Kreativitással  a szép öregedésért!

Sokszor halljuk, hogy a téma az utcán hever. Számomra nemrég a Szemklinikán hevert, annak is egy kórtermében, ahol hét régiség korú (65-től 90 évesig) nő várakozott szürke-hályog műtétjére.  Egymást bátorítva, életünket elmesélve várakoztunk. Borika, egy hetven évesnek kinéző hölgy keltette fel érdeklődésemet, aki azért szánta el magát a műtétre, mert egyre kevésbé látta a vonalakat, színeket festés közben. Felcsillant a szemem, és kezdtem riporterré változni.

Megtudtam, hogy Borika csak nyugdíjba vonulása után kezdett el festegetni, hogy lekösse felszabadult idejét. Ezt megelőzően  gyerekkorában, játék helyett rajzolgatott, festegetett, majd kirakta a képeit, és gyönyörködött bennük. Mondhatjuk, hogy gyerekkori álmát valósította meg nyugdíjasként. Fiatalon nem tanulhatott, nem fejleszthette tovább tehetségét, mert nem tudott bejárni falujából a városba.

Óvatosan tudakozódtam, hogy használ-e internetet, mert szívesen megnézném a képeit, ha megosztaná. Sajnos nem internetezik, mondta, de legnagyobb meglepetésemre és  örömömre egy fotósorozatot vett elő, és azon mutatta be büszkén, de nagyon szerényen, a munkáit.  Laikusként ámulattal nézegettem Borika tobzódó színű képeit. Ekkor őt műtétre szólították, és pedig megállapítottam magamban, hogy ő megvalósítja azt, amiről blogunk sokat és szívesen ír: Hogyan lehet elégedetten, sikeresen öregedni?  Hogyan lehet nyugdíjasan olyan tevékenységbe kezdeni, amely örömet szerez? Hogyan bontakoztathatunk ki olyan képességeket, amelyek a dolgos munkaévek, évtizedek alatt csak  lelkünkben szunnyadoztak?

Rövidesen  mindnyájunkat beszólítottak a nővérek a műtőbe.  Bármilyen fájdalommentes is maga a beavatkozás, utána már nem volt kedvünk társalogni, elmerültünk a saját kis bajainkban. Pihentünk néhány órát, majd elbúcsúztunk egymástól.

Borika képei, kedves, intelligens lénye nem hagyott nyugodni. Úgy éreztem, hogy példája közlésre vár. Oknyomozásom eredménnyel járt, rátaláltam és meglátogattam őt falusi otthonában. Lefényképezhettem változatos témájú, gyönyörű képeit, amelyek egyik szekrényében lapultak ugyanolyan szégyenlősen, mint ahogy Borika mutogatta azokat. Egyre csak mentegetőzött, hogy ő nagyon amatőr. Művészi hajlamait édesapjától örökölte, aki gyönyörű szobrocskákat faragott fából, és gyerekeinek bendzsón játszott.

Akkor az is kiderült, hogy 80 éves, és 16 éve kezdett festeni, amikor nyugdíjba ment a körzeti orvosi rendelőből, mint asszisztens. Érdeklődésemre, hogy hogyan tanult meg festeni, elmondta, hogy egy pácienstől kérdezgette az olajfestés technikáját, az árnyalásokat, az üveglapon való színkeverést és részt vett egy amatőr rajztanfolyamon is. Azonkívül vett két remek könyvet,  amelyekből  lépésről lépésre megtudott  sokmindent, amit a rajzolásról és festésről  tudni akart.

A technikát illetően olajfestéket használ, mert azzal jobban lehet árnyalni - magyarázta. Embereket, állatokat a könyvek képeinek másolásával, illetve emlékeiből  fest, a csendéleteket pedig megfigyelés, és modellezés alapján.  Híres festők alkotását, leginkább Jan Vermeer festményeit másolja szívesen (például az itt is látható Tejöntő asszonyt). Kedvenc témái a lovak, a fiatal lányok, és a kettő együtt. A lovak szeretete apjától ragadt rá. Valamikor volt egy nagyon kedves, okos lovuk.

Széles körű a család, sok képet ajándékozott el nekik. Bár fia nagy elismeréssel és csodálattal tekint a mama alkotásaira, Borika nem örökítette tovább  a művész géneket Az unokák sem örökölték ezt a képességet, ők inkább a nyelvekben tűnnek ki. Férje három éve halt meg, így a festés  gyógyír is lehet a sebekre. Több festménye részt vett már a helyi kultúrházban rendezett kiállításokon is.

A képek közül néhány kedvencemet szeretném megosztani a kedves olvasókkal, ösztönzést adva másoknak is az alkotásra. Úgy gondolom, hogy aki kreatívabb, az boldogabb is lehet. Merjük  régen szunnyadó, vagy  újonnan felfedezett képességeinket, kreativitásunkat előhozni és kibontakoztatni  idős korban is !  

Annaróza