Az idős férfi lassan végigsétált a kis lakásán. A karácsonyfa nem volt nagy, csak egy aprócska fenyő a nagy asztal sarkán, rajta néhány régi dísz, amelyek még a feleségével közös évekből maradtak. A szobában csend volt, olyan mély, hogy szinte hallani lehetett, ahogy a hópelyhek puhán nekicsapódnak az ablaknak.
Rég jártunk Hódmezővásárhelyen, az Őszi tárlat jó programnak ígérkezett. 

Az idős hölgy belépett a kávézó ajtaján. Jóval előbb érkezett a megbeszélt időnél, mert úgy gondolta, hogy így ő választhatja meg az asztalt, ahol ülni fognak. A tágas kávézóban elég sokan voltak. Még nem döntötte el, hogy hová üljön le, amikor az egyik asztalnál észrevett egy ismerősnek tűnő férfi arcot. Most kifejezetten zavarta, hogy valaki ismerheti, így sietősen vágott át a helyiségen, majd leült egy távolabbi asztalhoz. 
Amikor nyugdíjba mentem, örültem a szabadságnak: utazgatni fogok, meglátogatom a rokonaimat, barátaimat itthon és külföldön, színház, mozi – egyszóval, úgy fogok élni, mint Marci Hevesen!
Tamara 1898-ban, (újonnan előkerült anyakönyvi kivonat szerint 1894-ben) született Varsóban, Maria Górska néven, apja ügyvéd volt (Wikipédia). A Tamara nevet ő vette fel, Lempicka pedig első férje után lett.
Szégyellem bevallani, hogy eddig még nem hallottam erről a lengyel festőnőről, bár koromat tekintve „régiségnek” számítok.
Montázs: Kiállítási plakátok és egy Tamara Lempicka fotó
A birsalma különleges tartósítási módja a birsalmasajt. Elkészítése munkaigényes, viszont sokáig eláll, akár évekig is ’rájárhatnak’ a családtagok. Nagymamánk birsalmasajtjának ízére, illatára egy életen át emlékszünk, miért ne készítenénk mi is az unokáinknak, családtagjainknak, kedves barátainknak? 




Nem átlátszó plexi házban, de ilyen volt az első telefonunk. A fotó forrása a Postamúzeum. 



