Látogatás lányomnál, Walesben
Nem gondoltam, hogy 65 éves fejjel ekkora élményben lesz részem. A lányom és a férje már öt éve élnek Angliában. Londonban kezdték, majd három éve átköltöztek Walesbe, a Bristoli öböl partján fekvő Swansea nevű városba. Úgy alakult, hogy csak most tudtuk őket először meglátogatni. A vejem Édesanyjával együtt utaztunk, hogy meglássuk, hogyan boldogulnak gyermekeink.
Mint minden kint dolgozó fiatal, ők is a saját kárukon tanulták meg, hogyan alakítsák életüket. A vejem már hamarabb kiment, megtapasztalta, hogy elsősorban magára számítson, sokszor átverték, és ugye mondanom sem kell, hogy honfitársaink.
Sikerült egy saját kis házat bérelni, fele annyi bérleti díjért mint Londonban ( kb 400 font + rezsi), amit nagyon otthonosan rendeztek be, jó állapotú, használt bútorokkal. Még kis kert is van a házhoz. Az étkezés annyiban nem probléma, hogy a férj másod séf egy magyar vezetésű pub-ban. Rendkívül ízletesen főz, és a lányom is ügyes. Meg is látszik rajtuk.
Lányom beiratkozott az ottani művészeti egyetemre, (itthon négyszer jelentkezett, esélye sem volt). Jó volt látni, hogy mennyire boldog. Senki nem kérdezte ki fia-borja, megmutatta a műveit , azt mondták, itt a helye. Esetenként pedig dolgozni jár ő is. Mindketten járnak egy EU-s nyelviskolába. Ez ingyenes, komolyan kell venniük, mert a tanárok is érdekeltek, ha nem vizsgáznak le, a tanárok nem kapnak bért.
Nagyon jól éreztük magunkat, és mindketten nyugodt szívvel hagytuk ott őket, de nagyon szeretnénk, ha idővel hazajönnének. Ők sem szándékoznak végleg maradni. A repülőgépen mind oda-, mind visszaútban szomorúság fogott el. Minden hely foglalt volt, idősek rajtunk kívül nem nagyon utaztak, csak fiatalok, házaspárok pici gyerekekkel. Biztos vagyok benne, ha itthon boldogulnának, nem mennének el ilyen sokan.
Swansea Wales legnagyobb városa, területe 378 km2 , lakóinak száma kb. 230 ezer. A II. világháborúban súlyos bombázás érte, újjáépítették, de kevés a régi épűlete. Leghíresebb szülötte Dylan Thomas, a költő, külön múzeumban őrzik kézíratait és emléktárgyait. Egyetemi város, több színházzal. Egyszóval egy nagyon élhető város. Hegyen épült, a Swansea öböl partján.
Csodálatos kiránduláson vettünk részt, a Gower félsziget csücskén, ami természetvédelmi terület, az Atlanti Óceán partján. Kegyes volt hozzánk az idő, szikrázó kék ég, (máskülönben nagyon sokat esik az eső) zöld fű, még novemberben is, békésen legelő hófehér birkák, sirályok. Szinte felfoghatatlan volt számomra, hogy ott állok az óceán partján. Ilyet csak Velence városában éreztem.
Az ottani Tescoban nagyon nagy a választék, és nagyon jó a minőség. Sajnos ami Magyarországra kerül, az sokkal silányabb áru és szinte ugyanannyit fizetünk érte.
Én a "Napfény városában" lakom, nagyon szokatlan volt a sok eső, ernyőt nem lehet használni, mert a szél kifújja a kezemből. De a végére már egészen megszoktuk.
Sok mindent tudnék még mesélni, de egyszerre elég ennyi. Remélem, hogy kijutok még Swanseabe.
A fényképeket én készítettem.
Sári
Lujza63 2012.11.28. 13:47:09