vendégünk a blogban: Lujza férje

67 éves vegyészmérnök vagyok. 2007 végén mentem nyugdíjba, miután a megelőző 25 éven keresztül komoly szellemi munkával járó, nagy felelősséget hordozó munkát végeztem. Létrehoztam és vezettem egy hiánypótló, vegyipari biztonságtechnikai laboratóriumot, majd 1998-tól kiegészítettem azt egy munkavédelmi laboratóriummal. Úgy érzem, nem csoda, ha elfáradtam.

2008-ban végre átadhattam magam a hobbimnak, ami legfeljebb annyi felelősséggel jár, hogy a régi anyakönyvekből rosszul írom ki az adatokat. Már korábban is foglalkoztam magyar sakkozók életének kutatásával: pl. Wolf Ferencről, a feltételezett második magyar sakk-könyv írójáról (Pozsonyi Hírmondó 1782), Faragó Kláráról (1905-1944), az első magyar női sakkvilágbajnok-jelöltről (1936) gyűjtöttem adatokat, cikkeket is írtam - de most végre levéltárakban, könyvtárakban is ismerkedhetek a magyar sakkozók életrajzi adataival.

Faragó Klára kislányként

Érdekes világ tárult fel előttem. Ezek az emberek, férfiak és nők egyaránt, tisztes polgári foglalkozást űztek. Kezdetben, a XIX.században, elsősorban a nemesek és a körülöttük élő értelmiségiek körében dívott a sakkjáték, amibe időnként egy-egy feleség is beszállt. A XX. század elején jelentek meg sakkozóként a munkások, végül jelentkeznek a földművesek is. Idáig mintegy 700 sakkozó és sakk feladványszerző életével ismerkedtem meg. Tavaly megjelent az első e-könyvem is.

Mindezt azért gondoltam elmesélni, hogy felhívjam a figyelmet arra, ha valaki nyugdíjba készül, nem árt előre elhatároznia, mit is fog majd csinálni. Különösen a sok stresszel járó munka után fontos, hogy a stressz-szintünk ne csökkenjen hirtelen 0-ra. Sajnos sok jó ismerősömet vesztettem el örökre, mert a nyugdíjba menetelük után nem tudtak mit kezdeni magukkal.