Régi kézimunkák reneszánsza
Nagymamáink textiliái új szerepben
Úgy száz évvel ezelőtt az otthonok tele voltak a lányok, asszonyok által készített kézimunkákkal. Nemcsak az asztalokat és egyéb vízszintes bútorfelületeket lepték el a csipkés, vagy szőtt terítők, de használati tárgyként is szolgáltak az otthonokban a szőtt, hímzett, horgolt, varrott textíliák.
Városi lakásunkban gyerekkoromban, kb. 70 éve, hímzett falvédő volt a konyhában a sparhelt fölött, hímzett, vászon fésű-kefetartó volt a fürdőszobában, fehér, monogramos, damaszt abroszt terítettek az asztalra ünnepekkor és azsúrozott szélű ágyneműben aludtunk. Az ablakokon is hímzett, organza és tüll függönyök lógtak. Az egész lakást elborították családom nőtagjainak keze munkáját dicsérő darabok.
Serdülőkoromban, a hatvanas évek elején jöttek a nagy változások - legalábbis nálunk. Először is megjelentek a könnyen mosható, műszálas textíliák és a közízlés is kezdett megváltozni. Ami korábban értékes és szép volt, az divatjamúlt, nehezen használható, ósdi lett. Először a vitrinek horgolt terítőcskéi kerültek eltávolításra, mondván, hogy porfogók és a dolgozó nőknek nincs idejük ezeket „kerülgetni”. Aztán szép lassan lecserélődtek a vászon konyharuhák és szalvéták, a hímzett függönyök és a vászon ágyneműk. A kézimunkák szép lassan a fiókokba vándoroltak. Persze, nem egyik percről a másikra.
Amikor a hetvenes évek elején férjhez mentem és saját lakásom lett, szinte semmit nem vittem magammal a szülői házban használt kézimunkákból. Az akkoriban divatos suba technikával nagymamám csodálatos párnahuzatokat készített, anyukám pedig megvarrta díszpárnának. Huzatos hálószobánk hideg falaira ugyancsak nagymama által subázott falvédők kerültek. Az asztalokon boltban vásárolt szőttesek, vagy általam batikolt terítők pompáztak. Műszálas függöny anyagból anyukám varrt függönyöket. A színes, műszálas ágyneműt könnyű volt mosógépben mosni. Így tűntek el életünkből a kézimunkák és kerültek a fiókok mélyére.
Nem emlékszem pontosan, mikor kezdtek a régi kézimunkák szép lassan előkerülni a mi otthonunkban. Talán az a kék keresztszemes hímzésű, vászon terítő volt az első, ami a mai napig a mosógép tetejét borítja - megvédendő a karcolásoktól. A szép darabot nagymamám hímezte, a szülői házban volt használatos egy kis asztalon. Hihetetlen, hogy a százéves textília hímző fonala a színét megtartotta, alig van rajta egy kis szálszakadás, és a vásznon sincs egyetlen lyuk sem, holott manapság gyakran mosom mosógépben. A legcsodálatosabb, hogy nem kell vasalni, ha szépen kiteregetve szárítom, egy-két húzogatás után ránctalan lesz.
Kimondhatatlanul megörültem annak a kis hímzett terítőcskének, amit pár éve találtam meg a többi kézimunka között. Ugyanis hatéves lehettem, amikor nagymama elkezdett hímezni tanítani. A kis virágokat – százszorszépeket - én hímeztem. Kicsit megsárgult és foltos volt, de egyszerű, kézi mosással gyorsan visszanyerte a színét. A konyhában a kenyérpirítót takarom le vele, hogy ne porosodjon használaton kívül.
A csodálatosan szép, hófehér madeira terítőket időről-időre elővettem és kimostam, de csak néhány éve döntöttem el, hogy használom is őket. Az egyiken van egy kis folt, a másik tökéletes állapotban van. Mindkettő egy-egy komód tetején díszeleg, de nem állandóan, mert szeretem évszakonként cserélgetni a terítőket és a rajtuk lévő dísztárgyakat is.
Az egykori suba faliszőnyeg jól megtalálta szerepét egy régi fotel takarójaként. Egy párnával ellátva kényelmes, puha ülés esik rajta (lásd az első képet).
A legújabb „jövevény” annak a fehér, hímzett, monogramos ágyneműnek egy darabja, amit évtizedek óta csak nézegetek, pakolgatok a szekrényből ki-be. Néhányat a legszebbek közül elajándékoztam külföldön élő rokonoknak, akik nagyon megörültek neki, mondván, hogy náluk nagy divatja van ezeknek a régi kézimunkáknak.
Néhány hónapja újra elővettem, hogy lefényképezzek egy hímzést, és akkor jött az ötlet, hogy az egyik nagy párnahuzat vitrázs függönyként jól mutatna. A kissé megsárgult vászon színe kifejezetten patinás. Félbevágva a párnahuzat széltében éppen jó lett a fürdőszoba ablakra, egy vitrázs rúdra akasztva.
A hosszát egy meglévő csipkével megnöveltem. A csipke színe azonban nagyon elütött a vászon színétől, így teába áztatva sikerült „megöregítenem”. Egy ügyes varrónő kivitelezte az átalakítást.
Mivel a szemközti ház elég közel van, éppen olyan függöny kell az ablakra, amin nem lehet átlátni. A gyönyörű hímzés viszont jól érvényesül, ahogy a fény áttetszik rajta és a hímzett monogram: MA, bár fejjel lefelé áll, emlékeztet egykori tulajdonosára, szépemlékű nagynénémre, Morvai Arankára.
A párnahuzat és a teával megfestett csipke
Egy másik madeira hímzéses, fehér zsúrasztal terítőből ugyancsak vitrázsfüggöny lett. Ez volt a mintadarab. Volt rajta néhány szakadás és úgy gondoltam, hogy megfoltozva már nem lesz alkalmas terítőnek.
Így kettévágtam, a vágás felöli oldalon visszahajtottam és kézzel levarrtam úgy, hogy egy vitrázs rúd szélességű hajtás keletkezzen, ahová a rudat be lehet húzni. A fürdőszobai ablak felső részén remekül mutat az egykori terítő. A sűrű húzás között nem látszik az összevart szakadás.
A szépséges, ekrüszínű, horgolt csipketerítőt nem olyan régen kaptam egy barátnőmtől emlékbe, nagymamája horgolta. Ez a nappali dohányzóasztalára kerül időnként, alapjáratban az asztal színes csempével van borítva és nincs rajta semmilyen terítő.
Amikor ez a téma kerül szóba, gyakran hallom, hogy valaki azt mondja, van sok, régi kézimunkája, de nem veszi elő, mert az ő lakásába nem illik. Úgy gondolom, hogy a modern berendezésű lakásokba is bátran tehetünk egy-egy régi kézimunkát. Kísérletezzünk, próbálgassuk, hol lenne a legjobb helye. Készítsünk róla fotót, azon jobban látszik, hol mutat jól.
A lakberendezés egyébként is jó elfoglaltság. A régi kézimunkák otthonunkba való beillesztését nemcsak felmenőink iránti tiszteletből tegyük meg, hanem a gyerekeink/unokáink kedvéért is, hogy lássák, mink van. Amit a szekrény mélyén őrzünk eldugva, arról nemigen értesülnek. Mondjuk is el, amit a kézimunkákról tudunk: honnan van, ki készítette, mire használták. A fiatalok közül vannak, akiknek tetszik a shabby shic és a vintage lakberendezési stílus, amelyekbe jól beleillenek a régi tárgyak.
Cserélgessük évszakonként és kedvünk szerint a dísztárgyakat. Én télre szeretem a színesebbet, élénkebb színűt, nyárra inkább a fehéreket, ekrű színűt használom, akkor úgyis sok a fény, tele a lakás színes növénnyel.
Mindenkit arra bíztatok, aki még nem tette, hogy vegye elő a régi szövött konyharuhákat, hímzett falvédőt, horgolt terítőt, szalvétát, ágyneműt, párnahuzatot, lepedőket, hímzett zsebkendőket, és találjon nekik új helyet, szerepet az otthonában!
Cecilia
Szerzői jogvédelem
Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!
