Ötvenen túliak találkozóhelye

Régiségeknek - Idősnek lenni jó!

Miért sírsz?

Az idő múlása és a család

2021. szeptember 12. - Lujza65

family_portrait_1913_wikimedia_commons.jpg

Kisunokámat, Sárikát hétvégenként uszodába viszi az édesapja. Sárika nagyon szereti ezt a programot. Jól úszik, élvezi a vizet és azt, hogy ő van az édesapja figyelmének a középpontjában, nem kell osztoznia rajta a család többi tagjával. Minden szép és jó, Sárika mégis sírva bandukolt hazafelé legutóbb. – Miért sírsz? – kérdezte az apukája. – Csak. – Fáj valamid? – Semmi. – De sírsz! – Nem sírok! – jelentette ki Sárika.

sara_sirashoz.jpg                    Sárika itt nem sír

A fiam nem érti Sárikát. Ugyanígy értetlenkedtem én is közel 40 évvel ezelőtt anyósom könnyei láttán, amikor egy hét nyaralás után visszahozta hozzánk két kisfiunkat, vagyis az unokáit. Jóval később értettem meg, miről van szó.

Sárika tudja, hogy egy hét múlva újra uszoda, de máris hiányzik neki. Anyósom is tudta, hogy hamarosan újra találkozik a két kisunokával…

Gyerekként nem szerettem Reményi nénit, a nagyszüleim ismerősét, mert mindig sírt. Gyakran jött hozzánk, egyetlen témája „nyugatra disszidált” lánya volt.

szuleim1979.jpg            Szüleim

Mindnyájan küzdünk a hiánnyal. Ahogy idősödünk, egyre többen hiányoznak körülöttünk. De mintha könnyebb lenne belenyugodni azoknak a hiányába, akikkel sohasem találkozhatunk többé – annál jobban tudnak hiányozni a felnőtt, távol élő gyerekek.

palko_karcsi_1979_1.jpg                                 Fiaim

Még akkor is, ha olyan rendesek, mint a mieink: akármennyi rengeteg dolguk van, akkor is legalább egy-két sor chat erejéig tartanak velünk napi kapcsolatot a skype-on. Gyakran küldenek fényképeket is. Időnként felbukkannak, egy-egy órát lehet beszélgetni velük, aztán a férjemmel máris azt tárgyalgatjuk, vajon mikor járnak erre legközelebb.

gyuri_palko_karcsi1986.jpg                       Férjem és fiaim

Ilyenkor igyekszem minél több tevékenységet találni magamnak, nem irigykedni „főállású nagymama” barátnőimre, előveszem és újra olvasom valamelyik régi kedvenc könyvemet, stb. És igen, néha sírok is.

                                              Első kép: nagycsalád     forrása: Wikimedia  Commons

     Lujza

 

Ha tetszett a bejegyzésünk, örülünk, ha írásainkat lájkolod és megosztod, vagy továbbküldöd e-mailben.

Látogass el közénk, blogunk

 facebook csoportjába, 

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!

A bejegyzés trackback címe:

https://regisegeknek.blog.hu/api/trackback/id/tr5016686454

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása