Gellérthegyi csúszdapark

Négyéves Panni unokámmal egy forró nyári napon indultunk el a Gellérthegyi csúszdákhoz. Gyerekeinknek, azaz az unokák anyukájának és nővérének kedvelt játszóhelye volt ez – anno 25-30 évvel ezelőtt. Emlékeimben úgy élt, mint a nyári melegben is kellemesen hűs játszóhely a nagy fák alatt.  Így némi csalódás ért, hogy délután 3 körül a csúszdák még melegek voltak. Kellemes meglepetés volt viszont, hogy a csúszdák nagy részét újakra cserélték, azaz egy csőcsúszda, egy egyenes csúszda, egy kanyargós csúszda, egy hullámos csúszda, és egy széles kisgyerekes csúszda állt ott hívogatóan, gyönyörű színekben pompázva. Panni elsőként a hullámos csúszdát választotta, ahová kötélhágcsón kellett felmászni, majd boldogan próbálta ki a csőcsúszda kivételével a többit is, igaz Papi és Mami  is segédkezett a feljutásban és a csúszda végén való elkapásban. A lejtős terep adottságait kihasználó, homokba épített, széles lépcsőkkel ellátott csúszdapark igazi gyerekparadicsom. A csúszdák közelében van egy pici gyerekeknek kialakított játszótér is, a hegy tetején pedig hinták és homokozók találhatók, bár ezeken a helyeken mi nem jártunk. A csúszdaparkot a Gellért térről, a hegy déli oldalán felfelé sétálva lehet megtalálni.

MiniPolisz, a Törpeváros

Egy kicsinyített felnőttvilágba, mondhatni egy Törpevárosba lépnek be a gyerekek az ötletesen kialakított Mini Poliszban . A fodrászat, a szupermarket, a fogorvosi rendelő, benzinkút, könyvesbolt, éttermi konyha és még sok egyéb izgalmas hely között lehet válogatni. Panni unokámnak legjobban a bolt tetszett, ott többször is megfordultunk. Rémesen élvezte, hogy az igazihoz megszólalásig hasonlító élelmiszereket szabadon elvehette és a kosárba rakhatta. Jópofa volt, hogy a pénztárban egy nagyobbacska kislány ült, aki profi módon árazta az árukat. A tűzhellyel, edényekkel, hűtőszekrénnyel felszerelt konyhába is többször betértünk, az ügyes kis szakácsok rendületlenül készítették a nagymamáknak a hamburgereket és a rántottákat. A közlekedési parkban rollerre, biciklire és kis motorra lehetett pattanni – bukósisakot felvéve, s a közlekedési lámpákat figyelve kellett ügyesen manőverezni a többi közlekedő gyerek között. A bankban Panni telefonált, pecsételt és a számkóddal sikeresen kinyitotta a trezort. A fogorvosi rendelőben kihúzta Papinak a fogát, a benzinkútnál pedig megtankolta a hiper-szuper motorját.

Vízfüggönyön át

A legfrissebb élményünk tegnap volt, amikor is a belvárosi Szabadság téren jártunk. Szeretünk az unokákkal sétálva a városban különböző játszótereket felfedezni. A Szabadság téren két játszótér is van, mi a Nemzeti Bank oldalánál lévőt próbáltuk ki. Lilla és Panni lelkesen  próbálták végig az ötletes, nem szokványos mászókákat. Mivel minden játszó alkalmatosság homokba van építve,  rögtön lerúgtuk a zoknikat és cipőket. Lilla talált egy nagyoknak való mászófalat, Panni pedig egy neki való kisebbet, de végül egy meghatározhatatlan rendeltetésű objektumnál kötöttek ki, ahonnan nagyszerűen lehetett leugrani a puha homokba. Lábtörlés és cipőhúzás után a pár méterre lévő u.n. interaktív szökőkúthoz mentünk, ahol elragadtatva figyeltük a kőburkolatból hol előtörő, hol eltűnő vízsugarak játékát. Lilla nagy merészséggel rohant be a sugarak alkotta négyszög száraz közepébe, és hamar rájött, hogy a mozgásérzékelőkkel ellátott vízsugarak közelítésre visszahúzódnak. Némi hezitálás után Panni is kipróbálta az attrakciót, majd kézen fogva fogva  rohangáltak a vízfüggönyön át. Mi azzal nyugtattuk magunkat, hogy a 27 fokos melegben gyorsan megszáradnak majd.  Nagy nehezen sikerült csak véget vetni a vízi hancúrozásnak. Ezt a programot is bevettük a legek közé.

Cecilia