Jó előjelek – apa és fia
Első és utolsó munkahelyem
21 évesen kezdtem dolgozni, közvetlenül a külkereskedelmi levelező szakképesítés megszerzése után. Szerettem az orosz meg az angol kereskedelmi leveleket, a szófordulatok variálását, de a külkereskedelmi vállalat levelezési csoportjánál végzendőnél érdekesebb, változatosabb munkára vágytam, hiszen a főiskolán alapos és színvonalas nyelvoktatást is kaptunk.
A főiskola utolsó félévében szüleim türelemmel viselték állásinterjúimat a külker vállalatoknál. Mindenütt fölvettek volna, én egyik ajánlatot se fogadtam el, végül különös szerencsével egy kutatóintézet könyvtárába kerültem. Ma is gyakran eszembe jut, hogy vártak rám otthon a szüleim az első munkanap estéjén. Lesték, észreveszem-e az új, piros telefonkészüléket: az aznapra időzített készülékcserével leptek meg az első munkanap alkalmából.
A 60-as évek végén nem csak a külkereskedelemből hiányoztak idegen nyelveket beszélő fiatalok, hanem tulajdonképpen mindenhonnan. A könyvtárvezető főszerkesztett egy, a kutatási eredményeket több nyelven közreadó folyóiratot, ENSZ-kapcsolatai is voltak, és már jó ideje keresett két idegen nyelven beszélő szerkesztőségi titkárt. Ez lettem én. Élvezettel tanultam bele a munkába. Emberséges és jó humorú főnököm a titkársági koordinációs munka mellett egyre több önállóan végezhető feladatot is adott, sőt rávett arra, hogy szerezzek egyetemi diplomát. Nem bántam, hogy a kutatóintézeti fizetés valamelyest elmaradt a lecsóként emlegetett külker vállalati levelezési csoportbeli fizetéstől, mert a kollégák befogadtak. Örömmel mentem dolgozni minden nap, pedig kezdetben heti 5 napon át reggel 8-től délután ½ 6-ig tartott a munkaidő.
Fél párat még megtaláltam a munkakesztyűim között. Saját felvétel
Az első fizetésemből vettem anyukámnak emlékbe egy holdacskás-csillagos függős nyakláncot, magamnak meg egy meleg téli kesztyűt.
A szerkesztőségben töltött első három évbe még egy munkahelyi költözés is belefért. Lehet, ez se volt véletlen: előre jelezte, hogy ahol dolgozni, lakni fogok, ott előbb-utóbb költözködés lesz. Mindegyik munkahelyemmel költöztem, némelyikkel kétszer, jól jött hozzá a lakásköltözésekben szerzett rutin.
Forrás: Fortepan, Horváth Péter, 1976
A kutatóintézetben különféle munkakörökben töltött 19 év alatt az egész közösséget megismertem, barátságokat kötöttem, egy-két régi kollégával még ma is beszélgetünk.
Összesen négy munkahelyem volt. A diplomáknál talán több hasznát vettem a mindenfelől összeszedett szakértelmeknek – értékeltem gyakran. Visszanézve azonban azt hiszem, az egyetemről a téma tüzetes körüljárásának, hatékony kifejtésének módját hoztam magammal, ami későbbi munkáim lényege volt, főleg az utolsó munkahelyemé, ahol 59 éves koromtól még 10 évig dolgoztam. Ennek az utolsó munkahelynek is nevezetes lett az első napja: a folyosón ugyanis az egyik első ember, aki szembejött velem, az első főnököm, a könyvtárvezető-főszerkesztő hasonmása volt. Nem ott dolgozott, csak valamit megbeszélni jött be, én elképedve bámultam utána. Kiderült, hogy az első főnököm fia a kísértet. Ezt a régihez hasonló jó munkahely előjelének véltem, és úgy is lett.
Első kép: Ilyen telefon helyett lett piros készülékünk. Forrás: Wikimedia Commons
Lujza
Szerzői jogvédelem
Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!
