Ma húslevest főzök. Kedvelem azt a nem rövid műveletsort, melynek végén minden hozzávaló a nagy fazékban úszkál, az alig gyöngyöző vízben. Az egész lakást átjárja a semmihez sem hasonlítható illat.

Ez az illat indította el bennem az emlékezés folyamát. Családom nőtagjai ugyanis különböző módszerek elszánt hívei voltak a húsleves készítését illetően. Julika nagynéném teljesen eretnek módon a kuktában főzte a húslevest. Anyám és nagymama szörnyülködve fogadták a hírt. Talán elfelejtették, hogy ők sem egyeznek igazán ebben a fontos kérdésben. Kisgyerekkoromban számtalanszor hallottam, mikor a konyhában vitáztak arról, hogy például le kell-e önteni az első vizet, ha csontlevest főzünk, hogy hideg, vagy meleg vízben kell-e föltenni a húsokat.

Apropó! Húsok. Ez volt ám a szakértelem mércéje: Marhahús? Csirke? Liba? Vagy netalántán karajcsont? Végül mindig nagyanyám győzött. Ebben a kérdésben például a marhaszegy-pulykanyak párosítás állandósult, olyannyira, hogy még én is így készítem. Néha engedményt adva a csirke gyógy-húslevesnek.

Az egyik legfontosabb kérdésben, hogy milyen zöldségek kerüljenek a levesbe, családom a hagyományt követte. Kisebb viták a karfiol és krumpli használatát illetően voltak. Ami azonban szigorúan különbözött, az a zöldségek alakjával függött össze, különös tekintettel a répa vagdosására. Az egyik álláspont (anyám) szerint hosszú hasábokat kell vágni, a második nézet szerint (nagymama) tömzsi, kettévágott szeleteket kell a levesbe tenni. Maradt még a hosszú, nagyon keskeny darabok variációja (Julika nagynéném).

Titokzatos okfejtéseket hallottam hármuk között arról, hogy milyen sorrendben kell a hozzávalókat a fazékba tenni. Mikor kell a levest megsózni? Hogy cérnametélt, vagy daragaluska? Írhatnék még a hableszedés, a legkisebb lángon főzés kérdéseiről. A főzési idők hosszának hihetetlen különbségeiről.

Apropó! Erről jut eszembe, hogy már hat órája készül az én levesem, ami végül is az összes családi hagyományt egybeötvözi. Illatában, ízében hordozza szeretteim emlékét.

Ideje megteríteni!

 Lea