Egy nagymama történetei

Életkorunk előrehaladtával egyszerre csak azt vesszük észre, hogy olyan jeleneteket is megfigyelünk a körülöttünk zajló világból, amik felett korábban átsiklottunk. Ilyen például a gyerekek viselkedése, sorsuk, egyéniségük. Különösen akkor érdeklődünk a gyerekek iránt, ha nekünk is van unokánk. Az országban járva, három  kis jelenetet kaptam "tollvégre", ezt szeretném  gondolatébresztőként megosztani.

Egyik vidéki városunkban van egy múzeum. Nem árulom el, hol, mert nem szeretném, ha ráismernének. Kicsi, nem feltűnő a gyűjteménye, nem túl sokan látogatják.  Mégis van „személyzet”, pontosabban egy hölgy, akinek az a feladata, hogy felvilágosítást adjon, beengedje az oda betévedőket. Valószínű, hogy négy év körüli kisfiát a szünidőben nem tudja másra bízni, hát magával viszi munkahelyére. A kisfiú nagyon barátságos, szívesen diskurál a ritka vendéggel. Ha nincs vendég, játszik. Mivel? Nem számítógépes játékkal, nem okostelefonnal. Három pingponglabdával és egy piros kisautóval.  Boldogan nézi a pattogó labdákat, variálja a játékokat. Fantáziával, jókedvvel, megelégedéssel. Létezik még ilyen kisfiú?

Hosszabb út előtt állva – előfordul bizony a régiségekkel – be kellett térnem egy utcai illemhelyre. Legnagyobb meglepetésemre a kasszánál egy 12 év körüli kisfiú vette el a pénzt és adta ki a nyugtát. Anyukája ez alatt takarított. Gyönyörű rend és tisztaság volt mindenhol. Semmi nem kívánatos illat. Mégis, melyik gyerek segítene édesanyjának ezen a munkahelyen?

A bevásárlóközpontok előtt gyakran látunk pénzbedobós kisautót, amelyik 200  forint ellenében meghintáztatja a kisgyerekeket. Észreveszem, hogy egy majdnem iskoláskorú kisfiú rutinosan mászik fel a kiszemelt piros autóra. Felszólítja édesanyját, hogy dobja már be a pénzt. Az anyuka engedelmesen végrehajtja a kívánságot. Ekkor ér oda a másik, szintén 5 év körüli kisfiú. Ő is felmászik egy másik autóra, egy kék színűre, pontosan a hintázásra készülő gyerek mellé. Őt nagyszülei kísérik, akik szemmel láthatóan nem túl dagadt pénztárcával rendelkeznek. A kék autós kisfiú nem kér pénzt, de amikor a piros autó elindul, örömmel nyugtázza a „száguldást”. Valószínűleg pontosan úgy érez, mint amikor az álló vonatunk melletti vágányon elindul a másik vonat. A piros autós gyerek csodálkozik. Majd amikor a piros autó leáll, a kék autós kisfiú tapsolni kezd. A piros autós gyerek még jobban csodálkozik. Nem szól semmit, de amikor a kisfiú a nagyszülőkkel elmegy, bemászik a kék autóba. Meglehetősen csalódott.

Melyikükből lesz boldogabb felnőtt?       

                                                                   Képek forrása: Pixabay

Marci