Egy dragomán, aki Teleki grófot és Márait is szolgálta Luxorban
Ahmed kalandjai a könyvespolcomon
A barátnőm ajánlotta Márai Sándor: Istenek nyomában c. könyvét, amelyben a szerző az 1926-os közel-keleti utazásakor készült hírlap-tudósításait, elbeszéléseit gyűjtötte egybe.
Élvezettel olvastam a könyvet, és elmeséltem a férjemnek, hogy Luxorban, Ramadán utolsó napján, egy kellemes áprilisi estén egy fehér kaftános, fehér turbános arab „… zengzetes, tiszta, erdélyi kiejtéssel…” ráköszönt az íróra magyarul.
„– Ki maga?
– Ahmed Rumi vagyok.
– Honnan tud magyarul?
– Magyarországon éltem, uram. Dragomán voltam Teleki Samu grófnál. Öt esztendeig szolgáltam a grófnál, háború előtt.”………


Habár én is a „régiségek” közé tartozom, mégis ragaszkodom a munkámhoz. Mivel ez kutatás és oktatás, nem igényel fizikai erőfeszítést, így kivitelezhető. Legjobban a másokkal való együttműködést kedvelem. Csoporttagjaim nagy része fiatalasszony. A megbeszéléseinket legtöbbször online tartjuk, amit ugye a nyári szünet idején sok-sok kisgyerek nem éppen örömmel fogad. 

Forrás: Wikimedia ...


A minap kezembe került egy fotó, amely gimnáziumi nyári táborunkban készült az ikonikus táskarádióval a kezemben. Lehet, hogy pont a twist-őrület egyik számát hallgattuk. 50-60 év távlatából valóban boldog időszak volt, még ha akkor nem is tudatosult bennünk. Nem recsegett, ropogott a térdünk, a twist és a rock and roll dallamaira táncolva. Nem tudtuk, hogy az életben sokkal nagyobb kihívások várnak, mint egy jól megírt dolgozat, vagy egy sikeres vizsga. 

Férjem betegsége kapcsán felfordult az életünk. Az utolsó egy hónapban minden nap valami új, megoldandó problémával kellett szembesülnünk. 

Mintha 40-50 évvel ezelőtt hosszabbak lettek volna az átmeneti évszakok… A tavasz lassan bontakozott ki, tovább tartott a fák virágzása, az egész télen át tartó hó nyoma csak nehezen száradt fel. Az ősz is hosszabban búcsúztatta a nyarat, fokozatosan köszöntött be a hideg évszak. A sár, mindkét évszakban, sokáig kitartott.