Gondolatok a konyhában
Főzés közben gyakran gondolok unokámra, édesanyámra, régi süteményekre…
Sikereim színhelye a konyha, mivel megromlott látásom nem javítható, az olvasás számomra csupán vágyálom marad.
Gondolataim villámgyorsan pásztáznak a múlt és a jelen feladatai között, azaz: gondolkodom, tehát vagyok.
A kirándulásokon való gyaloglás számomra nem gond, de a lakásban való ide-oda totyogás fáraszt, elkedvetlenít.
A hajnali ébredés után eltervezem, hogy mit főzök két személyre. A tevékenységem szempontja: csak takarékosan! Kémiai ismeretek birtokában tudom, hogy kevés szénhidrát, fehérje, de több zöldségféle szükséges a bőven hetven éves gyomornak.
Sok cukkini termett, jó nagyra nőttek, legyalulva, főzeléknek nagyon finom étel. A megmaradt apró darabokat lecsóban használom fel. A feltétnek megvásárolt fél kiló darált hús felét másnapra bolognainak készítem el. Mindkét ételhez kell hagymát aprítani, ami a hagymahéj eltávolításával kezdődik. Vízbe mártom, mert így a vékony hagymahéj szinte egyben lehúzható. Nyitott ajtónál szeletelem, mert így nem csípi a szemem. Az olajban párolt hagymát megsózom, mert így jobb az állaga mindkét ételhez, amelyeket egyszerre készítek el energia- és kevergetés-spórolás(!) céljából.
Mindeközben az unokámra is gondolok: még menyasszony korában is emlékszik rá, hogy én engedtem először késsel vágni, persze csak virslit, mert az könnyen vágható. Velem készített először túrógombócot! Szinte látom ügyes kis kezeit, amint gömbölyíti a gombócokat...
Eszembe jut a szomszédasszonyom is, aki otthagyta az olajat a tűzhelyen, mert valaki kihívta a konyhából. A közben lángra kapott olaj majdnem felgyújtotta a lakást...
Tehát az emlékek is csak pillanatfelvételek lehetnek, nem szabad elkalandozni.
Ha kész az ebéd, mindig megmosom az arcom, megfésülködöm, így ülök a terített asztalhoz.
A kávézás élvezetének megadjuk a módját: virágos, árnyas teraszon üldögélve, gyönyörködve, beszélgetve adjuk át magunkat a pillanat varázsának.
Utána még a mosogatás is vidámabban megy: kevés habos víz után bővebb hideg vízzel öblítve pár perc alatt megoldható, nem hagyjuk rászáradni az ételt.
Édesanyámra is gyakran gondolok. A háború után, kitelepítettként, két kis gyerekkel, komfort nélküli lakásban éltünk. Tüzet kellett gyújtani, hogy melegben keljünk fel, hogy főzni tudjon, de mindig volt friss, meleg étel, és sok, finom sütemény is.
Az ilyen körülmények között készült sütiket ennyi év után én is, még mindig sütöm.
Saját fotók
Liza és Joe
Szerzői jogvédelem
Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!
Látogass el közénk, blogunk
facebook csoportjába,
ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket.
Iratkozz fel blogunk
VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,
hogy értesülj legújabb videóinkról!
S. Cecilia 2023.10.17. 07:58:35