Mennyire elégedettek az idősek?
Válaszok egy fiatal édesanya szakdolgozatának tükrében
Egy érdekes kérdőívvel kezdődött ősszel a megkeresésem, melynek témája összecseng blogunk lényegével. Ugyanis aki rendszeres olvasója a „Régiségeknek”, rengeteg cikket olvashatott már arról, hogyan tölthetjük értelmesen, tartalmasan, megelégedéssel nyugdíjas életünket, tehát hogyan öregedjünk sikeresen.
Egy kedves ismerősöm segítséget kért a menye számára, aki levelező tagozaton, pszichológia szakon másod-diplomáját szerzi. Szakdolgozatához 55 év feletti emberek, tehát korosztályunk véleményére volt kíváncsi, mélyreható és széleskörű kérdéseket tartalmazó kérdőív kitöltésével. Barátságból elvállaltam a kitöltést, és ahogy haladtam a kérdések megválaszolásával, egyre kíváncsibb lettem, ugyanis nagy szakértelemmel, és az idősödő test és lélek értésével, megértésével találtam szemben magam. A hölgy egyébként coach tréningeket vezet egy pszichológiai fejlesztő intézetben. Első diplomáját gazdasági szakon szerezte, így még érdekesebb a lélektani irányú érdeklődése. Meghatott, hogy megannyi téma közül pont az idősek helyzetére, problémáira fókuszált. Mivel kisgyermekes édesanya, a családjában élő nagyszülők élete, kapcsolódása, gondolkodása remek alapot szolgáltatott.
Kép forrása: Pexels
A kérdőív széles spektrumban foglalkozott az általános közérzettel, beleértve az egészségi, mentális, társas kapcsolati helyzetet, az elégedettség fokát úgy a lakhatással, mint anyagi helyzettel, szűkebb és tágabb környezettel, annak tisztaságával, és a közbiztonsággal kapcsolatban. Kitért a rokoni, baráti kapcsolatokra, pl. hány embertől tudok segítséget kérni, vagy személyes problémát megbeszélni. Rákérdezett a lakókörnyezetben fellelhető csoportokba, klubokba csatlakozás lehetőségére, a hobbijainkra, korosztályunk internet-használatára, és internet-kezelésünk fokára.
Voltak művelődési kérdések, majd taglalta a válaszadó egészségi állapotát, az önellátás minőségét, a fizikai fájdalmakat, a szorongást, esetleg depressziót is, csökkenő érdeklődését a szokott dolgai iránt.
Néhány kérdés az önelfogadásra és másokkal való kapcsolat milyenségére utalt. A filozófikus kérdések arra kérték a választ, hogy értelmes életet él-e, tudja-e, hogy mi az élete értelme, segített-e már valaha embertársának.
Vízi fitnesz foglalkozás az uszodában - saját kép
Az akaraterőt, kitartást célozzák a következő mondatok is: „Addig próbálkozom, amíg sikerül az, amit elképzeltem.” Vagy „Nem kísérletezem sokáig újabb lehetőségekkel.” „Ha valami nagyon fontos számomra, teljes erőbedobással küzdök érte.” Az optimista-pesszimista szemlélet milyenségére is utaltak kérdések, valamint a zárkózottságra, vagy nyitottságra.
A következő kérdések az öregedéshez való viszonyulásra vártak választ: pl. ahogy öregszem, egyre bölcsebb leszek. Egyre inkább értékelem azokat az embereket, eseményeket és helyzeteket, amelyek életem történetének részei voltak, és jelenleg is részei. Idősebb koromban rajtam múlik a társasági életem, a másokkal való kapcsolatom minősége. Erre egy jó példát említenék. Nemrég a fizikoterápiás kezelésre várva egy súlyosan mozgáskorlátozott férfi mosolyogva és viccelődve lépett a recepcióhoz, kedvesen üdvözölve a hölgyeket, és ez több napon keresztül megismétlődött. Mindenkit mosolyra fakasztott a fájdalmaival dacoló idős úr.
Barátnőimmel - saját felvételek
A kérdőív végén egy összegző kérdés azt tudakolja, hogy egyetértek-e azzal, avagy nem, hogy az életem a legtöbb tekintetben közel van az ideálishoz, elégedett vagyok-e az életemmel, majd a hálaérzetet boncolgatja.
Személy szerint már azért is hálás vagyok, hogy a tesztkérdések zömére pozitív reagálást adhattam. Számomra nagyon hasznos volt ez a kérdőív, mert sok mindenre rávilágított, mintegy tükröt tartva elém. Elgondolkodtatott, hogy mi az, amin változtatnom kell, természetesen a korlátaimon belül.
Kíváncsian vártam fiatal ismerősöm, Panni szakdolgozatát, és a kérdőívek alapján leírt következtetéseit. Tekintettel arra, hogy a kérdőívek több szakdolgozat kiindulópontját képezték, a kiértékelések más-más aspektusból történtek.
Panni 3 hipotézis igazolását várta a kérdőívektől, melyeket 832-en töltöttek ki, 74 %-uk nő, 26 %-uk férfi volt. Az átlag életkor 65,5 év, az egyharmad özvegy, vagy elvált, az 50% házas és együtt él a házastársával, és 20 %-uk más kategóriába tartozik. Az iskolai végzettséget figyelembe véve abszolút többségben voltak a főiskolai, vagy egyetemi végzettségűek.
Kép forrása: Pixabay
Elsőként azt vizsgálta, hogy a társas támogatottsággal élő időskorúaknak alacsonyabb-e a magányérzete. Ez a feltételezése beigazolódott.
A második esetben a szépkorúak társas támogatottságának lakóhelyi különbségeit vizsgálta. Feltételezése szerint a falun élő idősek nagyobb társas támogatottságot élveznek. A kérdőívek tanúsága szerint ez nem igaz, valószínűleg azért, mert bár a falvakban az emberek jobban ismerik a környezetükben élőket, a városokban viszont nagyobb a lehetőség csoportokhoz, klubokhoz tartozni, és így rendszeres társaságot élvezni.
A harmadik hipotézis az volt, hogy az idősek magányosságának mértékét befolyásolja az egészségi állapotuk. Ezt a feltételezést is elvetette, mert az adatok azt igazolták, hogy az egyén társas támogatottsága független az egészségi állapotától, vagyis nem magányosabbak a betegebb idősek, amennyiben szerető légkör, családtagok, barátok veszik körül.
A szakdolgozat egyéb részeiben neves kutatók megállapításait sorakoztatja fel ismerősöm, és utal a 2002-es WHO Aktív Öregedési Konferenciára, melynek résztvevői a tudományos, kormányzati és civil társadalom képviselői voltak. A konferencia célja azon kulcsfontosságú tényezők és stratégiák beazonosítása volt, amelyek elősegíthetik az idősebb népesség egészségét, részvételét és biztonságát a társadalomban.
Ez mind nagyon szépen hangzik, de elgondolkodtam, hogy különböző kultúrákban hogyan tisztelik, becsülik az időseket. Ismeretes, hogy Japánban és általában a keleti társadalmakban ez a tisztelet magasfokú. „Annak az ifjúságnak, amely nem tiszteli az időseket, nincs jövője” – tartja a kínai bölcsesség.
Barátnőimmel és unokáinkkal
Épp a minap, és nem először fordult elő velem, hogy fájós lábaimmal lépteimet szaporázva már csak pár méter választott el a megállóban álló busztól, amely otthagyott. Szerencsére ezek kirívó esetek, a vezetők többsége empatikus, udvarias. Az élet más területén is tapasztalhatjuk, hogy vannak durván beszólók, de szerencsére nem ők a többség.
Végezetül a saját véleményemet szeretném elmondani, mire van szükségünk, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben: elsősorban a családunk szeretetére, türelmére, megértésére. Arra, hogy hasznosnak érezhessük még magunkat, ha másképp is, mint pár évvel ezelőtt. Ha ezt megkapjuk tőlük, nyitottak tudunk lenni barátainkhoz, ismerőseinkhez, és akár még idegenekhez is. Ha mosolygunk, mi is mosolyt kapunk.
Kiemelt kép: Barátnőimmel a főtéren magnólia virágzáskor
Annaróza
Szerzői jogvédelem
Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!
