Csak sokáig maradjon így!

forrás: pexels.com

Blogger nagyik mesélik...

Minden családban vannak sok évre visszanyúló szokások, amelyekhez ragaszkodik az öreg is, és a fiatal is kialakította a saját szokásait.  A mi családunk sajnos nem nagy, de igen összetartó. Mivel én egyedül élek, minden nagyobb ünnepet a lányommal, vejemmel és az unokámmal töltök, sőt többnyire a hétvégeken is együtt ebédelünk.

A korom előrehaladtával a nálam rendezett karácsonyi ebédek átkerültek a lányomék nagyméretű családi házába. Ott ugyanis van mosogatógép, tágas hely a vendéglátáshoz, így vejem szüleivel és húga családjával együtt, nagy családként tudunk együtt lenni, ünnepelni.

A hagyományosan karácsonyi ételeket én szoktam főzni, így pl. a töltött káposztát, amit mi szármának nevezünk. Megadom a módját, mert nem mindegy milyen a káposzta -lapos, vékony levelű, nem túl nagy savanyú káposztafejet veszek, hozzá némi aprókáposztát is.  Megvan a biztos beszerzési forrásom hozzá a piacon-, aztán ugye a darált hús, ami nem lehet túl zsíros, de száraz sem, és szeretek a töltelékek közé füstölt hús darabokat (oldalast, csülköt) és kolbász darabkákat is rakosgatni. Ebben a munkában nagy örömöm telik, imádom készíteni a szármát!

forrás: pexels.com

Sokat készítek, hogy maradjon ünnepek utánra is, a fagyasztóból elővéve többször is örülhetünk neki. Az unokám a hagyományos süteményekhez is ragaszkodik, így pl. mindig sütök zserbót (általam főzött lekvárral, sok dióval), bejgliket is (szurkolva, nehogy kirepedjenek), valami krémes finomságot, pl. gesztenyéset, egy kis sós süteményt is, hát így... A vejem az ismerős étteremből meghozza a halászlét, ami inkább hasonlít a halfőzelékhez, annyi finom hal és belsőség van benne, a lányom szentestére mákos és sajtos gubát készít - éhezésről tehát nincs szó!

A karácsony első napi közös családi ebéden a tágabb családdal együtt ülünk asztalhoz, ekkor kilencen vagyunk. Jó hangulatú az ebéd, sokat nevetünk, szeretjük egymást. És ez a lényeg! Az együttlét, mert erre van a legnagyobb szükségünk a rohanó mindennapok forgatagában. Ajándékozni már nem nagyon szoktunk, a közös ebéd adja az ünnep hangulatát. Amikor pedig az ebéd befejeztével kinyílik az ebédlő ajtaja, beóvakodnak a cicák, akik addig vágyakozva lestek be az üvegajtón!

És így teljes az ünnep! Kávé, sütik, cicák, jókedv! Kívánom, hogy sokáig maradjon meg így, főzhessem a szármát, örülhessünk egymásnak! Hasonló jókat, szép karácsonyt kívánok a kedves olvasóknak!

   Brigitta

Nem volt gond a staféta átadása

A karácsonyi ünnepek az évek során nálunk is hozzáidomultak a megváltozott körülményekhez. Kisebbik lányom néhány éve átvette a karmesteri pálcát a megrendezést illetően. Náluk több a hely is, jobban elfér az immár nyolctagú család a két unokával és a másik lányomékkal együtt. Na meg mi sem lettünk fiatalabbak… Az ízlésesen feldíszített otthon, színes fényekkel, saját készítésű díszekkel,- amelyek kivitelezésében az unokák is részt vesznek – csodásan megteremti az ünnepi hangulatot.

Úgy tapasztalom, hogy sok családban nehezen megy a staféta átadása a fiatalabbaknak, pedig már igencsak problémás a család fogadása, ellátása. Van, ahol a fiatalok úgy gondolják, hogy úgymond nem illik kivenni a család idősebb nőtagja kezéből az ünnepi szertartások irányítását, és azt várják, hogy a kezdeményezés a változtatásra az idősebb családtagtól jöjjön. Sokszor aztán egy kényszerű, nehéz élethelyzet rendezi át a dolgokat. Én ebből nem csináltam gondot, nemcsak a korom miatt adtam át a stafétát, hanem úgy éreztem, hogy a fiataloknak is teret kell engedni, hogy  megteremtsék a saját hagyományaikat.

Nagy szerencse, hogy családunkban a férfiak is szeretnek sütni-főzni – főként jeles napokkor - , így teret adva az ő  buzgalmuknak is, közösen, azaz három család hozza össze az ünnepi asztalra valót. Általában férjem reszortja a halászlé és a rántott hal, én édességekkel készülök, az unokákkal is egyeztetve, hogy mit kérnek. Az ajándékokat illetően nálunk egy lista „köröződik,” melyet az unokák írnak az angyalkáknak, így egymással egyeztetve választunk a kívánságaikból. A felnőttek csak kisebb ajándékokat vesznek, vagy készítenek egymásnak. Az ajándékok kibontása szertartásos, megvárjuk, míg ki-ki kibontja és megnézi, hogy mit kapott, hogy láthassuk az örömöt az arcokon.

Csak maradjunk még sokáig így együtt!

    Cecilia