Egy régi aratás emléke

Mikor a szél kicsike, úgy hívják, hogy szellőcske,

Ám ha megnő nagyobbra, vihar lehet belőle.

Ezt a versikét gyermekkorom felejthetetlen olvasó- könyvéből idéztem.

Igaz történetem a múlt század közepéig nyúlik vissza, olyan jól emlékszem rá, mintha ma történt volna.

A második világháború után a falvak lakói szegények voltak. A szomszéd Bálint gazda felesége megbetegedett. Kényszerű helyzetbe kerülve az egy holdnyi területen termett aranyló búzakalászok betakarítására segítséget keresett, de nem talált senkit. Így próbálkozott a szomszéd cipésznél is.

-Tudom szomszéd, hogy mint cipész és föld nélküli ember nincs sok gyakorlatod az aratásban, de azt is tudom, hogy képes lennél rá. ...

 A  kispadon beszélték meg a falu híreit

 Amikor még ráértek az emberek – és sokkal türelmesebbek is voltak – a pihenés óráiban jókat beszélgettek. Akár a ház előtti „kispadra” ültek ki, akár valamelyik szomszédnál gyűltek össze (a férfiak időnként a borospincében), az egész napos munka után mindenkinek jólesett meghallgatni a másikat, megbeszélni a falu híreit. Pesti bérház gangján is láttam asszonyokat, akik a napos oldalra, vagy épp az árnyékba húzódva, a pihenésre szánt időben, összeültek egy kis traccspartira. Németországban tapasztaltam, hogy az egy utcában, a szomszédságban lakó asszonyok délutánonként együtt kávéztak és beszélgettek. Főleg a közös dolgokról, kevésbé egymás magánügyeiről.

A ...

A világ legidősebb aktív női borbélya 109 éves 

 Hagyományosan a borbélyok hajat vágnak és borotválnak és a borbélyok férfiak. A barber shopok Magyarországon is divatosak és trendi dolog odajárni. Nők ezekben a szalonokban nem szívesen látottak, a barber shop kifejezetten a férfiak világa.

A japán barber shopokban viszont női borbélyok is dolgoznak, tevékenységük sokkal szélesebb körű a nálunk megszokott szolgáltatásoknál. A rituálé-szerűen zajló, mondhatni megkomponált procedúra a hajvágáson és a borotváláson (vagy bajusz/szakáll igazításon) kívül  fejbőr és haj ápolást (head spa), pihentető fej-, arc-, váll- és kar masszázst, és tradicionális japán fül ápolást is tartalmazhat – a vendég kívánsága ...

Szerettünk táncolni járni

 A minap kezembe került egy fotó, amely gimnáziumi nyári táborunkban készült az ikonikus táskarádióval a kezemben. Lehet, hogy pont a twist-őrület egyik számát hallgattuk. 50-60 év távlatából valóban boldog időszak volt, még ha akkor nem is tudatosult bennünk. Nem recsegett, ropogott a térdünk, a twist és a rock and roll dallamaira táncolva. Nem tudtuk, hogy az életben sokkal nagyobb kihívások várnak, mint egy jól megírt dolgozat, vagy egy sikeres vizsga.

Időutazásomban felvillannak képek arról, hogyan öltöztünk, miket hordtunk. Legjellemzőbb volt talán a miniszoknya, hiszen akkor még bátran megmutathattuk csinos lábunkat, karcsúságunkat. A bő szoknya is divat volt keményített alsószoknyával. Néhány ...

Milyen újságokat olvastunk gyerekkoromban?

 Abban a TV és internet nélküli korban, az 50-es években, amikor gyerek voltam, családunk számára a hírek fő forrásai az újságok voltak. Szüleim járatták a Népszabadságot , emellé a nagymama minden délután megvette az Esti Hírlapot . Mire megjött az újsággal, a reggeli lapot a nagypapa már kiolvasta . A fotelból hallgatta, ahogy a nagymama fölolvassa az Esti Hírlapból a cikkek címeit, és amelyik cím tetszett neki, intett, akkor a nagymama fölolvasta az egész cikket is. Apukám majd délután, munka után jutott a Népszabadsághoz , anyukám jóval utána, késő este. Szenvedélyes újságolvasók voltak, anyukám a hirdetéseket, közleményeket, gyászjelentéseket is átfutotta, a keresztrejtvényt ...

Mindenki a saját tempója szerint és a maga módján öregszik

  Gyermekkoromban együtt éltünk a nagyszülőkkel, számomra természetes volt az idősek  jelenléte a családban. Élettapasztalatuk, bölcs tanácsaik segítettek a gondok  megoldásában. Sokszor „segítettem” a nagymamámnak, ahol ő dolgozott, ott voltam én is.  Türelmesen tanítgatott, figyelt, biztatott vagy megszidott – mikor, mire volt szükség.  Nagyapó vidámsága, ötletei és sziporkázó történetei felvidítottak, az általános szegénység  ellenére derűs gyermekkorom volt.

A szomszédságban, az utcánkban is sok idős ember élt: mindenki tisztelettel beszélt  velük, akár a kertben munkálkodtak, akár az utcai kispadon üldögéltek, naphosszat  pipázgatva-beszélgetve. ...

A Régiségeknek blog szerzője 80 éves korában hunyt el.

 Férjem betegsége  kapcsán felfordult  az életünk.  Az utolsó egy hónapban  minden nap valami új, megoldandó problémával kellett szembesülnünk. 

Ezek az iszonyatos helyzetek  az emberi méltóságot is próbára tették. Hogy valahogy oldjam a feszültséget pelenkázás közben, felidéztem megismerkedésünk nevezetes napjait, kicsit még ki is színeztem a sokszor idézett történetet.  Nem szólt, de biztos vagyok benne, hogy fájó lelkének jól esett.

                                              +

Egyik lányom és párja csodákat művelt etetés terén. Papi – amióta unokák vannak, így hívtuk a férjemet a családban – jóízűen megette a paszírozott ...

Próbáljunk meg felkészültek lenni!

 Majdnem 30 éve történt, hogy neurológushoz kellett vinnem az édesapámat, Parkinson-kór gyanú miatt. Az az orvos ideges volt, kapkodó. Csak akkor nyugodott meg, amikor elbújt az írógépe (!) mögé, onnan utasítgatott. Nem is mentünk vele semmire, sürgősen kerestünk másik orvost. Akkor lett a családi refrénünk: ha orvoshoz megyünk, és elkezdünk beszámolni róla, valamelyikünk biztosan megkérdezi: – és hogy van az orvos? Sőt, a fiam a múltkor így érdeklődött: hogy van az Orvos Orvosovics Orvosov? 

Akkor bízhatunk meg az orvosban, ha ő nyugodt, valamennyire határozott, de nem kioktató. Magunk is elősegíthetjük a jó kapcsolatot, odafigyeléssel, előkészületekkel. Nekem évek óta van egy ...

Tárgyak helyett érzelmi értékeket!

 Közeledve a 80-hoz egyre többet gondolok az élet végességére, és arra, hogy vajon milyen nyomot hagyok, hagyjak szeretteim lelkében. Schopenhauer nagyon képszerűen, allegórikusan fogalmazta meg az elkerülhetetlen elmúlásra vonatkozó gondolatait:

„Minden lélegzetünk a szüntelenül hozzánk tolakodó halált hárítja el… Befejezésül a halálnak kell győznie: áldozatai lettünk már a születéssel, s csak eljátszogat zsákmányával, mielőtt bekebelezné. Eközben nagy törődéssel és gonddal éljük az életünket, ameddig csak lehet, ahogyan egy szappanbuborékot is a lehető legnagyobbra és jó hosszan fújunk, jóllehet, bizonyossággal tudjuk, hogy szét fog pukkanni.”

Mi is azt szeretnénk, ha ez a ...

Nagylányként boldogan viseltem, másoknak is kölcsönadtam

 Mintha 40-50 évvel ezelőtt hosszabbak lettek volna az átmeneti évszakok… A tavasz lassan bontakozott ki, tovább tartott a fák virágzása, az egész télen át tartó hó nyoma csak nehezen száradt fel. Az ősz is hosszabban búcsúztatta a nyarat, fokozatosan köszöntött be a hideg évszak. A sár, mindkét évszakban,  sokáig kitartott.

Tavasszal a télikabát, a magas szárú cipő már lekívánkozott mindenkiről, de még nem lehetett könnyű ruhában elindulni reggelente. Ősszel viszont a nappali, kellemes hőmérsékletet hűvös, hideg esték követték. Ilyenkor átmeneti kabátot viseltünk, ami lehetett könnyű szövetből vagy ballon anyagból.

A ’60-as évek kezdetén berobbant az ...

Nagyon begubóztam, de egy koncert életre pezsdített 

 Öregedésemhez való viszonyom kezdetét a 40-es éveimre vezetem vissza. Anyukám fizikai állapotát látva, más rokonaim, ismerőseim demens-szellemi szintjével találkozva fogalmazódott meg bennem először, hogy én ezt nem szeretném. Amennyiben és amit lehet,  teszek ellene.

Még aktív dolgozóként évtizedekig tornázni jártam, nyelvet tanultam, logikai rejtvényeket fejtettem, mindezeket lelkesen, kedvtelésből, megfeledkezve az indíttatás céljáról: ártani nem árt, legfeljebb használ. Így teltek-múltak az évek. 60-as éveimben egy könyvet olvasva akadt meg a szemem egy mondaton, „..a 60 éves öregasszony unokájával felszállt a vonatra…” Megállt a szusz bennem, még vagy háromszor, ...

Gyorsan elkészíthető, mutatós sütemény

 Húsvétra készülődve ajánljuk ezt az egyszerűen elkészíthető, dekoratív édességet. Még a mérleget sem kell elővenni hozzá. Sütőben vagy  air fryerben  (forrólevegős sütőben) is süthető.

Hozzávalók:

1 doboz cottage cheese  (lásd leírását a végén)

1 doboznyi liszt (a cottage cheese dobozában kimérve)

1 teáskanál sütőpor

2 tojás

1- 2 evőkanál barna cukor - ízlés szerint, vagy 2 evőkanál juhar szirup

Vanília ízlés szerint

Friss áfonya - 10 dkg

Elkészítése:

• 
• 
• 

Az összes hozzávalót (az áfonyát kivéve) kimérjük, összeöntjük és botmixerrel összedolgozzuk. Szilikon muffin formákba (vagy muffinsütő tepsibe)  töltjük. Az áfonya szemeket a tészta ...

Kedves dolgok kerülnek elő, amiket nehéz kidobni     

 Mindenkinek vannak „nemszeretem” munkái, amiket aztán mégis el kell végezni. Valakinek. Az esetek többségében mi magunk vagyunk azok, akik rászánjuk magunkat, megcsináljuk, elvégezzük, elintézzük, bár tudjuk: örömtelen lesz a munka.

Én így vagyok a selejtezéssel. Gyermekkoromban nagyon egyszerű volt a háztartásunk, a takarékosság, a beosztás, a „tegyük el, mert még jó lehet valamikor, valamire” elv irányította a tárgyakkal kapcsolatos életünket. 4 fős családunk valamennyi ruhája, kabátja, fehérneműje, valamint az ágy- és asztalnemű elfért egy ’klasszikus’, háromajtós szekrényben.

Ha ma körülnézünk, akár a legegyszerűbb otthonban is, a berendezési ...

Pia Rosenberger regényének folytatása

 Boucher 1881-ben elnyerte a Szalon nagydíját, a La Piété filiale /Gyermeki kegyelet, vagy Gyermeki jámborság/ c. szobrával. A nagydíj tanulmányutat eredményezett számára, ezért Firenzében élt 1882-84-ig. Tanítványait, köztük Camillet, átadta szobrász-barátjának, Auguste Rodinnek. Ez az esemény változtatta meg gyökeresen Camille életét a Rodennel való szenvedélyes, ám viharos szerelme miatt.

Kezdetben tanítványa, alkotótársa, sőt tanácsadója volt a 19 éves lány a 24 évvel idősebb mesternek, Auguste Rodinnek, aki szobraihoz részfeladatokat kért tőle, pl. kezek és lábak megformálásában. Az intelligens Camillenek rendkívül jó meglátásai voltak, ezért sokszor kérte ki Rodin a ...

Könyvismertető, filmélményeimmel és személyes emlékeimmel kiegészítve

 Ez a lebilincselő regény 2024-ben jelent meg magyar fordításban, míg az eredeti német nyelvű 2021-ben. Az eredeti 20 -ben írta a német írónő. A könyvélmény előhívta személyes emlékeimet a 2006-os párizsi látogatásomról. Nagyon szeretem a képzőművészetet, és a Fények Városa bővelkedik múzeumokban. Közülük 3-at próbáltunk befogadni. A Louvreból csak ízelítőt kaphattunk, hiszen hatalmas gyűjteménye megtekintéséhez hetekre, de legalább egy hétre lenne szükség. Ellenben az impresszionista Orsay múzeumot és a Rodin múzeumot végigjártuk.

Az előbbi különlegességét fokozza, hogy egy átalakított, korábban lebontásra ítélt vasúti pályaudvar ...