Londonban élő lányom és ügyes nyaralásszervező barátnője kitervelték, hogy üdüljön együtt a jól összeszokott kinti magyar baráti társaság, valamint egyikük szülei és én. Hosszas netes böngészés után az olcsó, de szép nyugat törökországi Didimre esett a választás, az Égei tenger partján.

Többszörös májusi évfordulós ünneplések is apropót adtak az utazáshoz. Szervezőnk szüleinek 25 éves házassági évfordulója majdnem egybeesett az én szülinapommal, és a házaspár férfitagjának születésnapjával. Én pedig nem vagyok semminek az elrontója, könnyen azonosultam az általam kedvelt társasággal, és leginkább lányommal való üdülés ötletével. Decemberben be is fizettük az előleget és májusban útnak indult 7 fiatal és 3 régiség korú magyar turista.

kirándulás veterán dzsippel és veterán sofőrrel

Az izmiri reptéren pontosan várt bennünket a transzfer és elröpített egy olyan didimi szállodához, ahol úgy álmélkodtunk, mint a magyar proletár, amikor nyaralni mehetett a burzsoáziától államosított üdülőkbe. Még a liftig sem engedték cipelni bőröndjeinket. Második ámulatunk tárgya 7. emeleti szobánk erkélyéről a tenger látványa volt. Másnap kipihenve kezdhettük a lehetőségek felkutatását, mert azok voltak bőven szállodán belül és kívül egyaránt. Mi volt az első?!  Hát a wifi, amit a recepción kényelmes fotelekben ülve használhattunk, megnyugtatva az otthoniakat, akik aggódva engedtek utunkra. Felfedező "túránk"  második állomása az all inclusive étkezés fejedelmi választéka volt. Egyedüli aggodalmam az volt, hogy engem is úgy kell majd hazagurítani, mint a bőröndömet.

fehér faeper szedés

Következett a bőséges étkezések ellensúlyozására (is) a kirándulások, mozgáslehetőségek feltérképezése, ami korosztály, érdeklődés, és nem utolsó sorban pénztárca szempontjából megosztotta az amúgy egységes társaságot. Egyik régiségünk, a nyaralásunk közepette 61 évessé fiatalodott Zsiga minden kirándulási célpont előtt megkérdezte, "milyen messze van?" Később ez a mondata szállóige lett. Ő nem kívánt sokat zötykölődni, viszont amit egy hét alatt produkált, az példaértékű a korosztályunk számára. Búvárkodott  két lányával (nem először), vállalva a 28 métereses mélységet is, a szállodánk medencéjében szervezett vízipólómeccsek aktív góllövője volt, esténként pedig mintegy levezetésként biliárdozott.

Az aquaparkban a leghajmeresztőbb csúszdákat is kipróbálta. Vagány felesége, Éva, 25 éve csendes támogatója, olykor aktív részese minden kedvtelésének. Néha szeretettel megjegyezte: olyan, mint egy nagy gyerek. Házassági évfordulójukon is együtt örülhetett a családdal kis csapatunk. Jelenlévő két lányuk emlékezetes ünnepet szervezett a kedves fiatal török és kurd pincérek közreműködésével. Zárójelben megjegyzem, hogy soha nem láttam ennél békésebb, szeretetreméltóbb, szorgalmasabb muszlim embereket, mint amilyeneket egy heti nyaralásunk alatt.

Tengerparti lábáztatás Didim környékén

Első napunkon Didimben maradtunk akklimatizálódni, és leginkább felmérni a tenger hőmérsékletét. A szállodának saját homokos partja volt, lassan mélyülő vízzel, ezért kisgyerekes családok részére is kiválóan alkalmas. Ingyenes  napágyak és büfé mindenféle ital-, kávékínálattal. Az első didergő lépések, majd tempók után egész kellemesnek tűnt az előszezon tengere. 15-20 percnyi jóleső úszkálás után a 25-26 fokos meleg is elegendő volt egy kis napozásra. Ebéd után az egyik lány megszólalt: "Járjuk körbe Didimet!" Erre a másik: "nem fog sokáig tartani". Ez kissé kétértelműen hangzott. :-)

Másnap 6 fiatal és én dzsip szafarira vállalkoztunk egy 82 éves túravezető 40 éves kocsiján. Engem még autó ennyire nem rázott. Egymással szemben ültünk a kocsi hosszában, természetesen biztonsági öv nélkül. A bácsi útközben lelkesen mutatta be a terület sokfajta, érdekes fáját. Radnóti jutott eszembe: "nevét is, virágát is tudom." A fehér faepret szedő asszonyok megállítottak bennünket, és kedvesen kínálgatták a tenyerükből a finom gyümölcsöt. Egy-két társunk le is ugrott a kocsiról invitálásukra saját szedésre.

1350 éves olajfa

A citromfánál megállva vezetőnk biztatására egy-egy levéllel bedörzsöltük kezünket, nyakunkat. De legérdekesebb az olajfa volt. Szinte mindegyiknek odú-szerű lyukak tátongtak a törzsén. Kiderült, hogy mindez a hangyák műve, amelyek a téli szelek elől a fák törzsébe rágják magukat. Türkizkék tengeröblök mellett elhaladva, egyikben lábat áztatva,  megálltunk a táj büszkesége, egy 1350 éves olajfa előtt, amely kettőnek látszott. Mennyi hangya munkája nyomán vált ketté ez az öreg fatörzs?!  Fehér mésszel védik a további támadástól. Kirándulásunkat egy falusi házban készített friss pitával zártuk.

búvárkaland

A harmadik nap a kihagyhatatlan búvárkodásról szólt, amellyel én nem, de a lányom  és a társaság több tagja is megpróbálkozott. Az élménydús napot a már említett közös ünneplés koronázta, mely lányaink szervezkedése nyomán (bevonva a szimpatikus pincéreket), örökre emlékezetes marad mindnyájunknak. Egy-két pohár bor után még táncra is ragadtattam magam 30 év kihagyás után.

Annaróza

folyt.köv.

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide