Várva várt családi nyaralás a mamánál
Szívem megtelt szeretetükkel
Angliában élő lányomat, unokámat múlt év októbere óta nem láttam. Már akkor is halasztott repülőjeggyel, oda-vissza karanténban tölthettem náluk egy hetet, de engem nem lehetett visszatartani.
Ők pedig, pandémia ide vagy oda, már tavasszal elkezdték tervezni, hogy 4 év után először, újra Szegedre jönnek nyaralni. Aggodalommal figyeltük a járvány adatait, szigorításokat, remélve, hogy a nyári időszak újra elhozza a fertőzések visszaesését, és a velejáró lazításokat. Ez július közepén meg is történt, és gyorsan lefoglaltak szabadságot, repülőjegyet augusztus utolsó hetére.
Végül utazásuk előtt pár nappal találtam rá a legmegbízhatóbb magyar információs vonalra. Mindnyájan lenyugodtunk, és elindultak. Lányom minden stációnál tájékoztatott, majd időben landoltak Ferihegyen. A transzfer pedig pontban éjfélre hozta el őket a házunk elé, ahol már tűkön „állva” várakoztam a közeledtüket jelző telefon után.
Lángosra várunk a strandon
Nagy boldogság volt viszontlátni, megölelni lányomat, hónapok alatt sokat változott, lassan 18 éves unokámat. Az azóta eltelt 10 hónap alatt nem csak a centik gyarapodtak, hanem egy kész felnőttet kaptam vissza, aki előzékeny, kedves, segítőkész, olykor viccelődős a mamával. Kinőtt a folyton neten lógó, zombi világból, igényelte a közös programokat. Kisgyerekkori lelkébe szerencsére bevésődtek azok az élmények, kalandok, utazások, amiket együtt éltünk át. Szinte minden második mondata így kezdődött: „emlékszel, mama?” Hogyne emlékeznék?! Amióta megszületett, életem legboldogabb pillanatait az ő közelsége, társasága szerezte.
Markusszal a strandon - gyerekkorában és most
Itthoni honfoglalásuk után, kedvenc vacsorájuk mellett (csirkepörkölt nokedlivel, uborkasalátával) tervezgettük az elkövetkező programokat, a várható időjárás tükrében. A nagy melegeknek sajnos pont augusztus utolsó hetére vége lett, de a kedvenc strandjukra háromszor el tudtunk menni. Az élményfürdőt az óriáscsúszdákkal nem lehetett kihagyni, kedves emlékeket idéztek. Máskor a varázslatos füvészkertbe látogattunk, ahol újdonság volt számukra a lepkeház. Markus véletlen ki is hozott a hátán egy szökésben lévő pillangót. Gyorsan visszalépett vele, mielőtt elkószál a kis szökevény.
Este a McDonald's teraszán
Egyik este sétát tettünk a belvárosban, majd kiültünk a McDonald’s teraszára egy „gyors” vacsorára. Markusnak Londonban is a „Meki” adta élete első munkáját a nyári szünetben. A kulisszák mögött érdekes tapasztalatokra tett szert. Furcsa volt számára, hogy a leejtett húst a főnöke vissza akarta rakatni a szendvicsbe. Ő azonban erre nem volt hajlandó. Büszke vagyok rá.
Markus bowlingozik
Nagyfiús programot próbáltunk még szervezni, így bowlingozni is elmentek, a trambulinparkba pedig elkísértem őket. Ez utóbbit barátnőm javasolta, ahová másnap ő is készült 2 fiúunokájával. Szegeden épp azon a héten kezdődött a SZIN a partfürdőn, ahol magyar együttesek léptek fel a fiatalság nagy örömére. A házunkbeli régi barát egyik este elhívta Markust, és többek közt a Follow the flow nevű együttes magyar szövegére buliztak. A You Tube-on meghallgattam a számomra ismeretlen együttes néhány számát, hogy le ne maradjak a fiatalok zenei ízléséről.
Kicsit féltettem a tömegtől, de megnyugodtam, amikor negatív lett a tesztje hazautazás előtt. Szerencsére csak én merengek azon, hogy lesz-e még fesztelen szórakozásuk a fiataloknak, tudunk-e még gondtalanul, örömmel utazgatni. Ők nem aggodalmaskodnak, élik az életüket. Így van ez jól. Közben lányom is találkozott gyerekkori barátnőivel. Sokévi online beszélgetés, chatelés után szép estéjük volt.
A buli után éjjel 2-ig beszélgettünk, bár Markus magyar nyelve döcögős, de ittléte alatt visszajöttek a szavak, kifejezések, és kérte, hogy javítsam is a hibáit. Tetszett a komolysága, az élethez, emberekhez való viszonyulása, véleményalkotása, tervei a jövőjére. Egy érett fiatalember ült előttem. Hála a lányomnak, aki türelmes, toleráns, jó anyaként állt mindig mellette a kamaszkor buktatói közepette is.
Markus az ölembe ült
Utolsó nap, vasárnap délelőtt szép napsütésben városnéző kisvonattal végignéztük Szeged legszebb pontjait. Korábban minden évben hagyomány volt nálunk a kisvonatozás. Hazafelé Markus kedvesen átölelte a vállamat, és úgy lépkedtünk, illetve próbáltam vele lépést tartani, de fájós lábaimmal ez csak rövid távon sikerült. Amikor mellette vagyok, úgy érzem, mintha Gulliver Lilliputba érkezett volna. Érdekes a mi szerepcserénk. Kiskorában én vigyáztam, óvtam lépéseit, most ő segíti bizonytalan mozdulataimat. Vicces volt, amikor az élményfürdő sodrásában a hátára kapott és vágtázott velem a vízben. Kiskorában én tettem vele ugyanezt. Otthon pedig tréfálkozva az ölembe ült Gulliver, mindnyájunk nagy derültségére.
Unokatestvér találkozó
Egy unokatestvér-találkozót is sikerült összehozni. Vidám órákat tölthettünk együtt, beszélnivalójuk bőven akadt az egymást négy éve nem látott fiataloknak.
Utolsó este Markus szomorkásan megjegyezte: „Mama, letelt a 10 nap.” Újra üres lett a lakásom, de a szívem megtelt a szeretetükkel. Búcsúzáskor boldogan hallgattam jövő nyári terveiket az újabb magyarországi nyaralásra, legalább 2 hétre.
Anya és fia
