Kimenő hetente kétszer - 2. rész

Lehetőségek, ünnepek

Az Ottlik Géza által leírt kollégiumi kötöttségek szigorához képest valamivel szabadabban éltünk, nem csak kötelezettségeink, lehetőségeink is voltak. Volt hangversenybérletünk, járhattunk színházba, tánciskolába, néha még a vasárnap délelőtti filmklubokra is elmehettünk – természetesen tanárnőnk kíséretében, kettes sorokban, az iskolai ünneplő egyenruhát, egyensapkát viselve.

Egyensapkánk - Tóth Csaba archívumából

Olyan világ tárult fel előttünk, amelyről egy kis faluban vagy tanyán élve még csak nem is álmodhattunk. A színházi előadások varázsa, az akkori, kiváló színészek alakításai máig hatnak. Ott láttam például Shakespeare Coriolanus c. drámáját Bárdy György máig emlékezetes főszereplésével, elvarázsolt a Rómeó és Júlia, Csehov Cseresznyéskert c. darabja. Már nemcsak a rádióban hallhattam a legkiválóbb zeneszerzők műveit, hanem élőben is, zenekar, szólisták, kórus – óriási élményt jelentettek. Egy fiatal kínai zongoraművésztől hallottam először Csajkovszkij B-moll zongoraversenyét, ami azután egész életemre hatással lett, ma is nagyon szeretem. Fantasztikus volt átélni, hogy ott, abban a pillanatban szólal meg, jön létre a zene, amelynek én is részese lehetek!

Kecskeméti Katona József Színház: Az ember tragédiája - Bárdy György színész - Forrás: Fortepan

A tánciskola fizetős volt, hónapokig spóroltam rá, hogy részt vehessek én is. Sokszor botladoztunk, a komplikáltabb tánclépések komoly összpontosítást is igényeltek, de iparkodtunk, nagyokat nevettünk, boldogok voltunk. A fiúk persze nem kísérhettek haza bennünket, de a jószívű tanárnő adott néhány plusz percet, hogy elköszönhessünk egymástól.

Osztálykirándulás -Tóth Csaba archívumából

Kimenőt kétszer kaptunk egy héten: egyszer egy hétköznap délután 2 órát, és vasárnap délután 2-6-ig. Mindig nagyon vártuk, tervezgettük előre, hova megyünk, mit nézünk meg. A vétségek büntetése többnyire a kimenő megvonása volt.

Minden hónap egyik vasárnapján közösen ünnepeltük meg a születésnapokat. Egy tortát sütöttek a szakácsnők, amit azután kisorsoltak azok között, akiknek abban a hónapban volt a születésnapjuk. (Pech azok számára, akik nyári hónapban születtek.) Május elsejére virradóra a fiúkollégium ifjai díszes, magas májusfát állítottak nekünk a kollégium udvarára – ez később jó alkalmat adott arra, hogy május utolsó vasárnapján velük együtt „kitáncoljuk” a fát.

Munka után a kertészetben - Tóth Csaba archivumából

Többször voltunk társadalmi munkán: zöldborsószedés, árokásás, tereprendezés, ilyesféle feladatokra emlékszem. Hogy egy kicsit lakályosabbá tegyük a komor hálótermeket, a délutáni szabadidőben ágytakarókat hímeztünk szép, hagyományos mintával, és örültünk, amikor elkészült.

A hazautazás a hónap fénypontja volt: havonta egyszer mehettünk haza. Nagyon vártuk a napot, közben izgultunk, nehogy rossz jegyet kapjunk, mert aki nem tudta a hazautazásig kijavítani, nem mehetett. Ott kellett maradnia a kollégiumban és tanulni, bepótolni a hiányosságait. Szombaton, a tanítás után induló vonattal utaztunk.

Forrás: Fortepan

Én 120 km-re laktam, este lett, mire többszörös átszállás után hazaértem. A vasárnapi ebéd után pedig már indulnom is kellett vissza. Anyukám telerakta a sportszatyromat süteménnyel, gyümölccsel, egy általa varrt blúzzal, és (az Ottlik könyvből is jól ismert) kacsazsíros üveggel. Annak egy hónapig ki kellett tartania! Az ebédlő közelében volt egy közös használatú éléskamra, ahová – hűtőszekrény híján – mindenki berakhatta (névvel, számmal ellátva) a tartós élelmiszerét. Reggelinél vagy vacsoránál kaphattunk néhány szelet kenyeret külön is, a kacsazsíros kenyér kicsit pótolta a soványka kosztot.

Forrás: Fortepan

Az iskolások is mindig nagy örömmel várták a szünidőt, hát még mi, kollégisták! A rövidebb, évközi szünetek is nagyon jót tettek, hát még a két és fél hónapos nyári szünidő!!! Otthon, szerető közegben, lesoványodva ugyan, de szabadon! Sokat dolgoztunk, ez kötelességünk is volt (kukoricakapálás, szőlőkötözés, gyümölcsszedés, befőzés, háztartási feladatok, kertgondozás, libák, kacsák őrzése – másként honnan lett volna kacsazsír?), így neveltek bennünket. Kipihenve, lebarnulva, néhány kilóval gyarapodva tértünk vissza a kollégiumba augusztus 31-én.

Első kép: Tánciskola - forrás: Fortepan

 folytatás következik

    Fodor Anna

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!