idei koszorú

Évek óta minden ősszel  koszorút  fonok kertem növényeiből. Ahogy a szőlő elhullajtja leveleit, a csupasz indák szinte kínálják magukat  a koszorúalap elkészítésére.  A még zöld, hajlékony indák hajlíthatók a legjobban.  Nyolc-tíz hosszú indából már szép, vastag, kerek koszorúalap készíthető. Ez pillanatok alatt elkészül, nekem már megtűzni se kell, olyan gyakorlottan megy,  de ha valaki most próbálja először, használhat zsinórt, vagy vékony drótot, hogy összekösse a szárakat.  A kör alapot  általában tiszafa  levelekkel  fedem be.  A terebélyes  tiszafa bokromnak még jót is tesz, hogy itt is, ott is egy kicsit lemetszek a hajtások hosszából.  A leveleket rafiával, vagy műanyag, nagyon vékony zsinórral rögzítem az alaphoz, úgy, hogy teljesen beburkolja.  Metszőollóval a kiálló részeket szépen körbenyesem.

tavalyi koszorú

Ezután következik a koszorú felcicomázása különböző színes, lehetőleg bogyós ágakkal, vagy szép formájú, jól hajlítható leveles szárakkal.  Az én kertemben a kármin piros és narancssárga bogyójú  madárbirs, és a citromsárga, valamint égővörös bogyojú tűztövis terem ilyenkor. Ezek meghajlítása nem könnyű, a tűztövis nevéhez híven jól meg tudja szúrni az ember kezét, ha nem elég óvatos. Nem szoktam az egész kört beborítani  a bogyósokkal, csak az alsó, vagy csak a felső körcikkelyt- de lehetőleg szimmetrikusan. Aztán jönnek az egyéb díszitőelemek, mikor mi. Nagyon jól mutat a zöld és pirosas, lándzsás levelű júlia borbolya apró, szilvakék terméseivel.  A szép rajzolatú borostyánfélék is nagyon mutatósak, és sokáig tartják magukat. Tavalyelőtt vattapamacsra emlékeztető termésű iszalagot is tettem a koszorú tetejére, tavaly  egy díszcsokorból megmaradt három gömböcskét raktam a kör tetejére.  Nagyon szépen mutatnak a koszorún a japán babér pöttyös levelei is. Idén a koszorú alapra újításként színes leveleket tűztem fel, de ezek gyorsan elhervadnak, s akkor azokat eltávolítom,  és a helyükre tűzöm majd fel a bogyós ágakat.

tavalyelőtti koszorú

Van, hogy a telken, de gyakrabban már itthon, a teraszon állítom össze a koszorút.  Imádom csinálni, egy kicsit mindig más lesz, mint az előző évi volt. Általában többet is csinálok, nemcsak magamnak, hanem lányaimnak, vagy barátnőimnek is.  Ha elkészült a mű, a terasz fehér falára akasztom és a szobából nézve gyönyörködöm benne általában tavaszig. Ha valamelyik ág elszárad, leveszem, és valami mást tűzök fel a helyére.  A koszorú és rajta a sokféle növény a téli álmát alvó kertet juttatja eszembe és segít  kibírni a hosszú, hideg telet.

Cecilia