Mit teszünk mi, hétköznapi emberek a hétköznapjainkban a hulladék csökkentéséért?  Vagy, hogy a kukába szánt dolgokban meglássuk a még felhasználhatót? Az a kevés, nagyon is sok lehet, ha figyelünk erre. Arról nem beszélve, hogy mennyire egyedi darabokat varázsolhatunk  régi anyagaink, tárgyaink átalakításával, újjá varázsolásával.

Vidéken, kertes házban élek. Valamivel könnyebb helyzetben vagyok  az „újrahasznosítás” terén, mint városlakó embertársaim. Itt magától értetődő, természetes dolog a háztartási szerves hulladékok  sorsa. A konyhai zöld-hulladékomat a szomszédom udvarában kapirgáló  szárnyasok  nagy örömmel fogadják, csipegetik. A fűnyíráskor keletkezett zöld nyesedéket mindenkor elszállítja egy falumbéli, komposztálásra. Az udvaromban lévő fákról, bokrokról letöredezett, lemetszett ágakat, gallyakat összeszedem, megfelelő nagyságúra össze is tördelem, kiválóak  gyújtósnak, tüzelőnek a  cserépkályháimba.  Nem vásároltam színes, dizájnosan mutatós ládákat, dobozokat, ágak-bogaim tárolására, mert a boltokban mindig tudnak adni papírdobozokat.

A  kipakolás után a boltokban az ilyen dobozokat azonnal széttépik  és a kukába teszik, semmire  nem kell nekik a továbbiakban. Én viszont még használom egy-két-három évig.  Így a gyújtósnak valóim egész évben folyamatosan gyűlnek, rendben, „kályhahasználatra” készen. A mindenféle margarinos, jégkrémes, egyéb dobozkák is remekül szolgálnak a kerti munkálatok során  is (magvak begyűjtetésére), konyhai  maradékok tárolására, avagy gyerekeim látogatása során ezekbe pakolok nekik útravalót.  Ezeket a  dobozokat ők a használat után a városi, szelektív gyűjtőbe  helyezik. Amennyiben csakis megszabadulni akarok dolgoktól, csak kiteszem a kuka tetejére, mellé, és még a kukások előtt mindent elvisznek, a törött lámpától, a szakadt ruháig. Így semmi nem vész kárba.

Az újrahasznosult tárgyak közül a kedvenceim a már használaton kívülinek nyilvánított vászonterítőkből, blúzokból, maradék anyagokból készült vászonzacskóim. Ezekben a tésztaféléket tárolom. Sőt, alkalomadtán, rokonaim látogatásakor, avagy névnapra, szülinapra a házi készítésű vászonzacskóban tárolt tésztát ajándékozok, aminek biztos a sikere. A megmaradt anyagokra hímezve befőttes üvegekre valót is készítettem, ami szintén „feldobja” a spájzot, és ajándéknak sem utolsó. Nagyon tudnak örülni egy-egy ilyennek vendégeim. Az ilyen maradékanyagokból készítem a portörlőimet, a felmosó, és mosórongyaimat. Sosem kell vennem semmilyen tisztítókendőt. Maradékfonalakból, de akár megnyúlt, kötött pulóvereket lefejtve  nem túl  nagy, négyzetes alakú darabokat kötögettem és azok összedolgozva akár ágyterítőnek, akár  szobai,  konyhai, udvari székekre rakva szolgálnak tovább.

Az újrahasznosított tárgyak közül büszkeségem az udvar sarkában félrepakolt, sok időt megélt, töredezett téglák sorsa. Arra gondoltam egy nap, hogy mi lenne ha azokat a semmire már nem való téglákat beraknánk a kerti asztal alá. Berakattam. Mutatós lett, nagyon jól néz ki és hasznos is.

Jó szem kell hozzá, hogy kidobásra ítélt tárgyakban az ember meglássa, milyen új életet lehetne még  adni nekik.  Sok évvel ezelőtt, a mindenféle régiséget (egy városi panelben) gyűjtögető férjem egy üres képkeretbe rakott egy valahol kidobott, általa „begyűjtött” keret nélküli tükröt. A képkeretbe illesztett, egykori talált  tükör a szoba dísze lett. A legfelső képen látható, kertünkben található virágtartókat is férjem csináltatta hulladék vasanyagból.

Itt faluhelyen magától értetődő dolog a tárgyak újrahasznosítása. De egy kis odafigyeléssel városi környezetben is sok minden újra felhasználható, hogy minél kevesebb dolog kerüljön a kukába és régi dolgokból hasznos, vagy lakásunkat díszítő, pénztárcánkat is kímélő megoldások szülessenek.

Izzy