Mire emlékeztet az ananász?
Anglia és a rabszolgakereskedelem
Az ananász Dél-Amerikából származik, a gyarmatosítók által indiánnak nevezett őslakosok többféle gyógyító hatást is tulajdonítottak neki. A XVI. században került Európába. Miután megfigyelték, hogy megvédi a tengerészeket a skorbuttól, ananászültetvények létesültek a háromszögű atlanti kereskedelem egyik kulcsfontosságú helyén: a Nyugat-Indiának nevezett Karib-térségben, vagyis Közép-Amerikában, és hatalmas haszonnal folyt az import Európába – olvasom a washingtoni Smithsonian múzeum honlapján.
Az atlanti háromszög-kereskedelem a XIX. század közepéig tartott: az angol kereskedelmi hajók brit árukat vittek Nyugat-Afrikába, az árukért ott fekete rabszolgákat vásároltak. Őket kezdetben a közép-amerikai ültetvényekre hurcolták, ahol az európai gyarmatosítás következtében rohamosan fogyott a bennszülött munkaerő, később – ugyanezért – Észak-Amerikába is.
„1518 és 1850 között mintegy 11 millió afrikait hurcoltak el rabszolgaként a tengerentúlra és (kisebb mértékben) Európába. Britannia volt az egyik “legsikeresebb” rabszolgakereskedő: 1640 és 1807 között (ekkor törölték el a rabszolgaságot) becslések szerint 3,1 millió afrikait szállított (akik közül 2,7 millió ért csak célba) karib-tengeri, észak- és dél-amerikai gyarmataira” – írja az afrikaiblog.hu.
A hajók hazafelé Angliába cukrot, rumot, dohányt, gyapotot – és persze ananászt – szállítottak. A délnyugat-angliai kikötővárosok kereskedői mesés vagyonokra tettek szert a rabszolga-kereskedelemből, így lett az ananász a jólét és a gazdagság szimbóluma, és így emlékeztetik az ananász-ábrázolások a mai látogatót a gazdagság szégyenteljes forrására. 
Kőananász a kerítésoszlopon Bourton-on-the-Water faluban
Bristolban az óvárosi Queen Square gyönyörű palotáit mind rabszolgamunkán gazdagodott kereskedők építtették az 1600-as években. Elegáns dolog lehetett egy-egy fiút kiemelni és a háztartásban tartani: a 29-es számú házban lakott a gazdag áru- és rabszolgakereskedő, egy időben városi polgármester Henry Bright, Bristol nevű fekete szolgájával.
A bristoli Hotel du Vin épülete eredetileg cukorfinomító és –raktár volt az 1700-as években.
Hotel du Vin
A fekete Pero Jones rabszolgaságba született 1753-ban: anyja is rabszolga volt a karibi Nevis szigetén, az angol John Pinney cukornád-ültetvényén. Pero a gazdája háziszolgájaként került Angliába 1783-ban. 45 éves koráig, haláláig szolgált, Bristolban van eltemetve. John Pinney bristoli háza ma a Georgian House múzeum, Pero hídja pedig egy 1999-ben készült felnyíló gyaloghíd Bristol új belvárosában, a nevét a rabszolgasorsban tartott emberek emlékére kapta.
A Pero híd
A közeli Wells ékszerdoboz-városkában a mindössze 140m hosszú Vicars Close XIV. századi épületeivel Európa legrégebbi, korabeli formáját megőrző utcájának számít. Itt kezdte működését 1840-ben a rabszolgamunkából származó tőkéből alapított Wells Teológiai Főiskola, élén John Hothersall Pinderrel, aki korábban maga is rabszolgatartó volt, nyilvánosan védte a rabszolgaság intézményét és a rabszolgatartók érdekeit. Ma fríz emlékeztet rá a főiskola középkori kápolnájában – olvasható a wells-i katedrális brosúrájában.
A Vicars Close Chapel
A nyitóképen barbadosi egypennys érme látható 1788-ból a Smithsonian múzeum szabad felhasználású fotóján. A Hotel du Vin fotója a Wikimedia Commons-ról való, a többi saját felvétel.
Lujza
Szerzői jogvédelem
Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!
