Egy férfi hétköznapjai közel a nyolcvanhoz
Nem a kor számít, csak az, hogy az ember mennyinek érzi magát!
Ahogy olvasgatom a Régiségeknek blog írásait, ezekből, meg a hozzászólásokból sok hozzám hasonló Régiség mindennapjai bontakoznak ki. Kedvet kaptam arra, hogy én is leírjam, hogyan tudom mozgalmassá tenni hétköznapjaimat, közelítve a nyolcvanhoz.
Van három fő csapás. Az egyik a mozgás, a sport – világ életemben mindig űztem valamilyen sportot, főleg labdásat -, második a bevásárlás és a főzés, a harmadik a számítógép, a világháló és a játékok. Ezen kívül kis baráti társaságunkkal időnként elmegyünk valahová Magyarországon, ahol még nem jártunk, és ennek a szervezése, a foglalások is adnak feladatokat. No meg, néha kettesben a feleségemmel elmegyünk külföldre, ahol a helyet ő választja ki, a többi már az én dolgom. Nagyjából így telnek az évek.
Kép forrása: Pexels
Bocsánat, de kihagytam az orvosokat. Én, ha bármi szokatlant érzek, vagy valahol új fájdalmat – tudom ebben a korban az ember már nem él, ha valamilye nem fáj – azonnal irány az orvos, jobb megelőzni a bajt, mint aztán kezelni. Ezért is szívesen szurkáltatom magam mindenféle védőoltással. Gyakran hat, néha nem. Öt Covid oltáson vagyok túl, és közben azért sikerült elkapni, igaz gyors és enyhe lefolyása volt. Influenzás sem voltam már évek óta, vagy az oltásnak köszönhetően, vagy mert ezen fajta vírusok valami miatt kerülnek engem. Itt-ott már kissé elkoptam, a porcaimnak lejárt a szavatossági idejük, de egy kis gyógyfürdő, masszázs, porcképző könnyebben elviselhetővé teszi a mozgást.
Kép forrása: Pexels
Akkor sorban. Mivel csak én vezetek autót, a bevásárlás az enyém. Általában heti egy alkalommal megyek, a kedvelt két áruházlánc adott heti katalógusainak átnézése után, pontos listával. Lista és memória. Bár fel van minden írva, és olvasni tudok, néha otthon veszem észre, hogy mit is felejtettem el megvenni. Élvezem a hipermarketekben, élelmiszer áruházakban a bolyongást, gusztálom az árukat, ott is megkívánok valamit, amit meg is veszek. Azokból, amiket rendszeresen vásárolunk, és több fogy, ha árkedvezménnyel adják, többet is veszek, mint ami éppen kell. A nyugdíjnál figyelni kell arra, miért mennyit fizetek. Közel harminc éve én is főzök. Szeretek főzni és gyorsan is teszem. Valahogy a főzési folyamatok sorrendje belém ivódott, nincs közte üres járat. Nem akarom magam dicsérni, de akik eddig ettek a főztömből, azoknak igencsak ízlett. Szeretem az olaszos ételeket, most legutóbb egy isteni lasagne-t csináltam, a nálunk vendégeskedő unokám kívánságára.
Padlizsános rakott tészta - saját felvétel
Hétvégeken gyakran meghívjuk gyerekeinket párjukkal és az unokákkal. Mindig a kedvenceiket főzöm, sokszor két-háromfélét. Azután késő délutánig tart a beszélgetés, mindig ad témát a munkájuk, és az unokák iskolai élményei. Van olyan is, hogy mi megyünk hol az egyikükhöz, hol a másikukhoz, ahol ők is bemutatják szakács-tudományukat. Ha elutaznak, pár napra oda is költözünk, mert egyik helyen két macskára, a másikon egy kutyára és egy macskára kell felügyelnünk, törődni velük.
Egy macska és egy kutya az egyik gyerekünknél - saját felvétel
A mozgás. Van otthon egy „öszvér” kerékpárom, ami bár kerékpár, de nincs kormánya, hanem két mozgó karja, mint a sífutó gépeknek. A teljesen könnyűtől, a szinte mozdíthatatlan nehézig fokozatmentesen állítható. Napi – na jó, hetente 4-5 napi – adagom 30-45 perc, ami olyan 10-12 km. letekerésének felel meg. Az ablak előtt a gép, közben figyelem a csendes utca forgalmát, a járkáló embereket. A fülemben pedig a korom miatt az ötvenes, hatvanas éve rock ’nd rolljai, rockabilly-jei szólnak. Heti két alkalommal járok egy kis gépi edzésre, karbantartani a még itt-ott megmaradt izmaimat. És hetente párszor séta az ezt nagyon kedvelő feleségemmel. Ezektől szerintem még ilyen idősen is egész jó karban vagyok. Gondolom, azért ehhez az is hozzájárul, hogy gép adja a ritmust, pacemaker-em van.
Kirándulásunk a Naplás tónál - saját felvétel
A számítógép. Nagy áldás és nagy átok. Hihetetlen mennyiségű információ, a kapcsolattartás immár gyerekjáték, a skype, a messenger, képpel hanggal. A mi korosztályunknak, akik nem ezen nőttünk fel, valami csoda. Például az Amerikában látogatóban lévő barátainkkal képpel, hanggal gond nélkül tudtunk beszélni. Emlékszem, amikor a 70-es években külföldön voltunk, órákat töltöttünk a postahivatalban egy interurbán hívásra várva, hogy informálódhassunk az otthoniakról. A másik a játék. Lehet, hogy függő vagyok, de nekem ez igazi agytorna, no meg kellemes időtöltés. Három játékot játszom, az egyiket már több, mint 1200 napja. Solitaire kártyajátékok, de néha gondolkodni kell, hogy a több lehetőség közül melyiket válasszam. Ha eltaláltam, megveregetem a vállam, ha nem, akkor „dühöngök”, amiért mellé nyúltam. Gyakran késő éjszakáig nyüstölöm a laptopomat, későn fekvő vagyok, de cserébe későn is kelek, sokszor 9-10 óra körül. Szerencsére az alvással soha nem volt gondom, most is végig alszom a lefekvéstől ébredésig tartó időt.
Kép forrása: Pexels
Aztán itt van még ez a blog. Néha egy-egy videót vagy cikket csinálok. Sajnos kedvfüggő vagyok. Ha van kedvem akkor, mehet a dolog, a betük szinte sorakoznak egymás után, vagy egy videót, akár két teljes napi munkával összerakok. De ha nincs….., akkor bizony nélkülöznötök kell írásaimat, videóimat.
Most úgy éreztem, ezeket a gondolataimat meg kell osztanom veletek. Remélem, amikor olvassátok, találtok benne olyat, amit magatok is hasznosítani tudtok. A kor nem számít, csak az, hogy az ember mennyinek érzi magát!
Első kép forrása: Pexels
Papá Stefano
Szerzői jogvédelem
Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!
