Az élet velejárója a változás és a veszteség

 Életünk során, ami esetünkben már több évtizedet tesz ki, sajnos sokszor kerültünk olyan helyzetbe, ami kisebb, nagyobb veszteséggel járt. Mostanában megismertem a neten egy közel 50 éves, nagyon fiatalos, humoros, szókimondó pszichológusnő videóit. Az egyik nagyon szíven ütött. Ugyanis szembe ment azzal a felfogással, ami a ma oly divatos elengedésre buzdít. Hogyan is tudnánk elengedni egy szerettünk elvesztését, de akár csak egy meg nem valósuló álmunkat. Ekkor magamban átfogalmaztam az elengedés szót fájó lemondásra.

Társunk, szüleink, ne adj Isten gyermekünk elvesztésével le kell mondanunk korábbi életünkről is, amelyben szerethettük őket, és viszont szerettek. Egyszer ...

Ahmed kalandjai a könyvespolcomon

 A barátnőm ajánlotta Márai Sándor: Istenek nyomában c. könyvét, amelyben a szerző az 1926-os közel-keleti utazásakor készült hírlap-tudósításait, elbeszéléseit gyűjtötte egybe.

Élvezettel olvastam a könyvet, és elmeséltem a férjemnek, hogy Luxorban, Ramadán utolsó napján, egy kellemes áprilisi estén egy fehér kaftános, fehér turbános arab  „… zengzetes, tiszta, erdélyi kiejtéssel…” ráköszönt az íróra magyarul.

„– Ki maga?

– Ahmed Rumi vagyok.

– Honnan tud magyarul?

– Magyarországon éltem, uram. Dragomán voltam Teleki Samu grófnál. Öt esztendeig szolgáltam a grófnál, háború előtt.”………

Márai fiatal korában feleségével, Lolával és egy ...

Mi legyen a gyerekkel a szünidőben?

 Habár én is a „régiségek” közé tartozom, mégis ragaszkodom a munkámhoz. Mivel ez  kutatás és oktatás, nem igényel fizikai erőfeszítést, így kivitelezhető. Legjobban a másokkal való együttműködést kedvelem. Csoporttagjaim nagy része fiatalasszony. A megbeszéléseinket legtöbbször online tartjuk, amit ugye a nyári szünet idején sok-sok kisgyerek nem éppen örömmel fogad.

A múltkoriban az egyik fiatalasszony kisfia, Tamás is ragaszkodott a „részvételhez”. Édesanyja ölébe ült, és csendben, ügyesen figyelt. Egyszer csak eltűnt a képernyőről, és kis idő múlva visszajött egy nevével ellátott táblácskával.

Igen, Tamás, azaz Tamáska nagyon szerette volna, ha anyukája nem a ...

Honnan ered a kakukktojás elnevezés?

 Nyár van. Ez az évszak, nem csak az ember életében jelenti a felüdülést, hanem az állatvilágban, így a madarak életében is, hisz számukra fontos esemény következik be ebben az évszakban.

Egy lombos fákkal övezett kis erdő mellett haladtam el kerékpáron, és hallottam egy kakukkmadarat, mely a saját nevét kiabálva egy darabon el is kísért. Úgy tűnt igen jókedvében van, és még egy magamfajta járókelőnek is bemutatja éneklő tudományát.

Eszembe juttatta, hogy kisiskolás korunkban mekkora kedvvel énekeltük a következő dalt:

Künn a fákon újra szól a víg kakukkmadár,
napsugárban úszik minden száll az illatár.
Nyár van nyár, röpke lepke száll virágra
zümmög száz bogár.

Lombos ágon ...

Hogyan tehetjük élvezetessé lelassult életünket? 

  Divatos  szlogen az ’élj lassú életet’! A dolgozó ember sok stresszel teli napjainak kívánatos fordulata a lassú élet (slow living). De hogyan tegyük élvezetessé lelassult életünket mi, idős nyugdíjasok? 

A "lassú életben", amit én youtube csatornákon előszeretettel követek, mindenre van idő. A youtuber általában harmincas, negyvenes nő. A nagyvárostól távoli, vidéki életformában a nap ráérős reggelivel kezdődik és kényelmesen elvégzett házimunkával, majd egy finom ebéd elkészítésével folytatódik. A vidéki életforma magával hozza a kertet, akár erdőt vagy mezőt, ami körülveszi a házat. A természet szeretete és az aktív kertészkedés mindenképpen része ennek ...

Kis képriport tökéletes franciaországi világörökségi  helyszínekről

  Május végi franciaországi utazásunk legszebb látnivalói a világörökségi  helyszínek voltak.
Dijon a középkorban a nagy hatalmú Burgundi Hercegség fővárosa volt,  gyönyörű gótikus templomairól a száz torony városának is nevezték. Favázas  házak, majd „újabb”, XVII. századi paloták között sétálgattunk.

A XIII. századi  Szt. Benignus templom

Gyakran a fejünket is magasra kellett emelni, hogy láthassuk a jellegzetes, mintás  kerámia tetőcserepeket, közben pedig rendszeres időközökben, zajtalanul  elcammogott mellettünk az óváros nevezetességeit útba ejtő, ingyenes,  elektromos városi busz.

                 Forrás: Wikimedia ...

Egy régi aratás emléke

Mikor a szél kicsike, úgy hívják, hogy szellőcske,

Ám ha megnő nagyobbra, vihar lehet belőle.

Ezt a versikét gyermekkorom felejthetetlen olvasó- könyvéből idéztem.

Igaz történetem a múlt század közepéig nyúlik vissza, olyan jól emlékszem rá, mintha ma történt volna.

A második világháború után a falvak lakói szegények voltak. A szomszéd Bálint gazda felesége megbetegedett. Kényszerű helyzetbe kerülve az egy holdnyi területen termett aranyló búzakalászok betakarítására segítséget keresett, de nem talált senkit. Így próbálkozott a szomszéd cipésznél is.

-Tudom szomszéd, hogy mint cipész és föld nélküli ember nincs sok gyakorlatod az aratásban, de azt is tudom, hogy képes lennél rá. ...

 A  kispadon beszélték meg a falu híreit

 Amikor még ráértek az emberek – és sokkal türelmesebbek is voltak – a pihenés óráiban jókat beszélgettek. Akár a ház előtti „kispadra” ültek ki, akár valamelyik szomszédnál gyűltek össze (a férfiak időnként a borospincében), az egész napos munka után mindenkinek jólesett meghallgatni a másikat, megbeszélni a falu híreit. Pesti bérház gangján is láttam asszonyokat, akik a napos oldalra, vagy épp az árnyékba húzódva, a pihenésre szánt időben, összeültek egy kis traccspartira. Németországban tapasztaltam, hogy az egy utcában, a szomszédságban lakó asszonyok délutánonként együtt kávéztak és beszélgettek. Főleg a közös dolgokról, kevésbé egymás magánügyeiről.

A ...

A világ legidősebb aktív női borbélya 109 éves 

 Hagyományosan a borbélyok hajat vágnak és borotválnak és a borbélyok férfiak. A barber shopok Magyarországon is divatosak és trendi dolog odajárni. Nők ezekben a szalonokban nem szívesen látottak, a barber shop kifejezetten a férfiak világa.

A japán barber shopokban viszont női borbélyok is dolgoznak, tevékenységük sokkal szélesebb körű a nálunk megszokott szolgáltatásoknál. A rituálé-szerűen zajló, mondhatni megkomponált procedúra a hajvágáson és a borotváláson (vagy bajusz/szakáll igazításon) kívül  fejbőr és haj ápolást (head spa), pihentető fej-, arc-, váll- és kar masszázst, és tradicionális japán fül ápolást is tartalmazhat – a vendég kívánsága ...

Szerettünk táncolni járni

 A minap kezembe került egy fotó, amely gimnáziumi nyári táborunkban készült az ikonikus táskarádióval a kezemben. Lehet, hogy pont a twist-őrület egyik számát hallgattuk. 50-60 év távlatából valóban boldog időszak volt, még ha akkor nem is tudatosult bennünk. Nem recsegett, ropogott a térdünk, a twist és a rock and roll dallamaira táncolva. Nem tudtuk, hogy az életben sokkal nagyobb kihívások várnak, mint egy jól megírt dolgozat, vagy egy sikeres vizsga.

Időutazásomban felvillannak képek arról, hogyan öltöztünk, miket hordtunk. Legjellemzőbb volt talán a miniszoknya, hiszen akkor még bátran megmutathattuk csinos lábunkat, karcsúságunkat. A bő szoknya is divat volt keményített alsószoknyával. Néhány ...

Milyen újságokat olvastunk gyerekkoromban?

 Abban a TV és internet nélküli korban, az 50-es években, amikor gyerek voltam, családunk számára a hírek fő forrásai az újságok voltak. Szüleim járatták a Népszabadságot , emellé a nagymama minden délután megvette az Esti Hírlapot . Mire megjött az újsággal, a reggeli lapot a nagypapa már kiolvasta . A fotelból hallgatta, ahogy a nagymama fölolvassa az Esti Hírlapból a cikkek címeit, és amelyik cím tetszett neki, intett, akkor a nagymama fölolvasta az egész cikket is. Apukám majd délután, munka után jutott a Népszabadsághoz , anyukám jóval utána, késő este. Szenvedélyes újságolvasók voltak, anyukám a hirdetéseket, közleményeket, gyászjelentéseket is átfutotta, a keresztrejtvényt ...

Mindenki a saját tempója szerint és a maga módján öregszik

  Gyermekkoromban együtt éltünk a nagyszülőkkel, számomra természetes volt az idősek  jelenléte a családban. Élettapasztalatuk, bölcs tanácsaik segítettek a gondok  megoldásában. Sokszor „segítettem” a nagymamámnak, ahol ő dolgozott, ott voltam én is.  Türelmesen tanítgatott, figyelt, biztatott vagy megszidott – mikor, mire volt szükség.  Nagyapó vidámsága, ötletei és sziporkázó történetei felvidítottak, az általános szegénység  ellenére derűs gyermekkorom volt.

A szomszédságban, az utcánkban is sok idős ember élt: mindenki tisztelettel beszélt  velük, akár a kertben munkálkodtak, akár az utcai kispadon üldögéltek, naphosszat  pipázgatva-beszélgetve. ...

A Régiségeknek blog szerzője 80 éves korában hunyt el.

 Férjem betegsége  kapcsán felfordult  az életünk.  Az utolsó egy hónapban  minden nap valami új, megoldandó problémával kellett szembesülnünk. 

Ezek az iszonyatos helyzetek  az emberi méltóságot is próbára tették. Hogy valahogy oldjam a feszültséget pelenkázás közben, felidéztem megismerkedésünk nevezetes napjait, kicsit még ki is színeztem a sokszor idézett történetet.  Nem szólt, de biztos vagyok benne, hogy fájó lelkének jól esett.

                                              +

Egyik lányom és párja csodákat művelt etetés terén. Papi – amióta unokák vannak, így hívtuk a férjemet a családban – jóízűen megette a paszírozott ...

Próbáljunk meg felkészültek lenni!

 Majdnem 30 éve történt, hogy neurológushoz kellett vinnem az édesapámat, Parkinson-kór gyanú miatt. Az az orvos ideges volt, kapkodó. Csak akkor nyugodott meg, amikor elbújt az írógépe (!) mögé, onnan utasítgatott. Nem is mentünk vele semmire, sürgősen kerestünk másik orvost. Akkor lett a családi refrénünk: ha orvoshoz megyünk, és elkezdünk beszámolni róla, valamelyikünk biztosan megkérdezi: – és hogy van az orvos? Sőt, a fiam a múltkor így érdeklődött: hogy van az Orvos Orvosovics Orvosov? 

Akkor bízhatunk meg az orvosban, ha ő nyugodt, valamennyire határozott, de nem kioktató. Magunk is elősegíthetjük a jó kapcsolatot, odafigyeléssel, előkészületekkel. Nekem évek óta van egy ...

Tárgyak helyett érzelmi értékeket!

 Közeledve a 80-hoz egyre többet gondolok az élet végességére, és arra, hogy vajon milyen nyomot hagyok, hagyjak szeretteim lelkében. Schopenhauer nagyon képszerűen, allegórikusan fogalmazta meg az elkerülhetetlen elmúlásra vonatkozó gondolatait:

„Minden lélegzetünk a szüntelenül hozzánk tolakodó halált hárítja el… Befejezésül a halálnak kell győznie: áldozatai lettünk már a születéssel, s csak eljátszogat zsákmányával, mielőtt bekebelezné. Eközben nagy törődéssel és gonddal éljük az életünket, ameddig csak lehet, ahogyan egy szappanbuborékot is a lehető legnagyobbra és jó hosszan fújunk, jóllehet, bizonyossággal tudjuk, hogy szét fog pukkanni.”

Mi is azt szeretnénk, ha ez a ...