Érzelmi, szellemi hagyatékom
Fotós családfakönyv, blogkönyv, napló
Kortársaim, akik életük utolsó felvonását "játsszák", egyre több időt töltenek (én legalábbis) az emlékezéssel, emlékek rendezésével.
Gondolom, közülünk legtöbben, - tudatosan, vagy tudat alatt - szeretnének örökül hagyni szeretteikre olyan egyedi dolgot, ami csak őket, vagy a környezetükhöz való viszonyukat, gondolataikat, érzéseiket jellemzik.
Nyugdíjas "időmilliomosként" van is arra lehetőségünk, hogy pl. naplót írjunk családunk történéseiről (amennyiben korábban nem tettük), vagy képeket fessünk, esetleg blogban mondjuk el, ami foglalkoztat bennünket, vagy ízletes főztjeink receptjeit gyűjtögessük, ki-ki képességei szerint. A régi fotók megőrzése, rendszerezése, felcimkézése is fontos lehet utódaink részére, mielőtt feledésbe merül, hogy mely felmenőket ábrázolják.
Unokámnak készítettem
Féléve sajnos elvesztettem legkedvesebb unokahúgomat, Marikát, akivel egymás szomszédságában nőttünk fel, olyannyira, hogy szobáinkat csak egy fal választotta el. Hányszor könyököltünk ki ablakpárkányainkra tankönyvvel, tanulást mímelve. Dehogyis tanultunk, jókat beszélgettünk, nevetgéltünk. Ő a lelkem egy darabját is magával vitte, hiszen sok mindent csak vele tudtam megbeszélni. A közös évek, élmények nem tűntek el nyomtalanul, humorunk is egy rugóra működött, mindig megnevettettük egymást, sokszor öniróniával kezelve valamilyen fájdalmunkat.
Nemrég a férje meglepett egy összefűzött, színes képekkel kinyomtatott irománnyal, ami Marika és férje, János írásait tartalmazza. Egy rövid ideig gazdagították blogunkat, a "Régiségeknek, idősnek lenni jó"-t. Nagyon meghatódtam, és bár ismertem írásaikat, mindjárt végigolvastam újra, hiszen közben együtt lehettem Marikával, blognevén Magdalénával, egyedi stílusával, megható, vagy éppen humoros soraival, gondolati gazdagságával.
Természetesen elsősorban a gyerekeiknek, unokáiknak készült ez a szellemi hagyaték, de megtisztelő, hogy mi, unokatestvérek is kaptunk belőle.
Aztán óhatatlanul eszembe jutott, hogy én is gyűjtögetem nyomtatásban a 10 év alatt a blogba írt cikkeimet, amelyek akár a napló szerepét is betölthetik családomban, mivel legtöbb írásom családi élményekről szól, vagy gyerekkoromra, elhunyt szeretteimre való emlékezés. Remélem, ha most nincs is mindig idejük a neten elolvasni, nyomtatásban bele fognak majd lapozni, mit is írt a mama valamikor, mi foglalkoztatta.
Másik szokásommá vált az is, hogy olvasmányaim tartalmát röviden lejegyzem, mert egy idő után elfelejtem a könyvek részleteit. Már néhány füzetem megtelt ezekkel a tartalmakkal. Tudom, hogy a fiataloknak nincs sok idejük olvasásra, vagy már csak fáradtan jutnak hozzá. Hátha ezek a füzetecskék felkeltik majd az érdeklődésüket egy-egy jó könyv iránt.
Korábban írtam egy cikket a fotós családfakönyvemről. A könyv első lapja a családfám rajza nevekkel, dátumokkal, és utána témák szerint csoportosítottam a fotókat dédszüleimtől kezdve unokámig.
Pl. külön fejezetet képeznek a házasságkötések, gyerekkor, csoportos képek óvodából, iskolából, ifjúkor, felnőttkor.
Lányommal közös nyaralásunk emlékére
Úgy érzem, valamilyen nyomot mindenki szeretne maga után hagyni, és az érzelmi, szellemi hagyaték legalább annyira fontos, de lehet, hogy értékesebb is az anyagi javaknál.
A képek saját felvételek
Annaróza
Szerzői jogvédelem
Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!
