A vej szó szinonimája a derűnek-borúnak.

A vej-anyós kapcsolat ritkán felhőtlen, de vannak jól működőek is. Annaróza és Sári írásai bepillantást engednek két család hétköznapjaiba.

Nyugi, mama!

Vejem januárban betöltötte 50. évét, úgyhogy blogunk titulusát méltán viselheti, ő is „régiség” lett. Immár 12 éves anyós-vej kapcsolatunkban a vejkó szó szinonimája lett az elfogadásnak, derűnek, borúnak, megértésnek, és meg nem értésnek. A vejkó nevet egy régi, kedves kolléganő ragasztotta lánya párjára. Jót derültünk a kissé csipkelődő, ironikus címen, meg a címszereplőhöz fűződő történetein. Mióta lányom férjhez ment külföldre, érzem csak igazán a tréfás elnevezés ízét, árnyalatait és én is szívesen használom.

Ezt a kis írásomat  szülinapi ajándékként szánnám neki, de mivel angol az anyanyelve, így nem értené meg. Nyelvi korlátaink miatt nem mindig értjük, többnyire félreértjük egymást, nem vágunk egymás szavába. Ő megtanulta magyarul a rakott krumpli és a pörkölt szavakat, én pedig angolul néhány udvariassági formulát. Például a reggeli kávét így kínálom: " would you like a cup of coffee?" Munkába távozásakor ekképp búcsúzom tőle: "See you later! Have a nice day!" (Viszontlátásra! Legyen szép napod!). Este, munkából jövet mindig fáradt, minden nap " long day" (hosszú nap) volt, és én együttérzően megkínálom előbb egy forró teával, vagy kávéval, majd kicsit később magyar főztömmel, amit szívesen fogyaszt, remélhetőleg nem csak udvariasságból.

Időnként átveszi tőlünk, nőktől, a konyha irányítását, nagy örömünkre remek ízeket produkál, ugyanis az egyhangú angol étkeket a karibi konyhával teszi változatossá. Meg is kapta tőlünk a Konyha királya díjat, újabb alkotásokra motiválva őt. A karácsonyi vacsora mindig az ő privilégiuma. Egy ilyen alkalommal, délután háromra hívott vendégeket, de ekkor még konyharuhával a vállán, sikkes kötényben tüsténkedett a nappali konyhájában. Én kissé idegesen mosogattam a szűnni nem akaró edényeket a csatamezőn, ő ellenben élvezte sztárséf-házitündér mivoltát. Ötre lett kész az ünnepi kacsa és bárány – a hagyományaiknak megfelelően. Vejkó egyébként a társaság központja, szinte lubickol a ráirányuló figyelemben.

Büszke családapa, amikor unokám ügyes és okos. Egy közös balatoni nyaralásunkon Markus nyolcévesen ismerkedett a kalandpark junior akadályaival. Ahogy bátorsága nőtt, úgy lett a kalandpark egyre hangosabb vejkó "this is my boy" (ez az én fiam) felkiáltásaitól. Amikor látogatóban vagyok náluk, udvarias, tisztelettudó, már-már kedves. Időnkénti fontoskodásom azonban meghaladja az általa normálisnak tartott limitet. Ilyenkor "relax mum" (nyugi, mama!) felszólítással tesz helyre. Nem díjazza, ha korszerűsíteni akarok házuk táján, okvetetlenkedésnek veszi segítő szándékomat. Például a zöldséget nem kedvelő unokámnak Flavin vitaminpótló lekvárt vettem legutóbb. Vejkó észrevételezése után magam ehettem meg a drága gyümölcsízt. Oktatási, nevelési reformjavaslataimat sem méltányolja kellőképpen.

Az elmúlt 12 év tanulsága, hogy ne akarjam forradalmasítani az életüket, így szívesen látott anyós leszek (továbbra is).

Annaróza

Szeretem a vejemet

Szeretem a vejemet. Amikor a lányom elhozta bemutatni, már szimpatikusnak találtam. Ennek kilenc éve. A vejem külföldön dolgozott, visszament, leveleztek, majd pár hónap múlva lányom közölte, hogy megy a Lajos után. Óvó figyelmeztetéssekkel indítottuk útnak, mert láttuk, hogy "hat ökörrel" sem lehetne visszatartani, de nem is akartuk. Utazás előtt későbbi vejem édesanyja megkérte a lányomat, hogy vigyen magával süteményt, amit a fia nagyon szeret. Elhozta a csomagot vonattal, de rögtön akart is visszaindulni (majd 300 km-re lakunk egymástól). Nem engedtem, hogy visszautazzon, rábeszéltem, hogy töltse nálunk azt a napot, hogy megismerjük egymást. Mi szülők összebarátkoztunk, kölcsönösen meglátogattuk egymást, tartottuk a kapcsolatot. Együtt izgultunk a gyerekek boldogulásáért.

A vejem családját megismerve, tudtam, hogy a kislányom jó kezekben van. Kedves, szeretetteljes embereket ismertem meg, nagyon tisztelem és becsülöm őket. Megvolt itthon az esküvő. Először mi, a két édesanya látogattuk meg gyerekeinket az esküvő után pár hónappal. Megnyugodva jöttünk haza, rendezett körülmények között éltek, dolgoztak és jó társaságuk volt. Másodszor egy karácsonyt töltöttünk náluk. Utoljára egyedül utaztam ki a diplomaosztásra, mert a kislányom elvégezte az egyetemet, amire vágyott. Ezt a vejemnek is köszönhetem.

Hogy miért szeretem a vejemet? Mert egy kedves, rendes, tisztességes, egyenes, becsületes ember és nekem, mint anyának, jó látni, hogy a lányomat szereti, tiszteli, ami kölcsönös, és a "tenyerén" hordja. Nagyon jó a humora, meg tud nevettetni. Itthon voltak éppen látogatóban, az asztalnál ültünk, ebédeltünk, én figyelmeztettem a lányomat, hogy jobban kellene vigyáznia a vonalaira. Megszólalt a vejem, hogy megkér arra, hogy ne kritizáljam a felségét, legyek szíves. Na, akkor megnyugodtam, hogy a gyerekem jól választott.

Igaz, hogy ritkán találkozunk, de az a rövid idő mindig békésen és szeretetben telik el. Sokszor beszélünk Skype-on. Egy anyát nem lehet úgy gondolom becsapni, a lányom hangján azonnal megérezném, ha baj lenne. Optimista voltam világéletemben, bízom benne, hogy minden így marad.

Sári