelteti, nevelgeti házi szárnyasait. „A tűsarkú cipőt gumicsizmára cseréltem”- mondja nevetve. Így esett, hogy udvarában libák is csipkedik a számukra megfelelő falatokat, tömés nélkül. Márton naphoz közeledve kaptam ebből az „alomból” egy egész, konyhakészre tisztított, darabolt, libasültre- és levesre valót. Alig akartam elhinni, örömömben meghívtam legközelebbi családtagjaimat Márton-napi ebédre. A receptet nem részletezem, mert egyébként is a sültek a mumusaim, a libasült meg kifejezetten kezdőszintű főztöm volt.
Családom tagjai örömteli arccal, csillogó szemekkel fogadták az aranylóan sárga libaaprólék levest, és ugyanígy a sültes tálat. Jóízűen kanalazták az ízes húslevest, majd vagdaltak ízes falatokat a töltött mellből (ami nagyon nagy volt), haraptak a sült libacombba és az elmaradhatatlan, hozzá illő párolt vörös káposztába.
A Márton napi hagyományok a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez, advent közeledtéhez, a már a vágásra érett libákhoz kötődnek. „Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik”. Ilyenkor már iható az új bor is, amihez Márton napi koccintások kötődnek. „A bornak szent Márton a bírája”.
A sokadik X-emmel a hátam mögött elmondhatom, hogy nemhiába készültem rá lelkesen, nagyon jól sikerült első, Márton napi, családi ebédem.
A képek saját felvételek
Izzy
Szerzői jogvédelem
Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!
