Ahogy más rejtvényt fejt, én úgy tanulok nyelveket

A nyelvek iránti érdeklődésem, rajongásom gyökerei a családból erednek.

Öt éves lehettem, amikor anyukám elkezdett németül tanítani. Miközben vasárnaponként a szobában együtt törölgettük a port a bútorokról, német szavakat gyakoroltatott velem. Nem túl nagy volt a lelkesedésem, de anyukám elég kitartó volt, és szépen gyarapodott a német szókincsem. Mikor már tudtam írni-olvasni, kaptam egy mesekönyvet – máig emlékszem a címére: Monika entdeckt die Welt (Mónika felfedezi a világot) és abból folytattuk a tanulást. Akkor már nyelvtant is tanultunk. Azután egy idős nénihez jártam magánórákra, majd a gimnáziumban német lett a második idegen nyelvem. Minden ellenállásom ellenére egészen jól megtanultam németül. Egy nyári építőtáborban találkoztam először NDK-ás egyetemistákkal, akikkel jól elbeszélgettem. Ezek voltak az első sikerélményeim.  Pontosabban az első sikerélmények levelezés során születtek. Akkoriban utazási lehetőség híján levelezőpartnerek útján tanultunk nyelveket. Egy Ursula nevű lipcsei, velem egykorú lánnyal  élénk levelezést folytattam, olyannyira, hogy később személyesen is meglátogattam. Barátságunk évtizedekig tartott. Az első igazi megmérettetésre akkor került sor, amikor egyetemistaként egy nyáron egy thüringiai papírgyárban dolgoztam, ahol természetesen senki sem beszélt magyarul. Ott volt csak igazán szükségem arra, hogy a munkatársakkal megértessem magamat. Még tolmácsként is besegítettem. Ennek a gyerekkorba visszanyúló nyelvtanulásnak olyan mélyek a gyökerei, hogy ha muszáj, órák alatt elő tudom varázsolni a régen nem használt tudásomat.

                      Kép forrása: Flickr

Az olasz nyelvet készen kaptam, de ezért is meg kellett dolgozni. Életem úgy alakult, hogy másfél évet gyerekként olasz iskolába jártam. Hazakerülve azon kellett igyekeznem, hogy a könnyen megszerzett tudást el ne felejtsem. Éveken keresztül jártam egy tanárnőhöz különórákra, ahol főként könyveket olvastunk, hogy ne fakuljon az olasz nyelvtudásom. Imádtam és a mai napig nagyon szeretem az olasz nyelvet.

Oroszul negyedik általánosban kezdtünk el tanulni, az a mondás járta, hogy az orosz tanárok csak egy leckével járnak a tanulók előtt. Én mindenesetre lelkesen kezdtem el a cirill betűket elsajátítani, amiben apukám volt a segítségemre, akinek az orosz akkor már a sokadik nyelve volt, amit hobbiként tanulgatott. Az iskolában elsajátított német és francia nyelv mellett angolul, olaszul, spanyolul és portugálul tanult éveken át, csak úgy, szórakozásból. Szerette volna a nyelveket a munkájában is használni, de a vidéki városban erre nem volt lehetőség. Otthoni könyvtárunk tele volt az általa vásárolt nyelvkönyvekkel, szótárakkal (többet a mai napig kincsként őrzök). Nagyon ösztönző volt látni, hogy apukám milyen kedvvel forgatja a nyelvkönyveket. A német-francia képes szótár volt a kedvencem. A szavak témánként vannak csoportosítva egy-egy képhez társítva - németül és franciául.  

Német-francia képes szótár

Nyolcadikos voltam, amikor külön órán angolul lehetett tanulni az iskolában. Apukám rábeszélt, hogy vágjak bele. Rögtön megkedveltem az angolt. Bár soha többet nem tanultam angolul szervezett körülmények között, ez lett az a nyelv, aminek életem során a legnagyobb hasznát vettem. Emlékszem az első nagy nekirugaszkodásra: még középiskolás voltam, amikor egy külföldi rokontól csomagban megkaptam a Beatles Sárga tengeralattjáró című nagylemezét. Imádtam a zenét, melynek a szövegéből egy kukkot se értettem. Elhatároztam, hogy kiszótározom a daloknak a lemezborítón lévő szövegét, hogy megértsem.

        Kép forrása: Wikipedia

Sok év „váltott lovakkal” való tanulása kellett hozzá, mire a Beatles szövegeket tényleg megértettem. Több magántanártól (főként egyetemista társaktól) vettem órákat. Az egyiktől csak nyelvtant tanultam, egy másikkal csak beszélgettem. Folyóiratokat, könyveket olvastam, dalokat hallgattam és fordítottam. A legnagyobb ösztönzést az adta, hogy szimpatikus rokonok tűntek fel, akikkel a társalgást lehetett gyakorolni.

Az angollal az volt a bökkenő, hogy a kiejtést nem lehetett a szabályok alapján megtanulni, ahogy az olaszt, az oroszt és a németet. Évtizedekbe telt, amíg a rosszul rögzült kiejtésemet sikerült többé-kevésbé kijavítanom. De még manapság is rájövök hibákra.

Negyedikes  gimnázistaként adódott a választás, hogy nyelvszakos tanárnak tanuljak tovább. Az egyik szakom az olasz lett. A gimnáziumi orosztanárnőnket, aki egyúttal osztályfőnökünk is volt, nagyon kedveltem. Szerettem az oroszóráit, kihívásnak éreztem megmérkőzni a cirill betűkkel és a nyakatekert szavakkal. Fele annyira se tudtam, mint németül, amikor érettségi tantárgyat, majd az egyetemen szakot kellett választani. Az olaszon kívül az orosz mellett döntöttem, a szüleim nem szóltak bele a választásomba.

Apukám spanyol nyelvkönyve és angol-olasz szótára

Az olasz-orosz szakos tanári diplomám kézhezvételének őszén sikerült a középfokú angol vizsgát is letennem. Jó döntés volt.

Nyelvtanárként nem tudtam elhelyezkedni. Nagyon csalódott voltam, de ma már tudom, hogy ennek így kellett történnie. Először fordítóként dolgoztam kutatóintézetekben, ahol leginkább az angolt tudtam hasznosítani. Favágó munka volt, örültem, hogy négy évig gyesen lehettem. Budapestre költöztünk, ahol nagy szerencsémre egy állami intézménynél olyan munkatársat kerestek, aki több nyelven beszél. A német kivételével minden nyelvet tudtam használni a munkámban úgy Magyországon, mind a külföldön szervezett rendezvényeken.

Kínai kézi szótáram és kínai-angol szótáram

A nyolcvanas évek vége felé belevágtam a kínai nyelv tanulásába. Az apropó az volt, hogy tervbe volt véve kiutazásom egy kínai rendezvényre. Két évet töltöttem nyelvtanulással a Körösi Csoma  Társaság tanfolyamán. Szorgalmasan és nagy kedvvel írogattam a kínai írásjegyeket a speciális, kockás füzetbe és gyakoroltam a szavak hangsúlyozását. Nagy kaland volt bekukkantani  egy sino-tibeti nyelvcsaládhoz tartozó nyelvbe és átlátni a nyelv a szerkezetét. Nem gondoltam, hogy beszélni meg fogok tanulni, de így is érdemes volt időt belefektetni, mert élveztem magát a nyelvtanulást. Mostanság, ha a piacon kínaiul köszönök, mosolygós kínaiak köszönnek vissza.

Duolingo, a francia nyelvtanárom

Néhány nappal ezelőtt a Duolingo ingyenes, internetes „nyelvtanár” köszöntött abból az alkalomból, hogy már ötödik éve tanulok tőle franciául. Ha a kedvem alábbhagy és több napot kihagyok a gyakorlásban, Duo büntetésül nem ismer meg és a „kályhától” kell a francia tanulást újrakezdenem. De ez nem szegi kedvemet. Leginkább reggelente keresem fel Duót, aki naponta köszön be e-mailen új gyakorlatokkal. Sokat dicsér, türelmes, kedves, de ha rosszul teljesítek, aznap nem folytathatom.

Úgy tekintek ezekre a nyelvi gyakorlatokra, mint megoldandó rejtvényekre. Ahogy más rejtvényt fejt, vagy internetes játékokat játszik, úgy én nyelvet tanulok. Engem ez szórakoztat, miközben érzem, hogy agytekervényeimet is jól megmozgatja.  Szeretem a nyelvtanulás kihívásait.

Sosincs késő elkezdeni egy új nyelvet tanulni!

Első kép: saját szótáraim

A meg nem jelölt képek saját felvételek

Cecilia

Szerzői jogvédelem

Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!