.

Türkizkék pávatollak, halványsárga tearózsák, liláspiros szegfűk és fehér cseresznye virágok fakadnak Júlia tűje nyomán, amint a sok színes fonálból  ezernyi apró öltéssel gobelinképet  varr a kanavára. Valahányszor náluk járok, mindig megcsodálom ezeket a pompás színű, életörömöt és harmóniát sugárzó művészi alkotásokat.  Egy-egy képen hónapokig, akár egy évig is dolgozik, kézimunkái lassan benépesítik  az  elegáns  lakást.  Terítő, falikép, lábzsámoly, díszpárnák  – a  berendezéshez illő színekben  teszik még szebbé a napfényben fürdő  otthont.

.

 

 

 

 

.

Júlia most éppen egy óriási munkába kezdett, az állványon lévő kézimunka férje foteljének kárpitja  lesz, ha elkészül. Arról faggatom, mikor és hogyan is kezdődött  ez a hobbi. Bár a gobelineket nézve, akár alkotásaiból élő művésznek is gondolhatnám, de tudom, hogy Júlia, és férje Tamás, nyugdíjba vonulásuk előtt orvosként dolgoztak. – Kéki Ilona gobelinművésznek egy kiállítása  keltette fel  az érdeklődésemet. Bár kézimunkázni előtte is szerettem,  gobelint sose csináltam.  A kiállítás alkotásait csodálva úgy éreztem, én is tudnék olyat csinálni. Felkerestem Kéki Ilona műhelyét, ahol minden, a gobelin elkészítéséhez valót (vásznat, fonalat, mintát) megkaptam  - meséli. Az állványt, melyen a művek készülnek, egy rokon  készítette.

 

.

 

 

.

– Ha az ember leül  a kézimunka mellé, zenét hallgat, gondolatait szabadjára engedi, elfelejti a bosszúságokat és gyönyörködik, ha egy kis rész elkészül. Szeretem a kézzel készített  dolgokat, ki tudja, talán lehettem volna festő,  építész, vagy kertész is…  Férje nagyon büszke Júlia alkotásaira. – Hadd lássa az egész világ, milyen szép  dolgokat készít a feleségem, mondta, amikor először felvetettem,  mit szólnának ahhoz, ha betennénk a blogba Júlia kézimunkáit.  Remélem, az internetnek hála, e varázslatos művek képei valóban  bejárják majd a világot.

 

.

 

  .

  Cecilia